A bontások, átépítések miatt a múlt század 60-as, 70-es éveinek építészete villámgyorsan tűnik el Budapestről, még azelőtt, hogy igazi értékként tekintenénk rá. Branczik Márta művészettörténész és F. Szalatnyai Judit fotográfus kétszemélyes projektje, a Virtuális leletmentés ezt a későmodern kultúrát igyekszik dokumentálni, amíg nem késő.
A szociológus új, hiánypótló könyvében áthallásos portrévázlatok formájában mutatja be az 1980-as évek magyar gazdaságának karakteres figuráit, az exávós rendcsinálótól a szocialista burzsoán át a sértett dinoszauruszig.
A Ludwig Múzeumban Kis magyar kockológia címen nyílt tárlat megmutatja, hogy a jellegzetes sátortetős házak nemcsak a magyar faluképen, de a művészetben is maradandó nyomot hagytak.
Ha nincs agglomerációs vagy rekreációs potenciál egy térségben, akkor csak a vidéki nyomor, elesettség marad – mondja Horváth Gergely Krisztián, az MTA BTK Lendület Tíz Generáció Kutatócsoportjának vezetője. A kutatók ötéves projekt keretében tárják fel az elmúlt 250 év gazdasági és társadalmi folyamatait, amelyek hatása sokszor máig kimutatható.
Ekler, Gyarmathy, Nagy, Pikler, Rajk – a legendás Keszthely-pályázat kiötlői azon kevesek közé tartoztak a Kádár-korban, akik nyíltan és élesben szembe mertek szállni a szakmai szempontokra fittyet hányó pártállami akarattal.
Christa Wolf keletnémet írónő 40 évvel ezelőtt, az állampárti szocializmus idején megjelent regénye egészen különleges kísérlet arra, hogy a hihetetlenségből erőt kovácsoljon, és elérje, hogy hallgassunk a jósnőre, aki látja a jövőt, de az átok miatt senki sem hisz neki.
Virág Tünde szociológus kitartó terepmunkával megvizsgálta, hogyan valósul meg a szegregátumok felszámolása egy volt szocialista iparvárosban. A tanulmányából kiderül: még a legjobb szándék sem elég ahhoz, hogy egy rossz struktúrát meg tudjon változtatni.
Miközben a propaganda a munkások érdekvédelmétől volt hangos, Magyarországon a 20. században nemcsak a nyugati, hanem a szocialista országokhoz képest is semmibe vették a munka és a szabadidő egyensúlyát, és erről archív felvételek sora tanúskodik.
Az idén 87 éves fotográfus Budapest Főváros Levéltárának adományozta teljes életművét. A levéltári kiállításon a Rákosi-éra és a Kádár-korszak kisembere mellett a 20. századi Budapest is életre kel.
Bár Krúdy még istenítette a pisztrángot, a 20. században az egy főre jutó éves hazai halfogyasztás már azt a szintet sem érte el, mint amennyi dohányból és alkoholból fogyott. Csodálatos Fortepan-fotókon elevenedik meg a sikamlós sztori.
Hiába tarolták le a második világháború előtt az olcsó vadnyugati ponyvák a könyvesboltokat, és hiába mutattak be már a negyvenes évek második felében is westernfilmeket, a szocialista kultúrpolitika egészen a hatvanas évekig ferde szemmel nézte a műfajt. Így történhetett, hogy a magyar mozikba rendhagyó módon előbb érkeztek meg a western paródiái, mint eredeti képviselői.
Történeti léptékben páratlanul rövid ideig épültek, mégis teljesen átalakították a magyar vidék képét a négyzet alapú, sátortetős házak, amelyek a közelmúlt társadalmi változásainak lenyomatait is őrzik.
A közgazdászok között szinte teljes az egyetértés abban, hogy Kornai hatalmas életművében fontos és maradandó mindaz, amit a szocialista gazdasági rendszer működéséről feltárt. A Harvard és a Corvinus Egyetem emeritus professzorára, aki október közepén hunyt el, egykori tanítványa, Mihályi Péter közgazdász, az MTA doktora emlékezik.
A hetvenes években tombolt a banánkultusz Magyarországon: a ritkán elérhető déligyümölcsöt befőttként, húsok köreteként, sőt levesbetétként is ajánlották. A bizarrnak tűnő recepteket ma már könnyen és gyorsan összedobhatjuk – a kérdés csak az, hogy meg lehet-e enni az eredményt.
Viszontagságok a szocializmusban is érték a karácsony ünnepét, mégpedig sokkal élesebbek és valóságosabbak, mint a szánbitorló vagy a Grincs ténykedése. Milyennek mutatta a híradó és a filmstúdió kamerája a karácsonyt a múlt rendszerben? Mi lett a fenyőünnepből, és létezett-e egyáltalán szocialista karácsony?