Rejtő, García Márquez, Playboy: Kádár János könyvtárának legféltettebb titkai

Mikor lehet érdekes egy magánkönyvtár? Ha a tulajdonosa történelemalakításban utazik, esetleg kultúráról dönt. A „Mutasd a könyvtárad, megmondom ki vagy” persze túlzás, de az talán nem, hogy az utókor nem pusztán a híresség által, vagy az ő nevében írt művek, hanem a könyvgyűjtemény alapján is ítélhet. Meglepő ugyanis, mi mindenről árulkodik egy-egy könyvjegyzék.

Regények és diktátorok

Adolf Hitler kedvencei a 15 ezres gyűjteményéből a Don Quijote, a Robinson, a Tamás bátya kunyhója és a Gulliver utazásai voltak, és Wilhelm Busch Max és Móricát is az ágya mellett tartotta, Sztálin pedig szívesen forgatta Mihail Bulgakovtól A fehér gárdát, amelynek dramatizált változatát többször is megnézte a moszkvai Művész Színházban, mielőtt betiltotta volna a szerzővel együtt. A sokat és gyorsan olvasó generalisszimusznak közel húszezres magánkönyvtára volt, aminek aztán közel háromnegyedét, a halála után, jórészt szétszórták a közbibliotékák között. A csonka könyvtár talán egyetlen magyar vonatkozása egy 95 oldalas brosúra Rákosi Mátyástól, a Kik a szélsőbalos kommunisták címmel.

A diktátorok között egyébként alighanem Augusto Pinochet, a chilei katonatisztből lett puccsista elnök a csúcstartó könyvfelhalmozásban: ő köztudottan nem olvasott sokat, mégis ötvenezres, főleg non-fictionből álló könyvtárat mondhatott magáénak. (Épp akkorát, mint mondjuk a jeles olasz író, Umberto Eco, aki a diktátorokkal ellentétben alighanem olvasta is a maga könyvtárát.)

Ekkora számok mellett szinte eltörpül Kádár János, az egykori MSZMP-főtitkár négyezer-kétszázas magánkönyvtára (még ha nem egy hazai település is örülne, ha ekkora közkönyvtára lenne). Arról nincsenek adatok, pontosan mit és mennyit olvasott el belőle, ám a néhány éve közzétett könyvlisták így is szolgálnak meglepetésekkel.

Kádár könyvtára ugyanis döntően szépirodalmi művekből állt, és meglepően kevés benne az elméleti, tudományos vagy politikai munka. Ha eltekintünk az ajándékba kapott repikönyvektől és az olyan kötelező politikai munkáktól, mint Lenin vagy Marx és Engels (amelyek gyűjtését egyáltalán nem vitte túlzásba), illetve a saját beszédei, mindenféle kiadásban, akkor Kádár könyvtára határozott ízlést mutat. A könnyed, szórakoztató krimik és ponyvák mellett ugyanis a klasszikus magyar és világirodalom, és nem kis részben verseskötetek teszik ki gyűjteményének legnagyobb részét. Jókai, Mikszáth és Eötvös Károly mellett Babits, Kosztolányi, Karinthy, Krúdy és József Attila, Radnóti Miklós, illetve Dosztojeszvszkij, Thomas Mann, Somerset Maugham, Puskin, Romain Rolland és Szaltikov-Scsedrin több kötete. Meg csaknem valamennyi Rejtő Jenő és jó pár Ráth-Végh István.

A kortársai közül kissé visszafogott a kínálat, jobbára csak Déry Tibor, Örkény István, Németh László, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc és Mesterházy Lajos munkái említhetők. Az is valószínű azonban, hogy nemcsak a főtitkár ízlése köszön vissza a kollekcióból, hanem a feleségéé is. Legalábbis erre mutat az olyan puhafedelesek nagy száma, mint Taylor Caldwell (19) és Dorothy Eden (17) regényei.

Nem csak magyarul tudott?

A gyűjtemény derékhadát 1956 után kiadott könyvek teszik ki, aminek magyarázata lehet, hogy Kádárt 1951-es letartóztatásakor lakásával együtt minden ingóságától is megszabadították, írja Moldova György kétkötetes életrajzában. Arról ugyan nem szól a fáma, hogy korábban voltak-e könyvei (miért is ne lettek volna?), de a későbbi főtitkár három évvel későbbi szabadulásakor egyebek mellett 250 könyvet is kapott kárpótlásul.

Kádár János életrajzírói szerint ifjúkora első komolyabb olvasásélménye Engels Anti-Dühring című nyögvenyelős tudományfilozófiai munkája volt, amit állítólag egy amatőr sakkversenyen nyert. Kérdés persze, hogy egy a két világháború között még korántsem támogatott szerző könyvét vajon milyen sakkversenyen tűzték ki első díjnak. De bárhogy is volt, Kádár sakk iránti elkötelezettsége tagadhatatlan, amit Maróczy Géza A sakk vezérkönyve mellett könyvtárának egy dedikált kötete is bizonyít: „Forró szívvel. Az Ön Karpovja”, írta Kádárnak a világbajnoki címét védő szovjet Anatolij Karpov, az 1978-as fülöp-szigeteki döntőn egy orosz nyelvű sakk-könyvbe.

A magyar pártfőtitkár könyveinek több mint negyede (1200 kötet) ugyanis idegen – angol, német, orosz, néhány francia, egy-két spanyol és meglepő módon holland – nyelvű. Mindez pedig csak azért különös, mert a főtitkárt közelről ismerő Aczél György kultúrvezér visszaemlékezései szerint, valamennyi alap-németet leszámítva, Kádár egyáltalán nem beszélt idegen nyelveket. Meglehet azonban, hogy talán Aczél mégsem tudott mindent főnökéről, mivel a könyvek között zavarba ejtően sok, több tucatnyi angol nyelvtan, szótár, értelmező szótár, idiómagyűjtemény és szlengszótár, sőt angol nyelvű Biblia is van. Szűrös Mátyás, az egykori állampárti diplomata, kelet-berlini, majd moszkvai nagykövet is azt állította, hogy Kádár – bár mindig tolmácsra váltott – nagyon is jól értette orosz tárgyalópartnereit. Ugyan sok mindent mondott Szűrös, még a Magyar Köztársaságot is kikiáltotta, annyi mégis bizonyos, hogy jó pár orosz nyelvű könyv ma is megtalálható a Kádár-hagyatékban. Emellett érdekes összeszedni azt is, hány nyelvi szótára volt a főtitkárnak: latin, angol, francia, német, orosz, szlovák, cseh, szerb-horvát és holland.

Kakukktojás: Tandori

Kádár idegen nyelvű könyveinek zöme egyébként krimi és mystery, azaz rejtélyes történet. Módfelett kedvelte ugyanis a bűnügyi regényeket, amiben elég jó ízlése is volt: csaknem valamennyi Agatha Christie, többségében angolul, és jó pár kötetnyi Erle Stanley Gardner, Georges Simenon, Ellery Queen, Ed McBain, Joe Alex és persze Raymond Chandler vegyesen, illetve Mág Bertalan, egy Nemere István, meg kakukktojásként egy korai Tandori Dezső-krimi. A műfaj iránti lelkesedése idősebb korára is jellemző, mert könyvtárában megtalálható Frederick Forsyth A Sakál napja és Ken Follet A Tű a szénakazalban című regénye is. Figyelemre méltó, hogy a krimiknél milyen gyakori az átfedés a magyar és angol kötetek között, sőt némelyikük több példányban is megvan. Adódik tehát a kérdés: vajon a főtitkár miért vett magának egy csomó magyarul már meglévő krimit angolul is, ha – mint életrajzírói állítják – nem beszélte a nyelvet?

Szocreál vs. Svejk

Kádár könyvtárának háziversenyében – ezek után nem meglepő módon – Agatha Christie a csúcstartó, 71 angol és magyar kötettel, fölényesen verve Lenint (59) és a Marx–Engels párost (48). Ám legalább ennyire beszédesek könyvtárának nagy hiányai – így az, hogy Rákosi egyáltalán nem, Sztálin csupán 5 könyvével szerepel a listán. Meglehet, hogy a börtönből szabaduló Kádárnak nem a két nagy nevettető életművének összegyűjtése volt a legfontosabb, ami mindenképpen egészséges önvédelemre vall.

Elenyésző a könyvtárban az úgynevezett szocialista-realista művek száma is. Tovább árnyalja a képet, hogy a főtitkár legkedvesebb olvasmányai köztudottan a Svejk, és többek szerint is Ehrenburg szatírája, a Lasik Roitschwantz mozgalmas élete volt. A beszédes nevű Roitschwantz (finoman fogalmazva: vörös farok) története egy csetlő-botló zsidó szabócskáról szól, aki mindent megpróbál, hogy megfeleljen a szovjet világnak. Naná, hogy Svejk módjára többször is lecsukják, máskor meg kiemelik, mint Pelikán elvtársat a Tanú című filmben. Így kerül Tulába is, hogy a nyúltenyésztést felfuttassa a városban. Csupán az a probléma, hogy a kísérleti állatok már döglötten érkeznek meg hozzá, a felettesei pedig eredményeket követelnek. Lasik tehát meghamisítja a statisztikát a jelentésében, így Tula hamarosan a szovjet nyúltenyésztés központja lesz, miközben egyetlen darab nyúl sincs a városban. A szatíra első – vallási okból – megcsonkított magyar kiadása mellett egyébként a már teljes, 1988-as második is megvolt a főtitkárnak.

Playboy a polcon

Bizonyos, hogy a Kádár-könyvtár részletesebb vizsgálata még jó pár titkot és szórakoztató meglepetést tartogat, és számtalan további kérdést vet fel. Például, hogy miért vette vagy kapta meg a Gyermekek úszásoktatása című füzetecskét? Vajon örült-e a Berecz János által írt és dedikált Ellenforradalom tollal és fegyverrel, 1956 című brosúrának? És honnan van az 1959-es kiadású Hugh Hefner: The Playboy Cartoon album?

Elolvasta-e Bibó István Harmadik út című Londonban kiadott tanulmánykötetét; García Márquez Száz év magányát; magyarul vagy eredetiben Salinger Zabhegyezőjét? És főként – ha csak nem az özvegyének akartak vele kedveskedni–, hogyan kerülhetett a könyvtárába több,halála után kiadott könyv is, mint Koltay Gábor El nem égetett dokumentumok, Charles Gáti Magyarország a Kreml árnyékában vagy Horn Gyula Cölöpök című önéletrajza?