Elfogynak a régi Iridium műholdak, egy ufó-típussal kevesebb az égbolton

Az Iridium nevű, nagy reményekkel elindított globális telekommunikációs hálózat átalakul: a régi műholdakat sorban távolítják el eredeti pályájukról, ami rossz hír az amatőr ufológusoknak, akik rendszerint azonosítatlan repülő tárgyként azonosították a gyakran a Vénusz fényét is elhomályosító villanásokat az éjszakai égbolton. 

Az Iridium hálózat ötlete a nyolcvanas és kilencvenes évek fordulóján fogant meg. A Motorola által felkarolt és pénzelt elképzelés új alapokra akarta helyezni a globális kommunikációt, elérve a világ legeldugottabb helyeit is. Ekkoriban léteztek már persze telekommunikációs műholdak, de azok jellemzően a Föld egyenlítője felett állomásoztak, geostacionárius pályán. Ez azt jelentette, hogy magas szélességeken nem volt igazán jó a vételük, és meglehetősen nagy antennákra volt szükség, hogy a jel elérje a közel 36 ezer km-re keringő műholdakat. Ráadásul a nagy úthossz miatt úgy fél másodperc késleltetés kikerülhetetlen része volt a rendszernek.

Az Iridium ezzel szemben kis, a kilencvenes évek mobiltelefonjaira hasonlító eszközöket akart az emberek kezébe adni, amit a felhasználó zsebre tesz Londonban, majd előveszi New Yorkban vagy Tokióban, és ugyanúgy tud majd vele telefonálni. 

Iridium hálózaton működő mobiltelefon Japánból, 2005-ből. Nem váltotta meg a világotFotó: AFP

Ehhez közelebb kellett hozniuk a műholdakat, a 781 km-re tervezett, alacsony Föld körüli pályán viszont egy műhold csak 5-10 percig látható a Föld egy pontjáról. Így az Iridium nem kevesebb mint 77 műhold hálózatával tervezte lefedni az egész bolygót. Ezek ráadásul poláris pályán keringtek, így a sarkvidékeken is kiváló vételt biztosíthattak. A projekt masszív kezdeti tőkebefektetést igényelt, hiszen ugyan sikerült a szükséges műholdak számát 66-ra lenyomni (plusz tartalékok), de ezeket mind az űrbe kellett juttatni, mielőtt egyáltalán beindulhatott volna az üzlet. Az első hívás 1998-ban történt meg a hálózaton át, majd irtózatos sebességgel ment csődbe az egész cég. 

A műholdhálózat a Föld körül.Fotó: Iridium Communications

Mint kiderült, a kilencvenes évek végére nagyjából elpárolgott az Iridium által eredetileg feltételezett piac. Pontosabban, amíg ők hatalmas befektetéssel felépítették a nyolcvanas évek filozófiáját hordozó műholdrendszert, a földi mobilszolgáltatók és telefongyártók ugyanezt az időt folyamatos fejlesztéssel töltötték (2000-ben például már a Nokia 3310 volt a sláger.) Mire az Iridium piacra lépett, már menthetetlenül elavult lett: bárki képes volt ugyanazzal a mobiltelefonnal hívást indítani Londonban vagy Tokióban. A 2.4 kilobites adatátviteli sebesség nevetséges volt. Hiába volt alkalmas a rendszer arra, hogy akár összekapcsolja a Föld északi és déli pólusát is, mivel a műholdak egymáson keresztül is át tudták küldeni a jelet, de például Manhattanben megbízhatatlan lett a vétel, ugyanis a toronyházak eltakarták az éppen átrepülő műholdat.

Az eredeti Iridium tehát beleállt a Földbe, és a Motorola majdnem a nyomait is eltüntette, annyira, hogy 2000-ben a légkörbe belépést végrehajtó utasításokat is feltöltötték a műholdakra. De végül sikerült megmenteni őket, és egy új, jóval kisebb cég vette át az üzemeltetést - a részleteket ez a cikk jól összefoglalja. Az Iridium a telekommunikáció forradalmára helyett egy kis különlegesség maradt, speciális felhasználásokkal, amikor tényleg a világ végéről kell kevés adatot megbízhatóan közvetíteni. Katonaság, kutatóexpedíciók, tengerjáró hajók, olajfúró kutak, automatikus szondák lettek a fő felhasználói.

És amatőrcsillagászok.

Az eredeti műholdak antennái ugyanis három, nagy, lapos, tükröződő fémlapból álltak, amik a látható fényt is erősen visszaverték. Hamar kiderült, hogy ezeken az antennákon a Nap tükörképe is látványosan megjelenik, és egy-két percre a többi csillagot, de még a Vénuszt is messze felülmúló, lassan mozgó fénypontként jelenhet meg az esti vagy hajnali égbolton. Az Iridium-felvillanások a kétezres évek végére bekerültek a csillagászati köztudatba, és többen lelkesen gyűjtötték az észleléseket. Mivel a műholdak mozgását szigorúan szabályozták, megbízhatóan előre lehetett jelezni, mikor, milyen fényes felvillanást lehet látni. Itt van például egy Hét képe bejegyzés 2006-ból, a csillagászati hírportálon.  

A prototípus az amerikai National Air and Space Museumban. Balra a két napelem, jobbra a három antennalap.Fotó: Cliff

A felvillanásokat természetesen nem csak amatőrcsillagászok vették észre. A „fény látszott az égbolton, ufó lehetett-e?" típusú kérdésekre adható válaszok közé bekerült az Iridium-felvillanás is, mint lehetséges magyarázat. (Az egyéb, gyakori megfejtések: Hold/Vénusz, meteor, Nemzetközi Űrállomás, repülő, vagy, ha hétvégén látszott, esküvői lampionok). Ha az ismeretlen objektum egyetlen fénypont volt, ami lassan mozgott, és perceken át látszott (ellentétben a meteorokkal), nem villogott (ellentétben a repülőkkel), folyamatosan, egyenletesen fényesedett, túlragyogta a csillagokat, majd visszahalványodott (ellentétben a végig fényes űrállomással), akkor az szinte biztos, hogy egy ilyen Iridium-felvillanás volt. 

De 2018-ra leáldozott az eredeti műholdak korszaka. A SpaceX az utóbbi években elkezdte felpakolni az új generációs, Iridium-NEXT műholdakat, amiken már nincsenek nagy, fényvisszaverő antennák, a régieket pedig elkezdték leállítani és kiselejtezni. Ahol a kiselejtezés a lefékezést és végül a légkörben elégést jelenti. Így 2019-re a felvillanások is véget értek. Öt műholdat még februárban, ötöt pedig márciusban távolítanak el az eredeti pályákról, ami után már csak három marad az eredeti hálózatból. Mivel már ezeket sem használják, ugyan még produkálhatnak felvillanásokat a következő hónapokban, de ezek többé nem előrejelezhetők pontosan.


Búcsúzóul néhány felvétel a felvillanásokról, de csüggedni nem érdemes, így is rengeteg (ufónak nézhető) felfedezni való marad még az éjszakai égbolton.

Két felvillanás, egymás után két perccel, 2016-ból: az aktív Iridium-37 (balra) és az ekkor már nem működő Iridium-4 műholdak (jobbra). Rájuk merőlegesen az ISS oson el a fák mögé.Fotó: Dylan O'Donnell
Erre a képre véletlenül került rá az Iridium-19 műhold. A felhők mögött a Hold bújkál.Fotó: Darron Birgenheier
Az 59-es és 96-os műholdak 2007-ben, szorosan egymás mögött. A 96 ekkoriban tartalékként keringett odafenn, aztán 2012-ben átvette a meghibásodott Iridium-4 feladatait.Fotó: Michael Hicks
Műhold és légkörfény: a halvány zöld és vörös sávok a Föld légkörének saját fénye, a Nap UV-sugárzása és a kozmikus sugárzás által gerjesztett atomok bocsátják ki. Két fotóból álló kompozit, ezért lyukas a felvillanás közepe.Fotó: Mike Lewinski

A szerző csillagász, az MTA CSFK munkatársa.

Magyar kutatók titkos élete: nappal tudós, este bűvész

Kevesen gondolnák, hogy a magyar tudományos élet prominens képviselői szabadidejüket bűvésztrükkök gyakorlásával és előadásával töltik. Összeegyeztethető a megtévesztésen alapuló varázslás a tényeket szentként tisztelő tudománnyal? Gáspár Merse Előd fizikus és bűvész négy elismert magyar kutatóval beszélgetett a nagy trükkről.