Friss kutatás: előbb volt a fejlett társadalom, csak aztán jött az ítélkező isten

A fejlett társadalmak közös vonásának tűnik, hogy mindegyik kultúra rendelkezik egy vagy több olyan istennel, akit kifejezetten érdekel a nép sorsa, ennek érdekében pedig szabályokkal és törvényekkel próbálja irányítani az emberek viselkedését – feltehetően azért, hogy jobb legyen nekik; az ilyen istent nevezik a szakirodalomban „moralizing god”-nak, szó szerint moralizáló istennek. A fejlett társadalmak és az istenhit közötti összefüggéseket korábban már több kutatás is alátámasztotta, egy most megjelent tanulmány viszont azt ígéri, hogy választ ad a tyúk és a tojás örök kérdésére, vagyis arra, hogy vajon az istenhit volt-e jelen előbb, vagy a társadalmi fejlettség.

Az egyik elmélet szerint a természetfeletti törvényhozóra azért volt szükség, hogy kikényszerítse az együttműködést az idegenekből, akik így majd egy társadalmat alkotnak – ezt láthatjuk Thomas Hobbes brit filozófusnál is, ahol az alapvetően egymás kizsákmányolására törekvő egyént tartja kordában a Leviatán, a szuverén uralkodó, és csak így kerülhető el a legnagyobb rossz, a káosz és a polgárháború, a szuverén megléte pedig az egyének jól felfogható érdeke is, hiszen ez biztosítja számukra a békés élet lehetőségét. A másik elképzelés szerint a törvénykező, moralizáló isten képe csak azután jelenik meg a társadalomban, hogy az valamilyen fokú fejlettségre tett szert, ebben az értelemben a társadalom hozza létre az istent, nem pedig fordítva.

Az istenadta nép

Harvey Whitehouse oxfordi antropológus és társai a Nature-ben frissen publikált tanulmányukban tízezer év összesen 414 fejlett társadalmát vizsgálták a világ minden tájáról, és arra jutottak, hogy ez utóbbi forgatókönyv lehet a helyes: a moralizáló isten képét a legtöbb esetben egy megatársadalom létrejötte előzi meg, vagyis körülbelül egymillió ember közös munkája szükséges ahhoz, hogy egy erős természetfeletti törvényhozó képe jelenjen meg a társadalomban. Egy ilyen istenbe vetett hit aztán segíthet fenntartani a társadalmi rendet – azt a rendet, amelyet már az istenkép előtt megjelenő rituálék már rögzítettek, csak éppen a moralizáló isten jól megformált alakja nélkül. 

Buddha, Mohamed, Poszeidón és Jézus a színpadon a Deutsche Oper Idomeneo-előadásának főpróbáján 2003-ban, BerlinbenFotó: Claudia Esch-Kenkel/DPA/AFP

A vizsgálat megkülönbözteti egymástól a világteremtő isten adta rendet és az általános, mégis természetfeletti törvényeket: az előbbire megfelelő példa az ószövetségi Isten, az utóbbira pedig a karma buddhista koncepciója. A vizsgált társadalmak közül Egyiptom volt az első, amely időszámításunk előtt 2800 környékén egyfajta isteni rendet (Maat) volt képes felmutatni; ezt követte Mezopotámia, Anatólia és Kína, még mielőtt megjelentek volna a nagy világvallások. 

A kutatás feltárta, hogy a komplex társadalmak létrejötte hozta létre a moralizáló istent, nem pedig fordítva, sőt, a társadalmak fejlődését sem segítette elő egy efféle istenkép létrejötte (bár a rend fenntartásában azért szerepet játszott). És ha már a rendről van szó: a vizsgált társadalmak alapján a tanulmány szerzői azt is felvetik, hogy a törvénykező isten képe éppen a különböző népcsoportok egységesítésében és egybekovácsolásában játszhatott kiemelkedő szerepet, ehhez szolgáltatnak kiváló eszközt azok az időről időre ismétlődő rituálék, amelyek már azelőtt jelen vannak, hogy az ítélkező isten képe kialakulhatott volna – vagyis nem az a fontos, hogy kiben hiszel, hanem hogy hogyan hiszel. 

Tudós? Akkor ateista!

Stellan Ottosson svéd szerző magyarul frissen megjelent Darwin-életrajza érdekes, de meglehetősen egyoldalú képet ad az evolúcióelmélet atyjáról, a tudósról, apáról, angolról, ateistáról és teológusról.

Száz méter mély szénhidrogéntavakat találtak a Titánon

A Szaturnusz legnagyobb holdja, a Titán ősi Földre emlékeztető viszonyai, vastag légköre, szénhidrogéntengerei és tavai, szénhidrogén-esőzése, vándorló dűnéi, folyóvölgyei, érdekes szerves kémiai folyamatai és felszín alatti globális folyékony vízrétege az egyik legizgalmasabb tudományos célponttá teszik a holdat Naprendszerben.