Karinthyt ezen a napon, 1936. május 4-én műtötték meg Stockholmban, és az író rögtön szerelmes lett Svédországba. Ez is kiderül abból a Qubit hasábjain most először közölt riportból, amit nem sokkal Karinthy hazaérkezése után készített barátja, Nagy Lajos.
Miután évtizedeken át hiába próbálták elérni a tanárok tisztességes megfizetését, a 20. század elejére radikalizálódtak a pedagógus-szakszervezetek, de a Horthy-korszakban még nagyobb ellenállással szembesültek. A nemzetellenes tanárok üldözését levezénylő Zilahi Kiss Jenő végül nem zsidózó papagájának hírébe, hanem a korrupcióba bukott bele.
1922 májusában lebukott a fővárosi Anatómiai Intézet az egyik főpreparátora, aki többedmagával két éven át illegális árveréseken értékesített emberi csontokat, csontvázakat, sőt komplett hullákat. A társaság annyira elszemtelenedett, hogy tetten érésük előtt már alig akadt boncolni vagy tanulmányozni való holttest az országban.
1925 tavaszára a matyók között úgy elharapózott a hagyományos népviseletre aggatott ragyogók divatja, hogy csak az állam és az egyház összefogásával sikerült megzabolázni. Akkori értéken több millió forintnyi ragyogót égettek el a mezőkövesdi templomtéren.
Andreas Ady, Lorenz Szabó, Desider Kosztolányi, Michael Babits, Julius Illyés, Eugen Heltai, Ernst Szép, Aaron Tamási, Ludwig Nagy vagy Franz Móra – ezeken a neveken publikálta a magyar irodalom nagyjainak írásait a német nyelvű Pester Lloyd. A makacs Móricz azonban zokon vette az átnémetesítést, és ezzel évtizedekig tartó vitát gerjesztett.
A nagy világgazdasági válság harmadik évében, 1932 igazán forró nyarán az újságokban Hanussen és Hitler ezoterikus viszonya, a strandokon zajló vállpántrazziák, az aratóversenyek, az olimpikonok utazási költségeinek előteremtése és a hajdúnánási girardi-kalap tematizálta a közbeszédet.
A kirakatba tett milói Vénusztól komplett színházi előadásig számos vesztese lett az 1927 tavaszán életbe lépett, eredetileg a bordélyokat ráncba szedni kívánó erkölcsrendészeti razziasorozatnak.
102 éve, a spanyolnátha-járvány idején éppen olyan káosz volt az fejekben, mint ma, ami nem csoda, hiszen eleinte cenzúrázták a híreket, a hatóságok pedig bagatellizálták a betegséget. A lapok csak jelentős késéssel számoltak be a valódi veszélyről, amivel egy idő után már viccelni sem lehetett.
A cenzúra és a titkolózás ellenére már az elkövetés után nyilvánvaló volt, hogy a Népszava szerkesztőjét, Somogyi Bélát és újságíróját, Bacsó Bélát fővezéri parancsra tették el láb alól fegyveres különítményesek 1920 februárjában. A nyomozati eredmények ellenére az elkövetők számonkérése egyetlen kivétellel elmaradt.
1910-ben a magyarországi lapok olyan sikeresen temettek el idő előtt egy Nobel-díjas norvég írót, hogy a hír német nyelvű újságokat is megfertőzött. Bjørnstjerne Bjørnson a kisebbségi jogok elszánt híveként előbb védte, majd támadta a magyarságot. Ha más néven is, de a bjørnsonozás ma sem ismeretlen a bűnbakra vágyó hazai és világsajtóban.
Nyögvenyelősen kezdődött a húszas években a filmipar egyik nagy innovációja, a hangosfilm története: nemcsak a beszédben gyenge színészek hullottak ki miatta, hanem számos egyéb érdeket is sértett. Igazi szenzáció volt, amikor 1929-re Magyarországot is meghódította, és Horthy Miklós angolul üzent Amerikának.
A Kommunisták Magyarországi Pártja a szocdem Népszava székházának ostromával már egy hónappal korábban elpróbálta a puccsot, hogy aztán a nyomdászok sztrájkja miatt sajtómentes március 21-én átvegye a hatalmat és kikiáltsa a proletárdiktatúrát.
Össznemzeti gyász, tömegeket megmozgató, emelkedett temetés, iskolából kitörő diákok: száz éve halt meg Ady Endre, korának egyik legnagyobb hazai sztárja, „a forradalom Petőfije”.
102 évvel ezelőtt nagyban zajlott az első világháború, illett hát a szövetséges Németországéihoz igazítani a magyar órákat. Lett is felfordulás!
1918 szeptemberében a harctéri tudósítások mellett az újabb és újabb kártyabotrányok hírei mozgatták meg az újságolvasók fantáziáját. A „nagy háború” végére a gazdaságilag is kimerült hátországban tömegeket babonázott meg a könnyű pénz ígérete, és a monarchia végóráiban virágzott a hamiskártyás-kultúra.