Olyan kínai cég nyomta le az Apple-t és a Samsungot Afrikában, amelynek Kínában egy boltja sincs

Anyaországában, Kínában egyetlen aprócska üzlethelyiséget sem nyitott, viszont egész Afrikát elárasztotta olcsó telefonjaival egy mobilgyártó cég. A Transsion okoskészülékei, a Tecno márkenévre keresztelt mobilok ára jóval 150-200 dollár alatt marad, miközben egy új iPhone ennek a 4-5-szörösébe, de egy androidos készülék is a 2-3-szorosába kerül. Ez minden bizonnyal a legfőbb oka lehet annak, hogy a 2010-ben még a Nokia és a Samsung által uralt mobilpiacon a Transsionnak mára 50 százalékos részesedése van. A cég csak mobilkészülékekből kielégíti a teljes kereslet harmadát.

Afrikában nem az 5G a legnagyobb kérdés

A Transsion készülékei nemcsak áraikkal hódítják meg a kontinens több millió potenciális vásárlóját, hanem direkt az Afrikára specializált szolgáltatásaikkal is: a készülékeken beállítható nyelvek közé például bekerült az amhara, a hausza és a szuahéli is. A mobilok akkumulátorai az átlagosnál hosszabb ideig képesek egy töltéssel működni. Noha ez utóbbi funkciónak Magyarországon is sokan örülnének, Nigériában, Etiópiában, vagy épp Kongóban és még egy sor további afrikai országban azért volt alapvető fontosságú, mert számos háztartásban nincs áram. Az is rendszeresen előfordul, hogy spórolás céljából központilag órákra leállítják a lakossági áramszolgáltatást.

Mielőtt a Transsiont megalapította volna, George Zhu, a cég elnöke tíz évig dolgozott egy másik mobilgyártó utazó ügynökeként Afrikában. Munkája közben ébredt rá, hogy a mobilcégek terjeszkedésének az egyik gátja, hogy Afrikában is a fejlett országokra optimalizált készülékekkel próbálnak házalni. Üzlettársaival inkább a speciális helyi igények kielégítésére feküdt rá. A már említett változtatások mellett így lettek például dual SIM-kártyások a Tecno készülékek. A helyiek ugyanis előszeretettel váltogatják a SIM-kártyáikat a mobiljaikban, hogy elkerüljék a magas kezelési költséget, amit akkor kell fizetni, ha más szolgáltatók hálózataiba indítanak hívásokat.

A mobilkészülékek kameráit ráadásul egy különös ötlettől vezérelve a sötétebb bőrszínhez optimalizálták. A kamera például a fényt a sötét bőrszínhez igazítja, hogy a felvételek szebbek, élettel telibbek legyenek – büszkélkedett a Tecno készülékeket gyártó Transsion cég CNN-nek nyilatkozó alelnöke, Arif Chowdhury. A kínai cég persze korántsem csak az alkalmazkodás jegyében kedveskedik az afrikai vásárlóknak. A kontinens nagy részén a lakosság legfeljebb harmada-negyede rendelkezik mobilkészülékkel, és ez a kínai gyártónak több száz milliós piacot jelent. 

Rádióhullámokban gyarmatosítanak

A Transsion persze csak egy afrikái országokban tolongó kínai vállalatok között: a McKinsey & Company tanácsadó cég tavaly nyári jelentése szerint a kontinensen több mint 10 ezer kínai cég vetette meg a lábát az utóbbi években.

Az Afrikában tapasztalható elképesztő mértékű kínai terjeszkedést, ami jelentős erőforrásokat pumpál az elmaradott afrikai országok gazdaságába, a helyiek ugyanakkor nem feltétlenül néznek jó szemmel. Sőt vannak, akik azt állítják, hogy a kínai cégek jelenléte nem élénkíti a helyi gazdaságot, csak a kizsákmányolás egy újabb formáját jelenti, a haszon pedig Kínába vándorol.

Michael Sata, Zambia ex-elnöke már 2007-ben azt fejtegette egy a Harvard Egyetemre írt tudományos esszéjében, hogy a kínai terjeszkedés az európai kolonizációs törekvések legsötétebb időszakát idézi Afrikában. Az egyébként a leglelkesebb gyarmatosítók egyik emblematikus intézményének címzett írásában Sata úgy fogalmazott, hogy „noha az európai kizsákmányolás gazdaságilag legalább annyira káros volt, az európai gyarmatosítók legalább szántak némi pénzt a szociális háló és az infrastruktúra fejlesztésére is. A kínai befektetők viszont a helyiek szükségleteit tökéletesen figyelmen kívül hagyva egyetlen dologra koncentrálnak: hogyan lehet a lehető legtöbbet kiszipolyozni Afrikából.”

Gazdasági érdekeltségek növekedése Afrikában a 21. század első évtizedébenFotó: Chris Coons / Flickr

Afrikát hosszú évekig alig-alig érintette meg a globalizáció. Erre elsősorban a kontinens infrastruktruális elmaradottsága, zűrös politikai környezete és a rendkívül alacsony egy főre jutó jövedelem a magyarázat. „Miközben Brazília, India, Kína és más fejlődő piacok átalakították a gazdaságaikat, az afrikai nyersanyagállamok továbbra is az ipari ellátási lánc legaljához vannak pányvázva” – írta a témában 2015-ben megjelent elemzésében Tom Burgis amerikai újságíró. Miközben a világ szénhidrogén- és ásványianyag-tartalékainak a harmada, a lakosságának pedig a hatoda Afrikában keresendő, a világ termeléséből mindössze egy százalék a részesedése. Legalábbis annyi volt, amíg Kína színre nem lépett.

Nem mindenki utálja az olcsó kínait

Kína Afrikával való kereskedelmének a mérlege az ezredfordulós 10 milliárd dollárról 2015-re 300 milliárdra nőtt, 2020-ra pedig az ázsiai ország már a 400 milliárdot célozza. A kínai befektetők rohama egyébként sok afrikait – a zambiai ex-elnökkel ellentéten – látszólag egyáltalán nem zavarja. Az amerikai Pew Kutatóintézet által nemrégiben készített felmérés szerint az afrikaiak általában kedvezően nyilatkoznak a kínai befektetések hatásairól. Nigériában, Szenegálban és Tanzániában a kínai befektetők ellenére, vagy talán épp tevékenységük hatására kiemelkedően kedvező az emberek Kínáról alkotott véleménye.

Kedvezően ítéli-e meg Kínát?Forrás: PEW

Nemcsak az afrikai átlagemberek, néhány akadémikus sem gyarmatosító szörnyetegként tekint a kínai befektetőkre. Csing-Kuan Lee, a Kaliforniai Egyetem szociológiaprofesszora szerint a kínai cégek többnyire hosszú távú stratégiával érkeznek Afrikába, aminek Lee szerint az is része, hogy segítik a kontinens elmaradottabb térségeit a stabilitás megteremtésében. Egy New York-i közgazdász, Panos Mourdoukoutas szerint ez finoman szólva is kétséges: ő Satához, a volt zambiai elnökhöz hasonlóan azt állítja, hogy a kínai cégek azért vannak Afrikában, hogy kihasználják az ott élőket, és elvegyék erőforrásaikat. 

Mit művel Kína Afrikában?

Afrika és Kína 2001-ben 13 milliárd dollár értékű tranzakciót bonyolított le egymással, 2015-re viszont már 180 milliárd dollárra duzzadt az összeg, ami több, mint India, Franciaország és az USA afrikai tranzakcióinak értéke összesen. Bekebelezi, kizsákmányolja vagy megmenti az ázsiai ország a kontinenst?