Íme a legintelligensebb magyarok kedvenc társasjátéka, a Flamme Rouge

A legtöbb társasjátékban a legnagyobb kihívás a szabályok értelmezése, és a finn Lautapelit játéka, a Flamme Rouge esetében is ez viszi el a legtöbb időt: egy-egy játék egyébként simán lemegy fél óra alatt, ami nem rossz hír azoknak, akik gyerekkorukban elkövették azt a hibát, hogy leültek a barátaikkal egy gyors Rizikó-meccsre. 

A Flamme Rouge doboza, korhű grafikávalFotó: Lautapelit.fi

A Magyarország legmagasabb intelligenciahányadosú egyedeit tömörítő szervezet, a Mensa HungarIQa családi kategóriájának nyertese nem más, mint a múlt század elejének kerékpárversenyeit idéző, pörgős stratégiai társas több játékvariációval. Külön öröm, hogy a játékmenet valóban a bicikliversenyek dinamikáját idézi, ahogy bolyokba rendeződnek a versenyzők. (A Flamme Rouge szó szerint azt jelenti, hogy piros láng, és arra a piros zászlóra utal, amivel a kerékpárversenyeken a célig hátralévő egy kilométert jelzik a versenyzőknek.)

Bolyban haladnakFotó: Qubit

Az első akadály a pálya összeállítása: ez több kartonpapír elemből áll, amik azonnal matchboxozásra csábítanak, de most csak biciklistákat helyeztünk el rajtuk. A pálya többféleképpen is összerakható, és két oldala van: az egyiken a játék egyszerűbb verzióját játszhatjuk, a másik már szélárnyékkal, emelkedőkkel és lejtőkkel nehezített terep, mi ebből az alapverziót próbáltuk ki.

Sprinteur, Rouleur, hőskor

Ahogy a legtöbb játék esetében, itt is igaz az, hogy a szabályok sokkal ijesztőbbnek néznek ki, mint amilyenek valójában, menet közben pedig könnyű felvenni a fonalat, és az ember egy fél játék után már rutinszerűen nyúl a megfelelő pakliért. Minden játékos két biciklistát indíthat a versenyben – a sztori szerint a harmincas években, a biciklisport hőskorában járunk, az egyik sportolónk a Sprinteur, aki a gyorsabb kitörésekre specializálódott, a másik a Rouleur, aki a folyamatos középerős haladás mestere. 

Külön öröm, hogy a figurákat le is lehet szedni a bicikliről, és bár ennek az égvilágon semmi értelme vagy funkciója, mindenképpen ki kell próbálni. A biciklisták haladásáról nem a szerencse dönt, hanem a játékosok stratégiája, vagyis az, hogy miként játsszák ki az energiakártyákat (erről természetesen azonnal a gyűjtögetős kártyajátékok jutottak eszembe, de szerencsére itt nem kell plusz pénzt fektetni a deckek építésébe, csak azzal gazdálkodhatunk, amink van. Itt jegyezném meg viszont azt is, hogy bár a kártyák, a tábla és a többi kellék is szépen kidolgozott, egyik sem dicsekedhet olyan hülye névvel, mint a HKK egyes lapjai a hőskorból, a teljesség igénye nélkül például az Orbitális mackósajt vagy a Szibarita váz).

A piros a fáradtságkártya, idővel egyre több kerül belőle a paklibaFotó: Qubit

A Flamme Rouge-ban minden játékos magához veszi a Sprinteur- és Rouleur-paklikat, és elhelyezi az erre szolgáló játékostáblán – ebben az az izgalmas, hogy miután a paklik helye pont úgy néz ki, mint a lapok hátoldala, számos vidám percet tölthetünk el azzal, hogy megpróbáljuk felszedni a képet a kartonról. Eddig még nem sikerült, de nem adjuk fel. Többféle taktika lehet célravezető, de arra kell ügyelni, hogy az, aki túlságosan leelőzi a többieket, több fáradtságkártyát kap, az általa kijátszható energiakártyákat pedig el kell dobnia, így idővel egyre nagyobb eséllyel húz fel gyenge lapokat, amelyekkel csak lassan tud haladni. Én a többet erővel, mint ésszel megközelítést alkalmaztam. 

Vajna kolléga a következőképpen foglalta össze az élményt: 

A bennem ragadt kiskamasz kifejezetten élvezte, a magát sportszakmailag dörzsöltnek gondoló énem viszont dühöngött, amikor a fontolva haladással túlagyalva a taktikát, már féltávtól bent ragadtam csapatommal az üldözőbolyban, és mindhiába finiseltem, mint egy elektromotorral turbózott EPO-bajnok, utolsóként végeztem. Az sem vigasztalt, hogy a Qubit Ész Ventura rovatát jegyző kolléga láthatóan matematikai precizitással tekerő csapata simán legyőzte a lapunk házi filozófusának irányításával a korai szökések kamikáze harcmodorát választó brigádot is.

Le is lehet szedni a biciklistát, bár nincs sok értelmeFotó: Qubit

A játék jellegéből következik, hogy minél többen játsszák, annál izgalmasabb: hivatalosan legalább ketten kellenek hozzá, kiegészítő nélkül pedig legfeljebb négyen, a kiegészítővel, a Pelotonnal együtt pedig hatan lehet játszani. A kétszemélyes játékot úgy lehet izgalmasabbá tenni, ha mindenki két csapattal játszik.

A Flamme Rouge variálható annyira, hogy ne porosodjon a szekrény alján, ha pedig egyszer megértettük a szabályokat, könnyen játszható, és nem megy rá egy egész nap egy meccsre - ráadásul külön öröm, hogy a harmincas évek francia versenyeit idéző grafikája miatt az embernek kedve támad tőle megnézni minden idők egyik legjobb animációs filmjét, a Belleville Randevút.

A tesztpéldányt a Reflexshop biztosította a Qubit számára. Köszönjük!

Szépségklub

Igazából egészen jó karban van, ahhoz képest persze, hogy már jóval túl van az ötvenen. Arra gondolok, hány száz kilométert róhatott le különböző medencékben, hány ezer liter veríték lecsoroghatott a testéről mindenféle edzőgépeken. Beleborzongok.

Nabumm

Nehezen vallotta be magának, de mióta elfogadta a biztosító egész háztartásra szóló szuper-kedvezményes családi ajánlatát, amelynek értelmében már nemcsak neki magának, de a feleségének, a gyerekeinek és személyzetnek is járt a folyamatos tudatmentés és hozzá a korlátlan mennyiségű klóntest, azóta egész rákapott a gyilkolászásra.