A képzelt szituációban Oroszország megtámadott egy európai NATO-tagállamot, az USA pedig atomfegyverrel vágott vissza. A Pentagon a következő évtizedekben több mint egybillió dollárra számít a nukleáris fegyverkezésben.
Amerikai kutatók 73 évvel a kísérleti nukleáris robbantás után a legmodernebb eszközökkel térképezték fel a Bikini-atoll alatti mélységet.
Az amerikai titkosszolgálatok már egy ideje tudták, ki volt az a Szerencse fia fedőnevű ügynök, aki az atomprogramról jelentett a szovjeteknek, a történészek viszont csak most kapták meg a negyedik ismert nevet. Azt, hogy pontosan mit jelentett, máig nem lehet tudni, mindenesetre Vörös Csillag-rendet kapott érte.
Az új időkkel új kihívások jönnek: évek óta zajlik az online háború, és csak idő kérdése, hogy mikor kerül sor egy kibertámadásra, amelynek olyan pusztító következményei lesznek, mint egy atombombának. Azért ez utóbbit sem kell félteni: lehet, hogy az apokalipszist mégis a jó öreg atom hozza majd el.
Teller Edét, Szilárd Leót és társaikat Amerikában csak marslakókként emlegették, erre a tudósok persze alaposan rá is játszottak, miközben mellesleg megmentették a világot. Vagy végveszélybe sodorták, nézőpont kérdése.
Nem csoda, ha a Marshall-szigeteken lévő atoll nem épp a legegészségesebb hely a földön, az Egyesült Államok ugyanis 1946 és 1958 között nagyjából hetven atombombát robbantott fel a területen. Meg is lett az eredménye.
Az atomhatalmak közötti feszültségek, a demokráciára leselkedő veszélyek és a klímaváltozás miatt főhet a fejünk – igaz, az a két perc nem is olyan sok, ha tizenkettőkor nem a déli harangszó vár, hanem az apokalipszis. 1953 óta nem volt ilyen rossz a helyzet.
Bár Teller Ede egy ponton arra jutott, hogy a butaság nevű „általános emberi tulajdonságból neki is jócskán kijutott”, ettől még nem kétséges, hogy zseni volt. A hidrogénbomba atyja meg volt győződve arról, hogy a sztálini Szovjetuniónak nem lesznek erkölcsi gátlásai, ha tömegpusztító fegyvert kell bevetni.