Nem feltétlenül környezetkímélőbbek a műanyag karácsonyfák, de kevesebb koszt csinálnak

78 millió műanyag karácsonyfán izzanak fel idén a fények az Egyesült Államokban. Az Amerikai Karácsonyfaszövetség (American Christmas Tree Association, ACTA) felmérése szerint 95 millió amerikai család tervez karácsonyfát állítani és több mint négyötödük a műanyag verziót részesíti előnyben. Az 1990-es években a családok fele még igazi fenyővel ünnepelt, és állítólag sokan a környezetvédelem nevében váltottak. De vajon valóban környezetkímélőbbek a műanyag fák, mint a valódiak? És vajon igaz-e, hogy környezet védelme a legfőbb oka a műanyag szobadíszek felvirágzásának?

A fenyőfa lábnyoma

A különféle fatípusok környezetkárosító potenciáljáról az ACTA életciklus-vizsgálat segítségével próbált idén igazságot tenni. A rossz nyelvek szerint a műanyag verziókat gyártók érdekeit képviselő szövetség arra jutott, hogy a műanyag fenyők ökológiai lábnyoma már ötévnyi újrahasznosítás után kisebb, mint ha ugyanazt az öt évet egy-egy valódi fenyővel ünnepelték volna. Szerintük emiatt a műanyag karácsonyfa valóban óvja a környezetet, mert az új generációs, könnyebben kezelhető és valósághűbb fákat egy-egy amerikai háztartásban átlagosan állítólag egy évtizedig is használják. 

Nem sokkal 2008-as megalakulása után az ACTA egyébként egyszer már végzett ökológiaihatás-vizsgálatot a különböző fenyőfatípusok körében. Akkor nem öt, hanem kilenc évben állapították meg a lábnyomkiegyenlítéshez szükséges időtartamot. Ez utóbbi érték egybecseng az emberi tevékenységek szénlábnyom-számításában élen járó brit Carbon Trust alapítvány egyik szakértője, John Kazer számításaival. Szerinte egy 2 méteres műfenyő szénlábnyoma 40 kilogrammnyi üvegházgáz-kibocsátásnak felel meg. Ha csak a hulladékfeldolgozás oldaláról közelítünk a karácsonyhoz, ez mindössze kétszerese egy olyan valódi fa szénlábnyomának, ami a kommunális hulladék közt, a szeméttelepen végzi. 

Csakhogy manapság már a vágott fenyők legtöbbje egyáltalán nem ott végzi. Magyarországon például minden januárban több fuvarral gyűjtik össze zöldhulladékként, és a kiszolgált karácsonyfákat többnyire tüzelőként elégetik. Még ha az égetés maga is jár szén-dioxid-kibocsátással, a műanyag fák ezzel egy csapásra tízéves hátrányba kerülnek a valódiakkal szemben. A vágott valódi fenyőt ráadásul ennél még környezetbarátabban is újra lehet hasznosítani: díszkertekben, parkokban kiváló talajtakaróként szolgálhatnak a tűlevelek.

Mindennek ellenére a műanyag fenyők Európában, például Nagy-Britanniában is egyre népszerűbbek, és a legtöbben környezetvédelmi szempontokat emlegetnek. Egyes becslések szerint a brit háztartások nagyjából felében haszálnak plasztik fákat. A műfák még ennél is népszerűbbek Olaszországban, ahol a háztartások háromnegyede állít műfenyőt. 

Alumínium karácsonyfa az 1950-es évekbőlFotó: Wikimedia Commons

A számítások kiszámítása akadozik

Az életciklus-vizsgálatok annak ellenére megbízhatatlanok, hogy a módszertanukat rendszeresen változtatgatják, például mert a gyártási és a feldolgozási technológiák is folyamatosan változnak. A Michigani Állami Egyetem állásfoglalása szerint egyébként egy átlagos amerikai család éves ökológiai lábnyomának méretén annyira elenyészően keveset módosít, hogy valódi vagy műanyag fát állít-e karácsonykor, hogy már a kérdésfelvetés is komolytalannak tekinthető környezetvédelmi szempontból.

Egy másik, az ACTA-nál lényegesen régebbi amerikai fenyőfaszövetség viszont nemhogy az ötéves, de a kilencéves megtérülést is túlzónak érezte. Az amerikai fenyőtermesztők 1955-ben megalakult szövetsége, a National Christmas Tree Association (NCTA) képviselői szerint a hatásvizsgálatok a műanyagfák számos negatívumától nagyvonalúan eltekintenek. Az igazi fenyő mellett érvelő szövetség szerint például a műanyag fákat egyáltalán nem lehet újrahasznosítani, mert a szemétlerakókban nem bajlódnak a PVC és a fém részek szétválasztásával, nem beszélve az elektronikai alkatrészekről.

A műanyagfenyők környezetszennyező hatását ráadásul még csak nem is ez növeli a leginkább. A többnyire kínai gyárakban készült mesterséges változatok millióit ugyanis a fél világon átutaztatják. A valódi fenyőket ezzel szemben legtöbbször helyben, de legalábbis a felhasználás országában termesztik. Márpedig a szállítás az egyik legnagyobb tétel a környezetszennyezési bűnlistán.

A karácsonyfának való fenyők az NCTA szerint már csak azért sem lehetnek túlságosan környezetszennyezők, mert évtizedek óta nem az erdőkből vágják ki őket. Ehelyett a búzához vagy a kukoricához hasonló haszonnövényekként termesztik a fákat, kifejezetten erre a célra létesített faneveldékben. A fenyőfagazdálkodásból élők pedig – nem is feltétlenül a természet iránti aggódásból, hanem saját anyagi hasznuk biztosításáért – minden kivágott fa helyére ültetnek egy újat. 

Műfenyőt elnöki utasításra

A karácsony nem mostanában kelt először környezetvédelmi aggályokat. Az Egyesült Államokban a 19. századtól tömegével letelepedő német bevándorlók még alig terjesztették el a karácsonyfaállítás európai szokását, a természetes fenyőerdők állománya máris olyannyira megcsappant, hogy az egykori  környezetvédők már akkor javasolták az alternatív megoldások bevezetését. Más kérdés, hogy az általuk javasolt műfenyő ekkoriban nem műanyagból volt. A tűlevelű örökzöldeket a természetvédők lombhullató fák ágaiból készült műfenyővel helyettesítették volna. Utóbbiak ágait gyapotpamacsokkal fedték be, így igyekeztek a hófödte fenyőágak látszatát kelteni.

19. századi karácsonyi üdvözlőlap, tűlevél nékülFotó: Wikimedia Commons

Noha 1901-ben maga az amerikai elnök, Theodore Roosevelt próbált gátat szabni az erdőpusztító szokásnak, az államfővel a tulajdon két fia szegült szembe. Érveik mellett természetvédő szaktekintélyeket felsorakoztatva győzték meg az apjukat, hogy a megoldást a háztáji fenyvesek telepítése jelenti. 

A műfenyők piacának felvirágzását azonban még az elnöki sarjak lelkesedése sem tudta megakadályozni. Az első amerikai műanyag karácsonyfát egy vécékefegyártó, az Addis Brush Company alkotta meg, ugyanazon a gépsoron, amelyen a vécétisztító kelléket gyártotta. A műanyagmentes alternatívák jó ideig ugyancsak állták a sarat: az 1950-es években például Amerika-szerte hódítottak az alumíniumból hajtogatott karácsonyfák.

A magyaroknak nem kell a műanyag

A magyarok nem kedvelik a műfenyőt. Noha statisztikát nem vezetnek, mint azt a Qubit kérdésére a Magyar Díszkertészek Szövetsége elmondta, karácsonyra a lakosság mintegy negyede vásárol műanyag verziót. A szövetség szerint a valódi fenyő iránti kereslet nem csökken, sőt, a tavalyi forgalomhoz képest enyhe növekedést is elképzelhetőnek tartanak.

Tavaly a Budapest Bank végzett felmérést a hazai faállítási szokásokról. A szerintük reprezentatív felmérésben azt találták, hogy a lakosság 95 százaléka ragaszkodik a karácsonyfa-állításhoz. A megkérdezettek 27 százaléka díszít már korábban vásárolt műanyag verziót, 6 százalékuk pedig frissen vásárolt műfenyővel ünnepli a karácsonyt. A magyarok egyébként a felmérés szerint kevésbé a környezettudatosság, mint inkább anyagi megfontolások mentén döntenek a műanyag verzió díszítése mellett. Más kérdés, hogy egy igazán impozáns, a valódira a megtévesztésig hasonlító darabért meglehetősen borsos árat, akár 100-150 ezer forintot is ki kell fizetni. 

A fenyőügyi jelentésekben kevésbé hangsúlyos, pedig a valódi fenyők javára jelent pontot, hogy azok földlabdás, az ünnepek elteltével a kertbe ültethető változatban is megvásárolhatók. A kifejezetten karácsonyra termesztett fenyők zömét Magyarországon is helyi termelők nevelik; a fenyőfavásárlással így a helyi gazdálkodók munkalehetőségét biztosítják a vásárlók, mondta a Qubitnek a Magyar Díszkertészek Szövetségének szóvivője. 

A karácsonyifenyő-termesztés Magyarországon Somogy, Vas és Zala megyében jelentős, de családok százainak jelent megélhetést a Bükkben és a Mátrában is. A hazai gazdálkodók minden fajtából közel elegendőt termesztenek a díszkertész-szövetség szerint. A karácsony főszereplőinek felnevelése átlagosan 5-10 évébe telik egy-egy gazdálkodónak. A termelők, mint mondják, minden kivágott egyed helyére újat ültetnek Magyarországon is.

A Nordmann-fenyő, avagy a kaukázusi jegenyefenyő ( Abies nordmanniana) iránt az utóbbi években egyre növekszik a kereslet, de ezeknek a fáknak egy része nem itthon terem, hanem dán importból származik. Bár sokan úgy tudják, a fajta neve valójában azért nem normand, mert Normandiához nem sok köze van. Nevét Alexander Nordmann finn zoológus után kapta, aki 1837-ben járta be expedíciójával a Kaukázust. Az ott őshonos fa népszerűsége a kissé borsosabb ára ellenére azért növekszik, mert ennek a fajtának a levelei tűrik a leghosszabb ideig a szobahőmérsékletet. A Nordmann-fenyők jó eséllyel kibírják vízkeresztig, avagy január 6-ig, a karácsonyfa levetkőztetésének hagyományos időpontjáig.

A másik legkedveltebb típus, egyértelműen az olcsósága miatt, a tűleveleit gyorsan elvesztő luc. Aki ezüstfenyőt választ, a díszkertész-szövetség megfigyelései szerint általában a színéért teszi, de a fajta iránti kereslet évről évre csökken. 

Olcsó, és még a levele sem hullik 

A közhiedelemmel ellentétben egyébként az amerikaiak sem környezettudatosságból választják a mesterséges verziót. Utóbbinak kedvezett, hogy Amerikában a legtöbb családban az Európában szokásosnál jóval korábban, közvetlenül hálaadás után, vagy legkésőbb az USA-ban nem ünnepelt Mikulás-nap környékén felállítják, és szentestéig – a hagyománytisztelő háztartásokban saját készítésű csecsebecsékkel – díszítgetett karácsonyfát. Emiatt a fának négy, vagy akár 6-8 hetet is ki kell bírnia a levelei elvesztése nélkül.

A műanyag fenyők népszerűségét a tisztaságuk mellett az is az egekbe repítette, hogy a valódi fákat, a műfenyők gyártóinak jól irányzott hisztériakeltő kampányaitól egyáltalán nem függetlenül, tűzveszélyesnek tartották. Az NCTA szerint viszont nemcsak a függönyök, de még a karácsonyi ajándékok dobozai is jóval fogékonyabbak a lakástüzekre, mint maguk a fenyőfák. Szerintük egyébként is tűzveszélyesebbek az elektronikus alkatrészekben bővelkedő, így könnyedén rövidzárlatot okozó műfenyők.