A Végítélet Órája szerint már csak két percünk van hátra éjfélig

A Doomsday Clock, azaz a Végítélet Órája szimbolikus óra, amely azt mutatja, hogy mennyi időnk van hátra a világvégéig. Ezt az adatot 1947 óta hozza nyilvánosságra egy atomtudósokból álló tudományos szervezet, a Bulletin of the Atomic Scientists' Science and Security Board. Az ajánlás vagy figyelmeztetés kizárólag az ember által okozott világvégére vonatkozik, a természetfeletti hatalmak által okozott végítélet tekintetében nem megbízható az előrejelzés. 

Ami az önpusztítást illeti, 2019-ben sem teljesítünk rosszabbul, mint az előző évben: a mutató 2017-ben még két és fél perccel állt éjfél (az apokalipszis) előtt, ekkor állították át két percre, ez pedig azóta is változatlan maradt (ennek talán csak az Iron Maiden rajongói örülhetnek, de ők se igazán; 1984-ben, a Two Minutes to Midnight megjelenésekor egyébként még három percünk volt hátra). Amikor létrehozták a Doomsday Clockot, az emberiségre az atombomba jelentette a legnagyobb veszélyt, bár eredetileg a mutatók állása nem tükrözte pontosan, hogy épp mikor köszönt be a világvége: Martyl Langsdorf grafikus annak idején azért állította pont 11 óra 53 percre az órát, mert az egyszerűen jól nézett ki (a grafikus egyébként Alexander Langsdorf amerikai atomfizikus feleségeként nyert bepillantást a nukleáris fegyverek okozta fenyegetésbe).

Utoljára a hidegháborúban volt ilyen

A helyzet utoljára 1953-ban, a hidegháború leghidegebb időszakában volt olyan rossz, mint most, ez pedig még ijesztőbb, ha hozzávesszük, hogy nem is olyan rég, 1991-ben még úgy számoltuk, hogy bőven van még időnk éjfélig, ekkor az óra 23:43-at mutatott. 

Azóta a helyzet folyamatosan romlik, csak 2010-ben sikerült egy perccel visszaállítani a mutatókat. Robert Rosner, a Chicagói Egyetem asztrofizikusa szerint nem elég, hogy ijesztően közel vagyunk a világvégéhez, de már az is rossz hír, hogy nem sikerült javítanunk a tavalyi eredményeinken, erről pedig csak mi tehetünk.

Herb Lin, a Stanford kiberbiztonság-szakértője szerint a romló tendenciáért többek között a hackerek is közelebb segítettek bennünket a világvégéhez: a kibertámadások és az információáramlás szabadságának korlátozása polarizálta a világ népességét, és aláásta a tudományba vetett bizalmat, ami a klímaváltozás igencsak reális fenyegetésével együtt komoly fenyegetést jelent. Lin szerint a közvélemény befolyásolása veszélybe sodorja a racionális diskurzust is, így a helyzet feloldása is egyre nehezebbé válik.

Atom, klíma, világvége

A jelentés szerint Oroszország, Kína és az Egyesült Államok feszült viszonya is veszélyt jelent az emberiségre: az, hogy az USA fejleszteni kívánja az atomfegyverzetét, újabb versenyhez vezethet, így talán nem is csoda, hogy ismét sikerült elérni az 1953-as eredményeket. Tovább rontja a helyzetet a klímaváltozás is: katasztrofális eredményekre vezethe, ha az egyes országok nem képesek betartani a párizsi egyezményben foglalt károsanyag-kibocsátási kvótáikat. Susan Solomon, az MIT vegyésze szerint már a jelenlegi klíma is épp elég rossz, ha pedig nem tudjuk visszafogni az üvegházhatású gázok kibocsátását, semmi jóra nem számíthatunk. 

A 2019-es jelentést a bizottság a világ vezetőinek címezte, azt pedig, hogy az óra állása 2018 óta változatlan, nem a stabilitás, hanem éppen az egyre romló helyzet jeleként értékelik – bár hozzáteszik, hogy mindig van remény, és nincs veszve semmi, hiszen a hidegháború végén is sikerült visszafordítani az idő kerekét, ha pedig ismét valami hasonló horderejű eseményre kerülne sor, talán megússzuk ezt a világvégét is. 

A nyelv és a fogalmak

Az önvezető autót nem az érdekli, hogy az út mentén álló tárgyat melyik nyelvhasználó mennyire nevezné inkább fának vagy inkább bokornak, és miért, hanem az, hogy fel kell-e készülni arra, hogy eléugrik, írja Kálmán László, az MTA nyelvésze.

Lángokban áll a Föld

Egy katasztrófafilm elejére emlékeztet, ami a napokban történik: az amúgy is klímaszorongásban élő emberiség egyszer csak arra ébred, hogy világszerte lángolnak az erdők.