Zombi mosómedvék lepték el New Yorkot

A tíz ujjukat is megnyalhatják azok a Walking Dead-rajongók, akik mostanában New Yorkban járnak. A nagyváros utcáin egyre gyakoribbak a sorozat élőhalott szereplőihez hasonlóan viselkedő lények. Igaz, a vicsorgó, darabos mozgású, egész testükben rángatózó, vitustáncot járó lények nem emberszerűek. New Yorkban a zombikór a mosómedvéket támadta meg.

Az agónia végén az állatok menthetetlenül kimúlnak. Brooklyni és bronxi parkokból, valamint a Central Parkból egyaránt tucatjával gyűjtik az így elpusztult mosómedvék tetemeit. A zombikór nem először ütötte fel a fejét az amerikai mosómedvék között, korábban egy Ohio állambeli városkából jelentettek hasonló járványt. A többnyire csak sötétedés után előmerészkedő állatok ott is a fogukat csattogtatva lepték el az utcákat, tőlük szokatlan módon fényes nappal.

A zombik nem fertőznek embereket, csak a veszettek

A zombikórban, angolul distemper betegségben szenvedő mosómedvék tünetei hasonlóak a veszettséggel fertőzött állatok tüneteihez. A megszokott életmódjuktól eltérő időpontokban bukkannak fel, furcsán mozognak, ajkaikat felhúzva vicsorognak, furcsa rángások futnak végig a testükön. A kór, csakúgy, mint a veszettség, halálos, ellenszere nincs. 

Ám míg a veszettség az embereket is meg tudja fertőzni, a zombikór humán áldozatokat nem szed. Nemcsak mosómedvék, hanem rókák, borzok és háziállatok, kutyák és macskák között is gyakori. Az agy- és gerincvelőgyulladást okozó veszettségvírus (Rabies lyssa) harapással terjed, a beteg állat a nyálával juttatja a fertőzést az újabb áldozatba. A zombikór vírusa cseppfertőzéssel, a levegőben, vagy egyik állatról a másikra átkerülő bolhák közvetítésével szedi áldozatait. 

A veszett és a distemper vírussal fertőzött állatok viselkedésében sok a hasonlóság. A megváltozott viselkedés mellett agresszió, túlzott izgatottság, részleges bénulás, az izommozgás koordinációjának a romlása, nyitott száj, felhúzott ajkak a legjellemzőbb tünetek. Zombikór esetén mindezek mellé láz, étványtalanság, hányás és letargia is társul. 

Míg New Yorkban zombi-, Torontóban szupermosómedvék ólálkodnak:

Licsilé

Nehogy azt hidd, hogy attól, hogy vegánszandálba járkálsz itt le és fel, teszel értük valamit, ha komolyan gondolnád, akkor most szépen bevernél nekem egyet, aztán bedobnál a Dunába az üvegem után, de ehhez is gyáva vagy, az a baj veletek, faimádó majmokkal, hogy be vagytok szarva, féltitek a szaros kis életeteket, azért pofáztok folyton a bolygóról.

Jónapod

Jónapunk jónapod, mondjuk megint a szegényapának, ne bánkódj, ne búsongj, hol a szegényanya, kérdezzük aztán, hol bujkál a szép kerekhasú szegényanya, hol van, merre van, hova dugtad, hol rejtegeted.