A Hálaadás utáni pénteken elszabadul a pokol: ez régebben szinte csak az Egyesült Államokat érintette, mostanra viszont már ott is elterjedtek az erre a napra időzített megismételhetetlen akciók, ahol nem szokás megemlékezni a Hálaadásról, pénzt viszont nyugodtan lehet költeni.

Amerikában ezt a napot, a Black Fridayt tekintik a karácsonyi szezon kezdetének, ennek megfelelően pedig a maratoni pénzköltés nyitányának is. Nem mintha a pénzköltéssel baj lenne, de valljuk be: a csinos és fölösleges, épp emiatt pedig deklaráltan nélkülözhetetlen holmik egyik különös vonzerejét az adja, hogy mások nem feltétlenül fizetnének ki értük annyit, amennyit kérnek érte. Mivé lenne a világ, ha mindenki taktikai kiltben rohangálna? Kiveszne belőle az eredetiség.

Csőd? Fenét, siker!

A Black Friday eredetileg nem marketingakciónak indult, hanem két spekuláns, Jay Gould és James Fisk nagy napjának 1869-ben, az ő áldásos tevékenységüknek köszönhetően dőlt össze a tőzsde, az ingatlanárak pedig a felükre zuhantak. A két úriember végül büntetlenül úszta meg a dolgot, de a nem túl kedveskedő fekete péntek név rajta maradt a napon.

Később több kanadai és amerikai áruház is ráérzett a Hálaadásban rejlő lehetőségekre, és nagy felvonulásokat szerveztek – a vásárlók pedig, ha már ott voltak, nevükhöz híven vásároltak is. Az ünnep végső formája az ötvenes évekre kristályosodott ki: a Hálaadás környékén a legtöbben megpróbáltak még ráhúzni egy kicsit a szabadságra, beteget jelentettek, és munka helyett (nagyon helyesen) inkább vásárolni mentek, amitől a kiskereskedelmi forgalom fellendült.

Rengetegen özönlöttek a városba vásárolni, a kereskedők pedig csakhamar meglátták a piaci rést: ha már ennyien jönnek, be kell vonzani még egy csomó embert. Beköszöntött a negyedáron kínált akciós fényképezőgépek, világító LED-es vécéillatosítók és a hozzáférhető áron megvásárolható hátborotvák kora.

A rendőrök nem szerették

1961-re a kifejezés már gyökeret vert Philadelphiában, viszont a boltosoknak ez nem tetszett annyira. Úgy érezték, hogy a megnövekedett forgalommal 12 órás műszakokban birkózó rendőröknek tényleg fekete ez a nap, nekik viszont semmiképpen nem az. Így tettek egy bátortalan kísérletet arra, hogy átneveztessék Big Fridayre, ami nekik igaz is lehetett, de a köznyelv már aktívan használta a Black Fridayt, így minden maradt a régiben. Végül húsz évvel később sikerült kiizzadni a megoldást: a boltok forgalma ilyenkor negatívból (piros) pozitívba (fekete) vált, így már nem is olyan szomorú dolog lefeketézni ezt a napot, hiszen ez a kiskereskedőknek jó hír.

A szokás Magyarországon is gyökeret vert, a CIB bank tájékoztatása szerint itthon is több pénzt költenek a reménybeli KELL Tiborok, mint a hónap bármely más napján. Az ünnep vadhajtásaira pedig szintén felkészülhetnek a magyarok: a fekete péntek mintájára útjának indított Cyberhétfő akcióira az amerikaiak csaknem nyolcvan százaléka ugrik, hogy bevásároljon kütyükből.

Azóta új ünnepek is létre jöttek az ún. rakománykultusz jegyében: ez egy létező jelenség, a déltengereken a bennszülöttekhez egy sor újdonság jutott el a háború alatt, leginkább az amerikai gépekkel, amelyek a Japán elleni harcok során látogattak el a szigetekre. A csokitól kezdve a fegyvereken át több száz lenyűgöző újdonsággal látták el a helyieket, az Új-Hebridákon például a mai napig virágzik John Frum kultusza – az amerikai katonától azt várják, hogy megváltóként tér majd vissza egy szép napon, és visz majd magával tévét és Coca-Colát.

Kell a francnak

KELL Tibornak viszont nem kell a Black Friday: mi, a Tiborok testvérisége, abban leljük az örömünket, hogy egyediek vagyunk, mint megannyi hópehely, ezt pedig a konzumcuccok nyakló nélküli, de tévedhetetlenül rossz ízléssel történő megvásárlásával fejezzük ki. Semmi értelme nem lenne egy olcsó, péniszt formázó medálnak, de 795 dollárért már a hülyének is megéri: valljuk be, hét dollárért viszont semmi értelme nem lenne az egésznek. Kéne akciósan? Soha, hiszen felesleges és ronda, de ha még olcsó is, vége a világnak.

Nyilván egy befőttesgumival botra szerelt eldobható borotvával is lehetne hátat borotválni, de mindenki tegye a szívére a kezét: az S alakú ergonomikus penge és a falra szerelhető tartóegység nélkül kéne az ilyesmi? Hát ki tenne ki büszkén a falra egy partvisnyelet, hogy majd beszélgethessen róla, ráadásul úgy, hogy a nyél nem is ergonomikus, és nem is kék? Na ugye.

Ha taktikai, belefér

Egyetlen olyan helyzet van, amikor az ember megengedheti magának, hogy elcsábuljon a Black Friday akcióitól, és mégis önazonos KELL Tibor formájú egyedi hópehely maradhasson, aki a feltehetően drága csillagokból van gyúrva. Ha valami taktikai, legalább titánból vagy repülőgép-alumíniumból készült, többfunkciós vagy totálisan felesleges, de elképzelhető egy közepes nyolcvanas évekbeli sci-fiben, hogy hasznunkra válhat, és a feltételek közül legalább három teljesül, feloldódik a Tibor-tabu, és bátran lecsaphatunk az olyan alkalmi vételekre, mint a cipőesernyő, az aranyhalsétáltató vagy a bortartó zsineg.

Azt, hogy taktikai, végső soron mindenre rá lehet húzni, és hát mi lehetne taktikaibb egy bortartó zsinórnál, ha egyszer már van taktikai, bőrből készült sörtartó tokunk kilt-övre optimalizálva?

Verdikt:

Nem kell.

Mennyi?

Túl olcsó.

Hol adják?

Mindenhol. Kell Tibor ellenünnepet fog indítani, amikor mindent drágábban adnak, mint egyébként.

Mire kell?

Csak arra jó, hogy felhíguljon a popszakma, borzasztó.

Mennyire kell?

Egyfelől nagyon nem (1/10), másfelől az ifjú Tiborok innen fejlődnek ki, úgyhogy KELL (10/10).

Ez itt egy reklám?

Nem, csak KELL. Vagy nem.