Magyar kutató: Lekapcsolták a villanyt, sötétbe borult a magyar tudományos élet
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7RUx9ipUu4ktJ3Hvs-xxs.jpeg?width=96&height=96&fit=crop)
A magyar tudomány képviselői január 11-e óta nem férnek hozzá a világ egyik legnagyobb tudományos lapkiadója, a hollandiai alapítású, a brit RELX Group tulajdonában álló Elsevier által megjelentetett cikkekhez, illetve az azok tudománymetriai elemzését lehetővé tévő adatbázisokhoz.
Az Elsevier múlt hét pénteken húzta ki a dugót Magyarországon: a hazai intézmények számára egy csapásra elérhetetlenné váltak a ScienceDirect, a Scopus, valamint a SciVal adatbázisok szolgáltatásai. Van olyan kutató, aki szerint a megegyezés hiánya teljesen ellehetetleníti a tudományos munkát. Demeter Márton kommunikációkutató egyetemi docens vasárnap délutáni Facebook-bejegyzése szerint „lekapcsolták a villanyt”, ami olyan, mintha „az orvosoknak ezentúl gyertyánál kellene műteniük, csirkebontó ollóval és fűrésszel, mert nem lenne elég áram ahhoz, hogy a műszereket ellássa”.
„A tárgyalások el lettek rontva. Mi pedig nem tudunk dolgozni, halló. Sötét van. Projektjeink állnak le ezért, amelyekben több hónap munka áll” – írta Demeter a Facebookon. A teljes bejegyzés itt olvasható:
Mivel műtöttek a magyar kutatók eddig?
A megegyezés hiánya a magyarországi kutatóknak mindenképpen komoly érvágást jelent. A ScienceDirect az Elsevier által kiadott folyóiratokban publikált cikkek kereshető adatbázisa, de hozzáférés hiányában a kutatók épp ugyanannyit tudnak ezekből a cikkekből elolvasni, mint a laikus érdeklődők: 4-5 sornyi tömör összefoglalást.
A Scopus az Elsevier hivatkozásindexelő adatbázisa, amelyből például az derülhet ki, milyen témákban publikáló szerzők, hányszor hivatkoznak egy-egy tudományos puclikációra. Az adatbázis heti-kétheti rendszerességgel frissül.
A SciVal segítségével a Scopusban gyűjtött, kereshető tudománymetriai adatokat lehet elemezni. A szoftver grafikonokat, táblázatokat gyárt, melyek segítségével a kutatók nyomon követhetik a saját pályafutásukat, vagy akár azt, milyen eredményeket ér el más intézményekhez képest a tanszékük, vagy az egyetemük egy-egy szűkebb tudományterületen belül. Január 11-től ezen szolgáltatások egyikéhez sem férnek hozzá a magyar kutatók.
Megállapodás hiányában nincs szolgáltatás
Az adatbázisok azután váltak megközelíthetetlenné Magyarországon, hogy az MTA Elektronikus Információszolgáltatás Nemzeti Program (EISZ) tárgyalóbizottsága tavaly március óta nem tudott megegyezni a kiadóval. A tárgyalóbizottságot az akadémia főtitkára, a kutatóként versenypolitikát, piacelméletet, a kutatás-fejlesztés politikáját vizsgáló Török Ádám vezette. A bizottságban mások mellett részt vett az Innovációs és Technológiai Minisztériumot képviselő Havady Tamás, a Magyar Rektori Konferencia képviseletében Gelencsér András, illetve Szász Károly, a Semmelweis Egyetem kancellárja. A Magyarország és az Elsevier közti szerződés idén január 1-jén mégis megszűnt, aminek következtében tíz nappal később a teljes hazai tudományos közönség számára hozzáférhetetlenné váltak a kiadó által szolgáltatott tartalmak.
Ha bárkiben felmerülne a kérdés, miért nem fizetnek elő a szóban forgó adatbázisokra az azokat nélkülözhetetlennek tartó kutatók a saját pénzükből, Demeter Márton elmondta: a szóban forgó adatbázisok és a szoftverek éves előfizetési díjára nemhogy magánembereknek, de egy-egy kutatóintézetnek sem futja.
A ScienceDirectből lehívható cikkek egyedi hozzáférési ára nagyjából 30 dollár darabonként. Megkerestük az Elseviert, hogy kiderüljön, intézményeknek vagy magánszemélyeknek mennyibe kerülne a három adatbázis teljes tartalmához hozzáférni. Amint válaszoltak, frissítjük cikkünket.
Ami az országokkal kötött keretmegállapodásokat illeti, az Elseviernek nincs kőbe vésett árlistája, külön megállapodások mentén szolgáltat, a feltételeket pedig minden ország erre a célra kijelölt tudományellátó szervezetével egyeteti. Magyarország esetében évi másfél milliárd forintos összegről van szó, ezt nem tudta lejjebb tornászni a magyar tárgyalóbizottság. Mint azt Demeter elmondta, ezért az összegért 40 akadémiai intézet és egyetem jutott hozzáféréshez, legalábbis eddig.
Az Elsevier fittyet hány a magyar nyomásra
Az EISZ honlapján a sikertelen tárgyalásokról fellelhető információ szerint az álláspontok azért nem kerültek közelebb egymáshoz, mert az Elsevier érdemi ajánlat helyett egyéni ajánlatokkal bombázta a résztvevő intézményeket. A magyar fél szerint a kiadó a finanszírozó hatóságok vezetőit próbálta befolyásolni a tárgyalóbizottság tagjaival való egyeztetés helyett. Az EISZ álláspontja szerint egyébként „az Elsevier termékek relevanciája mind az adatbázisok használata, mind a publikációk, sőt a hivatkozások arányában is csökkenő tendenciát mutat”.
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7Fxv9aarkumRFWAZs.png)
Az Elsevier árképzési politikáját Urbán Katalin, az MTA Könyvtár és Információs Központjának osztályvezetője és Dér Ádám az MTA főkönyvtárosa azért is kérdésesnek tartja, mert az szerintük „semmilyen összefüggésben nincs sem a tudományos kibocsátással, sem a felhasználó intézmények számával, sem az egyes országokban aktív kutatóprofesszorok számával, sem a GDP-növekedéssel vagy egyéb objektív adattal”. Az EISZ Qubitnek nyilatkozó képviselői nehezményezték például, hogy a kiadó ugyanazért az összegért szolgáltat Csehországban, mint Magyarországon, miközben nálunk jelentősen kisebb az Elsevier-adatbázisok kihasználtsága.
![](https://assets.4cdn.hu/kraken/7FxvLAN2jb88FYAbs.png)
„A magyar tárgyalók lázadozása a kiadói gyakorlat ellen ellehetetleníti a hazai tudományos közösség munkáját, cserébe viszont az Elseviernek nem jelent érvágást” – mondta Demeter Márton. A kommunikációkutató úgy véli, sokan az épp futó kutatásaikat sem tudják hozzáférés hiányában folytatni. Demeter az EISZ-nek azt az érvét is bírálja, miszerint egyébként is időszerű lenne a tudományos publikációk nyílt hozzáférését erősíteni. Mint mondta, a nagy presztízsű lapok kiadói a szerzőktől a nyílt hozzáférést biztosító tanulmányok közléséért is magas, 4-5 ezer dolláros díjat kérnek. Kevésbé ismert, az „open access” tanulmányokat alacsonyabb díjért, netán ingyen kiadó lapokban pedig a kutatóknak a saját előmenetelük miatt nem éri meg publikálni.
A tudományos információszolgáltatásért felelős hazai szakemberek szerint viszont épp azért vált szükségessé a modellváltás, mert a tudományos publikációk piacán nincs semmilyen verseny, ezért a monopóliumot élvező kiadóvállalatok diktálják a feltételeket. Ezért is érveltek a tavalyi tárgyalások során a nyílt hozzáférésű tanulmányok számának a növeléséért. Az EISZ olyan szerződést szeretett volna az Elsevierrel kötni, amely központi keretből fedezte volna az open access kutatások publikációját is, csakhogy ezt a kiadó nem fogadta el – taglalta a tárgyalás részleteit Urbán Katalin.
Az olcsóbb alternatív útvonalak majdnem jók
A Szegedi Tudományegyetem könytára a honlapján megjelent információk szerint alternatív tanulmánygyűjtő katalógussal és tudománymetriai szoftverrel zárná rövidre a vitát. Mint azt Nagy Gyula, a könyvtár általános és tartalomszolgáltatásért felelős főigazgató-helyettese a Qubit kérdésére elmondta, a tudománymetriai adatokat gyűjtő Scopus szerinte majdnem tökéletesen helyettesíthető a Clarivate Analytics által szolgáltatott Web of Science, illetve InCites adatbázissal és szoftverrel. Nem szólva arról, tette hozzá Urbán, hogy tudománymetriai elemzésekre ma már ingyenes szoftver is létezik.
Csakhogy a Web of Science és az Elsevieres Scopus lefedettsége között Demeter szerint óriási a különbség. A saját szakterületén, kommunikációs médiatudományban például a több mint négyszázasra rúgó Scopus-gyűjtéssel szemben a Web of Science adatbázis mindössze 82 folyóiratot tartalmaz. Regionális összehasonlításban még drámaibb a helyzet: miközben előbbi a kelet-európai régióból 14 szaklapot sorol fel, utóbbi egyet sem. Noha természettudományos területen kisebb a különbség a két adatbázis között, a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóknak nagyjából ezekkel az arányokkal kell számolniuk a legtöbb kutatási területen.
A nyílt forráskódú tudománymetriai szoftverekkel Demeter még ennyire sem számolna, azok ugyanis egyelőre bétaverzióban működnek. A kommunikációkutató elismeri ugyan, hogy idővel a tudományos közösségnek is hasznára lenne a tudományos kiadók egyeduralmának a megtörése, ahhoz azonban előbb kellene kiépíteni az alternatívákat, és csak azután felvenni a kesztyűt.
Egy kattintás vagy két nap vagy 3 hónap postai átfutás
A hatékonyságukat féltő hazai kutatók aggodalmai egybecsengenek az Elsevier magabiztosságával: a legnagyobb tudományos kiadóval való összeakaszkodás eredményeként Demeter szerint ellehetetlenülhet a magyar kutatók munkája. Ehhez képest Urbán szerint „Svédországban jól boldogulnak a tudósok, noha a skandináv ország fél éve bontott szerződést a rugalmatlan kiadóval. Azoknak, akik kollégáik elsevieres cikkeit tanulmányoznák, csak írniuk kell egy emailt az érintettnek. Ez a tudományos kiadók előtt is működött, több száz évig”.
„Még ha nem is ideális megoldás, legfeljebb annyi kényelmetlenséggel kell számolni, hogy az eddigi kattintás helyett 2-3 napot várni kell a válaszra” – tette hozzá Dér Ádám. Az MTA-könyvtár vezetői azért sem festenének a kelleténél tragikusabb képet, mert – mint mondják – az Elsevierrel folytatódnak a tárgyalások. A magyar tárgyalófelek azért is bizakodók, mert a többi kiadóval, köztük például a Nature tudományos magazint kiadó Springerrel sikerült megállapodni a szerződésmódosításról.
Persze ha egy kutató nem ül a gépe elé a kérdéses két napban, a levélváltás akár hónapokra is elhúzódhat, mondta Demeter. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy egy-egy kutatás akár 40-50 olyan hivatkozást is tartalmazhat, amihez az Elsevier lapjaiban publikált tanulmányokat kellene olvasgatni.
A teljes képhez hozzátartozik, hogy az utóbbi időben a tudományos élet számos résztvevője szólal fel folyamatosan annak érdekében, hogy az információhoz való szabad hozzáférés jegyében a kutatási eredmények legyenek az eddiginél olcsóbban vagy akár ingyen hozzáférhetők. Azt a petíciót, amely az Elsevier üzleti gyakorlata ellen szólal fel, és amely szerint a kiadó abból húz busás hasznot, hogy egyes kiadványai tudományos szempontból alapvető fontosságúak, összesen több mint 17 ezer kutató írta alá, köztük magyarok is.