Teller Edét, Szilárd Leót és társaikat Amerikában csak marslakókként emlegették, erre a tudósok persze alaposan rá is játszottak, miközben mellesleg megmentették a világot. Vagy végveszélybe sodorták, nézőpont kérdése.
Nem csoda, ha a Marshall-szigeteken lévő atoll nem épp a legegészségesebb hely a földön, az Egyesült Államok ugyanis 1946 és 1958 között nagyjából hetven atombombát robbantott fel a területen. Meg is lett az eredménye.
Az atomhatalmak közötti feszültségek, a demokráciára leselkedő veszélyek és a klímaváltozás miatt főhet a fejünk – igaz, az a két perc nem is olyan sok, ha tizenkettőkor nem a déli harangszó vár, hanem az apokalipszis. 1953 óta nem volt ilyen rossz a helyzet.
Bár Teller Ede egy ponton arra jutott, hogy a butaság nevű „általános emberi tulajdonságból neki is jócskán kijutott”, ettől még nem kétséges, hogy zseni volt. A hidrogénbomba atyja meg volt győződve arról, hogy a sztálini Szovjetuniónak nem lesznek erkölcsi gátlásai, ha tömegpusztító fegyvert kell bevetni.