Ideológiák csapnak össze egymással a csillagászatban: követelnek-e még rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat, vagy ez puszta szemellenzősség, és inkább nyitott szemmel kell keresni a különlegeset mindenhol? A csillagász Avi Loeb, a mérési hibákba pont beleférő ufók és egy űrben keringő teáskanna története.
2019-ben hajtotta végre második űrrepülését a VSS Unity, amely először szállított utast a fedélzeten, de most kiderült: nem sokon múlt, hogy ünneplés helyett újra tragédia sújtsa a céget. A Virgin Galactic 16 éve próbálja valóra váltani a kereskedelmi űrrepülés ígéretét, de egyelőre nem igazán járt sikerrel.
A kutatók egyre inkább kongatják a vészharangot, hogy a tervezett nagy műholdflották, mint a Starlink, tönkreteszik az éjszakai égboltot. A kérdést azonban nem lehet azzal elintézni, hogy használjunk űrtávcsöveket, a probléma ugyanis összetettebb.
A távközlési műholdak új típusra való cseréjével eltűntek az éjszakai égboltról az első generáció okozta jellegzetes, rövid, de nagyon fényes felvillanások is. Az amatőr ufológusok ne csüggedjenek, így is rengeteg ufónak nézhető objektum marad még az égen.
Egy globális felmérés alapján a csillagászok elsöprő többsége aktívan tudománynépszerűsít, és más szakterületekkel ellentétben szinte mindegyikük a munkája szerves részének, nem pedig akadályozójának tekinti ezeket a tevékenységeket.
Az apró égitest egy másik csillagtól érkezett, nem sokat tudunk róla, és amit igen, az is zavarbaejtő. A mesterséges eredetet felvető harvardi csillagászok is ebből indulnak ki, de kicsi az esélye, hogy igazuk lenne.
A NASA új bolygókereső űrtávcsöve, a TESS első tudományos képfelvételei megmutatják, hogy hány csillaggal kell elbánniuk a kutatóknak. A legelső új exobolygót már le is szállították, ráadásul az egy szabad szemmel is látható csillag körül kering.