A világ következő lehetséges ura: Hszi Csin-ping Kínája
A Kínai Népköztársaság államigazgatási berendezkedésének sajátossága, hogy a párt főtitkári pozíciója együtt jár az államelnöki, illetve a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg, azaz a katonai erők főparancsnoki tisztségével. Egy olyan országban, ahol ilyen erős a hatalmi koncentráció, továbbá a nyugati értelemben vett „fékek és ellensúlyok” működése elhanyagolható mértékű, az elnöki pozíciót betöltő személy egyéni ambíciói jelentősen meghatározzák adott ország külpolitikai és gazdasági irányvonalait.
A 2013 óta az országot vezető Hszi Csin-ping elnöksége során erre érdemes kiemelt hangsúlyt helyezni, ugyanis egyes vélemények szerint az államalapító Mao Ce-tung óta nem volt olyan elnök, akinek személyi kultusza és egyszemélyi hatalma ennyire erős lett volna. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy neve és gondolatai (Xi Jinping Thought on Socialism with Chinese Characteristics for a New Era) még élete során bekerültek a kínai alkotmányba, továbbá az államelnöki pozíció betöltésére vonatkozó időbeli korlátozást is feloldották esetében.
A regnáló elnök gazdaságpolitikai ambícióinak és szándékainak feltérképezésére kiváló lehetőséget nyújt a megválasztását követően elmondott beszédeinek tanulmányozása, amelyek többek között Hszi The Governance of China (Kína kormányzása) című, 2014-ben kiadott könyvében jelentek meg.
A kínai típusú szocializmus továbbfejlesztése
Hszi Csin-ping az akkor frissen megválasztott központi bizottság 2013. január 5-i ülésén elhangozott beszédében ismertette szándékát a párt vezetésének arra, hogy tovább kívánja fejleszteni a korábban kijelölt kínai fejlődési modellt, melyet Teng Hsziao-ping 1982-ben megfogalmazott terminológiája alapján „kínai típusú szocializmusnak” neveznek. Ez a berendezkedés a marxista ideológián alapul, azonban a korábban kudarcot vallott szocialista gazdasági modell hibáit kijavítva elismeri a folyamatos technológiai fejlődés és innováció kiemelkedő szerepét a prosperitás elérésében. A piacgazdaság és a szocialista államigazgatási modell keresztezéséből született rendszer a források elosztásánál elsődleges szerepet szán a piaci folyamatoknak – szemben a XX. századi kommunista országok tervgazdálkodási modelljével –, így az állam feladata a főbb stratégiai irányvonalak meghatározása mellett a szabályozási rendszer megfelelő kialakítására és a piaci tökéletlenségek korrekciójára korlátozódik. Kína esetében jelenleg olyan hibrid rendszer figyelhető meg, amely ideológiai hátterét tekintve megmaradt a marxista tanok értékrendjén, azonban elődjeivel szemben képes a változó körülményekhez igazodni és megújulni.
Hszi felismeri a befelé fordulás, illetve a világgazdasági, tudományos és technológiai trendek szem elől vesztésének veszélyét, így retorikájában és intézkedéseiben is a további reform és nyitás fontosságát emeli ki. Az elnök több beszédében is elhangzik, hogy a mostani kínai szocialista rendszer rendkívül kezdetleges, így a helyi és a központi pártvezetésnek a folyamatos tökéletesítésre kell törekednie.
A kínai álom
Megválasztása után Hszi beszédeinek egyik legfontosabb eleme a „kínai álom” megfogalmazása volt, de a modern Kína törekvéseinek és célkitűzéseinek teljes megértéséhez fontos visszatekinteni a 19. század első felére, az ópiumháborúk idejére. Ez az eseménysorozat volt Kína több ezer éves történelmének egyik legfőbb töréspontja (elsősorban a megalázó feltételeket diktáló, 1842-ben született nankingi egyezmény), ami nyilvánvalóvá tette, hogy a befelé fordulás többé nem hatékony birodalmi stratégia. Az ópiumháborút követő sorozatos megaláztatások nemcsak Kína alapvető nemzeti szuverenitását sértették, hanem a kínai népnek oly fontos identitástudatot és önbecsülést is, és végül elvezettek a császári rendszer felbomlásához, majd a kommunizmus térnyeréséhez. Hszi Csin-ping retorikájában gyakran megjelennek az elmúlt 170 évben a Kínát ért csapások – ópiumháborúk, kínai-japán háború, világháborúk –, amelyek következtében a népnek sok szenvedést kellett átélnie.
Erre a gondolati ívre építve fogalmazta meg az elnök a „Rejuvenation of the Chinese Nation”, magyarul a kínai nemzet megfiatalítása elnevezésű célkitűzését. Hszi beszédeiben két erre vonatkozó konkrétumot rögzít, amiket „Two Centenary Goals”-nak, azaz a két, évszázados célnak nevez. Az első deklarált célkitűzés, amelyet Hszi 2021-re, vagyis a Kínai Kommunista Párt megalapításának 100. évfordulójára kíván elérni a „minden tekintetben mérsékelten sikeres társadalom” megvalósítása; a második, amit a Kínai Népköztársaság 1949-es megalapításának centenáriumára időzített egy sikeres, erős, demokratikus, kulturálisan fejlett és harmonikus modern szocialista ország állapotának elérése. Ezek a konkrétumok nélküli, ambiciózus célkitűzések adják az ideológiai hátteret Kína bel- és külpolitikai, illetve gazdasági törekvéseinek. (Az állami célkitűzések kapcsán fontos megérteni, hogy a kínai felfogás szerint az ország nem feltörekvő hatalom, hanem egy több ezer éves szuperhatalom, amelynek a lába alatt 150 éve megingott a talaj és napjainkban kezdi visszanyerni erejét.)
Béke, be nem avatkozás, fejlődés, prosperitás
A regnáló kínai elnök retorikájában rendszeresen megjelenik a békés fejlődés gondolata. Javaslata szerint a világnak olyan gazdasági modellt kell követnie, amely minden országnak lehetővé teszi a fejlődét. Beszédei szerint a kölcsönösen előnyös multilaterális gazdasági kapcsolatoknak a nyitottságon és az együttműködésen kell alapulniuk, továbbá a békés fejlődés fenntartása érdekében fontos doktrína az országok belügyeibe való be nem avatkozás, azaz a nemzeti szuverenitás mindenkori tiszteletben tartása. Kína és a világ többi részének fejlődése között Hszi a nagyfokú interdependencia miatt erős, pozitív korrelációt lát. Ez a dinamikus fejlődés csak békés körülmények között tartható fenn, viszont a béke is csak a permanens fejlődés közepette létezhet.
Kínát Hszi békeszerető népként aposztrofálja, amelyet a stabilitás és a világbékére törekedés vezérel. A történelmi folyamatokból tanulságként azt vonja le, hogy az agresszív expanziós törekvések mindig bukással végződtek, így Kína külgazdasági stratégiáját úgy határozza meg, hogy a világban található lehetőségeket Kína javára kell fordítani, a kínai lehetőségeket pedig a világ javára. Globális víziója szerint a kínai fejlődés kiterjesztése a világ többi országára win-win szituációkat szül, amelyekben minden szereplő nyer, a külgazdasági intézkedései során kialakuló szoros diplomáciai kapcsolatok pedig elősegítik az emberiséget fenyegető globális kihívások megoldását. Az elnök beszédei során gyakran hangsúlyozza, hogy szeretné, ha a nemzetközi közösség nyitott lenne arra, hogy mélyebben is megismerje országa békés fejlődésre irányuló stratégiáját, és ezáltal megértse, hogy Kína külgazdasági intézkedéseivel nem kívánja más országok érdekeit sérteni.
A Hszi Csin-ping által hirdetett globális expanziós törekvéseket a világpolitikai folyamatok szintén kedvezően érintik. A világ jelenleg egyetlen szuperhatalmának kül- és gazdaságpolitikáját elsősorban az „America First” mottó határozza meg a regnáló elnök stratégiája mentén. A Trump-féle, részben izolacionalista gazdaságpolitika jellemzője az USA nemzetközi szerepvállalásának mérséklése, valamint a korábban megkötött nemzetközi egyezményekből való kilépés vagy ezek újratárgyalása. Ezen folyamatokkal párhuzamosan a kínai vezetés egyre intenzívebben hirdeti a multilateralizmuson és szabadkereskedelmen alapuló világrendet, amelyben Kína kész átvenni az Egyesült Államoktól a globális vezető szerepét.
A szerző a Budapesti Gazdasági Egyetem Nemzetközi gazdaság és gazdálkodás programjának mesterszakos hallgatója. Az írás egy része megjelent a 2018. évi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára készített, Kína gazdasági és politikai expanziója az afrikai kontinensen című dolgozatban.