Előkerült a kengurufaj, aminek utolsó élőnek hitt példányát maga Ernst Mayr lőtte le 1928-ban

A wondiwoi fakúszó kenguru (Dendrolagus mayri) mindeddig egyszer került a nyugati természettudomány, pontosabban a világhírű német-amerikai zoológus és evolúcióbiológus, Ernst Mayr látóterébe: a neves tudós 1928-ban Nyugat-Pápuán nemes egyszerűséggel kilőtte a számára ismeretlen fajhoz tartozó példányt – az állat bőrét azóta Londonban őrzik. Mayr csaknem egy évszázaddal ezelőtt 1600 méteres magasságban találkozott az állattal, és miután mindaddig ez volt az első és egyetlen megfigyelt példány, a tudomány azóta sem tud róla túl sokat: az állat a rendelkezésünkre álló adatok alapján körülbelül kilenc kilót nyomott és gyümölcsön élt, de miután kilencven éve nem látták, sokan attól tartottak, hogy a faj kipusztult. Kilencven év elmúltával, vagyis most azonban egy brit amatőr biológus, Michael Smith újra az állat nyomára bukkant, és fényképeket is készített róla.

A wondiwoi kenguru a 25 legkeresettebb faj listáján szerepelt, és bár 17 fakúszó kengurufajt ismernek, erről tudunk a legkevesebbet. Újrafelfedezője, Michael Smith ugyan biológiai végzettséggel rendelkezik, az eltűnt fajok utáni kutatás azonban csak a hobbija, a wondiwoi kengururól tavaly hallott először, amikor a nyaralása alatt rododendronokat tanulmányozott Indonéziában.

Íme a fakúszó kenguruk egyik fajának fakúszása videón:

Van kenguru, de alig

A most lefotózott példány bundája ugyanúgy néz ki, mint a londonban őrzött minta, Smith ráadásul hasonló környezetben, a Wondiwoi-hegység 1500 és 1700 méter közötti régiójában bukkant rá az állatra, ugyanott, ahol Mayr találta az eddigi egyetlen ismert wondiwoi kengurut. Még nem száz százalékos az egyezés, a terepen gyűjtött ürülék és a szőrme DNS-ének összevetése után lehet csak teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy épp ez a faj került elő ismét, de Smith a maga részéről kipipálta az újrafelfedezett wondiwoi-kengurut a listájáról, a következő útján már egy újabb faj nyomába ered.

A brit fotósnak egy Norman Terok nevű helyi diák segített a kenguru felkutatásában (ahogy Smith nyilatkozta az Alton Post Gazette-nek, ezt Tolkien tette lehetővé, ugyanis a fiatalember a Gyűrűk ura miatt tanult meg angolul); végül körülbelül harminc méteres magasságban, a fákon szúrták ki az állatot. Önmagában az, hogy a faj újra előkerült, még nem feltétlenül jó hír a kenguruk számára: továbbra is kihalás fenyegeti őket, ráadásul a térségben, ahol élnek, egy aranybányát akarnak létesíteni. A faj megóvásával a Tenkile szövetség foglalkozik, ők már a korábbiakban is szerveztek felvilágosító kampányokat a fakúszó kenguruk védelmében a falusiaknak. A wondiwoi azért sem került elő mindeddig, mert a helyi vadászok ritkán merészkednek 1300 méter fölé, a legközelebbi hegy, amely esetleg megfelelne a faj igényeinek, mérföldekre van, így valószínű, hogy a veszélyeztetett kengurupopuláció összes tagja mindössze 40-80 négyzetmérföldes területen él.

Tudós? Akkor ateista!

Stellan Ottosson svéd szerző magyarul frissen megjelent Darwin-életrajza érdekes, de meglehetősen egyoldalú képet ad az evolúcióelmélet atyjáról, a tudósról, apáról, angolról, ateistáról és teológusról.

Száz méter mély szénhidrogéntavakat találtak a Titánon

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a holdat Naprendszerben.