A túlhalászat a világ cápapopulációjának kétötödét veszélyezteti. Lesújtó képet fest a Természetvédelmi Világörökség új Vörös Listája, de reményre ad okot, hogy elszántsággal és összefogással megmenthetjük a kihaló fajokat.
A Rhampholeon chapmanorum néven számon tartott aprócska, mindössze 5,5 centiméteres, talajlakó hüllőfaj pár tucat felnőtt és fiatal példányát olyan területeken találták meg a kutatók, amelyek az 1980-as évek óta 80 százalékos deforesztáción estek át.
A széles körű társadalmi és tudományos összefogás keretében indított programra azért volt szükség, mert a többféle ökológiai funkciót betöltő rágcsálok 17 megyéből is kipusztultak.
Most először vizsgálták külön a két afrikai elefántfaj természetvédelmi státuszát: míg eddig a sebezhető fajok közé sorolták a két fajt, a legújabb felmérés szerint az afrikai szavannai elefánt veszélyeztetett, az erdei elefánt pedig súlyosan veszélyeztetett.
A vadon élő kockás mézevő hímek 12 százaléka a fajára jellemzőtől teljesen eltérő, más fajokéra hasonlító dalokat énekel, mert a fészkeket elhagyó fiatal hímek nem találkoznak idősebb társaikkal, és más énekesmadarak dallamkészletét tanulják meg.
A Pharohylaeus lactiferatust utoljára 98 éve látták, egy ausztrál kutató most három helyszínen azonosította a faj tagjait. Valószínű, hogy a faj veszélyeztetett, és nagyon úgy néz ki, hogy két fa virágaihoz ragaszkodik, ezért is találtak eddig kevés ilyen méhet.
A csaknem kihalt feketelábú görény megmaradt populációi mindössze 7 őstől származnak, ezért az utódok nem elég ellenállóak. Kutatók ezért nyúltak vissza az 1988-ban elpusztult nőstény, Willa génjeihez. A jövőben nem kizárt, hogy kihalt fajokat is vissza tudnak hozni az életbe.
A madagaszkári nanokaméleon napközben az esőerdő talaján rendez vérengzést az atkák között, éjszaka pedig fűszálakon rejtőzik el a ragadozók elől.
A Természetvédelmi Világszövetség arra kéri az amatőr és a profi természetbúvárokat, továbbá a kutatókat is, hogy mellőzzék a főemlősökkel közös fotók és videók megosztását, mert azzal keveset használnak, de jóval többet ártanak a veszélyeztetett fajok védelmének.
A listázott közel 129 ezer növény-, gomba- és állatfajból több mint 35 ezret fenyeget valamilyen formában a kihalás.
Az erszényes ragadozó vadon élő populációja annyira lecsökkent, hogy megváltoztak a szokásai, mondhatni szerencsére, mert így megállt a populációt évtizedek óta tizedelő fertőzés terjedése.
Jelentős a veszteség, mert a faj világpopulációja már csak alig ezer egyedből áll.
Az még a kisebbik gond, hogy egymilliárd állat pusztulhatott el az ausztráliai bozóttüzekben. Sokkal nagyobb probléma, hogy több mint száz, zömében kizárólag Ausztráliában honos faj talán soha nem áll talpra a tűzvész után.
Az emberi tevékenység hatására veszélybe került a trópusi biodiverzitás: az új adatok szerint Etiópiában, Tanzániában és a Kongói Demokratikus Köztársaságban a legnagyobb a baj, itt a növények 40 százaléka is kipusztulhat.
A veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelmét szabályozó nemzetközi egyezmény rendelkezéseit három évente felülvizsgáló CITES-csúcstalálkozó részleteiről Poczai Péter növénybiológus, az Európai Unió delegációjának tagja számolt be a Qubitnek.
Harminc év alatt 155 ezerről 97 ezerre csökkent a zsiráfok egyedszáma, és ha nem korlátozzák a csontjával, húsával és bőrével való kereskedelmet, ez csak tovább csökken.
Másképp fogják betartatni a még Nixon által aláírt törvényt, amelynek állítólag a kaliforniai kondor megmentése is köszönhető. A beruházó cégek könnyebben tehetik rá a kezüket az ökológiai diverzitás megőrzésére kijelölt földekre.
Az elmúlt 130 ezer évben az állatok testtömege átlagosan 14 százalékkal csökkent. A következő 25 százalékos csökkenéshez már elég lesz 100 év is.
A pszichológiai, egészségügyi és demográfiai kutatások modellállata a vadvilággal kapcsolatban is emberként viselkedik. A hamarosan egymilliárdosra duzzadó kutyapopuláció elvadult tagjai visszafordíthatatlan károkat okoznak világszerte.
Egy ausztrál vadvédelmi program keretein belül a visszatelepítésre váró, fogságban szaporított fajokat szándékosan veszélynek tesznek ki, így az állatok hamar megtanulják, hogy a ragadozóktól óvakodniuk kell.
Legutóbb 90 évvel ezelőtt találkoztak a Wondiwoi fakúszó kenguru utolsó ismert példányával, de akkor a híres természettudós jó érzékkel le is lőtte a megfigyelt állatot. Most egy amatőr biológusnak sikerült lekapnia a kihaltnak hitt fakúszót.
A nőstény atlanti fattyúteknős a floridai partok közelében lebegett a székbe szorulva. Mire az állatvédők kiértek, már halott volt.