Légy állat, és kereskedj!

A Kereskedők völgye egy újabb kickstarteres finanszírozású társasjáték, és a bugyuta kerettörténet, illetve a nyögvenyelős indulás ellenére viszonylag jó móka – persze mindig vannak rosszabb szériák, úgy tűnik, hogy a játék tervezői ezt nem gondolták eléggé át, szerencse, hogy házi szabályokkal vagy némi rutinnal egész pörgős és fordulatos játékélményben lehet részünk.

Kezdjük a negatívumokkal: a dobozon olvasható leírás szerint félórás játékidővel kell számolnunk, de mint általában, ez most sem jött be, az első meccs körülbelül két órán keresztül tartott. Ezt némi rutinnal és a kártyák ismeretével valószínűleg lejjebb lehet szorítani, de egy óránál rövidebb játékot nem nagyon tudok elképzelni 3-4 fővel. 

A játék hat állatpakliból, egy teljesen feleslegesen dizájnolt dobókockából, egy játéktáblából és egy ócskaságokból álló pakliból áll: ezek azok a vacakok, amelyet az élelmes kereskedők (a játékosok) a pult feldúsítására, olykor pedig egymás szívatására használhatnak. Ebből bőséges lehetőségeket kínál a játék, de erre csak a második fordulóban jöttünk rá, nem mindegy ugyanis, hogy milyen paklikat választunk. 

Alakulnak a paklikFotó: Rádi Gábor

A rossz hír az, hogy ha nem ismerjük a lapokat, unalmas és vontatott lehet a játékmenet, de még a pörgősebb paklik használatával is nehezen indul el a játék. Amikor viszont elindul, már egészen szórakoztató lesz. A kezdeti problémákat házi szabályok és egyedileg kiválogatott paklik-lapok használatával valószínűleg át lehet hidalni, ezzel a szerencse szerepét is finomhangolhatjuk, ha inkább a taktika és a pakliépítés szerepét szeretnénk jobban hangsúlyozni.

Ha tele a stand, nyert ügyed van

A kerettörténet szerint a játékosok különböző állatokat alakítanak, ezekben csak a kereskedelem iránti vonzódás a közös, egyébként más és más stílusban próbálják berendezni a standjukat az évente megrendezett nepperversenyen. Az nyer, aki először rendez be nyolc standot, és ehhez növekedő sorrendben egy, majd egyre nagyobb értékű lapot kell kirakni (a lapok értékét összeadva, általában azonos színnel kell kirakni a különböző portékákat). Itt színtől függően több variációs lehetőség van, lehet lapot dobatni, lopni, cserélni, helyettesíteni. A játékmenet egyfelől a gyűjtögetős kártyajátékokat idézi, másfelől a legtöbb mostani kártyajátékhoz hasonló, bár a decképítés a kezdetekben elég egyhangú, ugyanis mindenki ugyanazokkal az alaplapokkal indul, az első néhány körben pedig emiatt mindenki kényszerpályán mozog, és nagyjából ugyanazokat a stratégiai húzásokat kényszerül megtenni. 

Az, hogy a játékos milyen állatként kíván szerepelni, az egyén szempontjából mindegy, ugyanis mindenki kap az összes lapból, ezért ez nem annyira személyes döntés, mint inkább csapatérdek. A játékban minden játékosra jut egy állat, plusz még egy pakli, ezekből lehet feltölteni a piacteret, illetve ezekkel lehet értéküktől függően vásárolni vagy sorokat indítani. Minden körben egy cselekedetre nyílik lehetőség, illetve módszer-lapok esetében, ha egy + jel is szerepel a lapon, akár többre is. Az a lényeg, hogy választani kell az akciók közül, egyszerre például nem lehet vásárolni és a stand kínálatát bővíteni. Egy-egy lapot többféleképpen is felhasználhatunk: az értékétől függően más lapokat vásárolhatunk belőle, elhelyezhetjük a standon, vagy akcióként is kijátszhatjuk, ebben minden kártyán a leírás ad bővebb tájékoztatást. Az akcióként kijátszott lapok a játékos saját dobópaklijába kerülnek, úgyhogy nem vesznek el végleg, ezek ugyanis idővel visszakerülnek a húzópakliba, így kevés lap esetén távlati terveket is kovácsolhatunk velük.

Lendületes vörös arák!!!

A választható állatfajok, illetve paklik elnevezése már magában is érdekes: a Lendületes Vörös Arák, az Egyezkedő Óriáspandák vagy az Alkalmazkodó Sisakos Kaméleonok is tökéletes lenne punkzenekarnévnek, egyedül a Hazárdőr Párducmacskák hangzik inkább valami lánybandának. Mindegyik pakli más stratégiát követ, ez utóbbihoz kell például egyedül a játékhoz mellékelt egyedi dizájnnal rendelkező kocka, ami tulajdonképpen lehetne egy hétköznapi dobókocka is, csak épp háromig van számozva. Érdemes legalább egy interakcióban erősebb paklit is beválogatni a játékba, ilyen a kaméleonos vagy a tolvaj mosómedvés –ezekkel lehet beavatkozni a többiek játékába. A passzívabb paklik inkább a békés építkezés politikáját követik, ha pedig csak ilyenek vannak játékban, hiányzik a szívatásfaktor – sokkal jobb móka egy véletlenszerűen választott lapot eldobatni valakivel, mint simán csak gyűjtögetni.

Alakul a stand

Az offenzív lapok ugyan szórakoztatóak, de a játékmenet szempontjából kicsit veszélyesek is: ha az ember időben jut hozzá a dobatólapokhoz, két játékos esetén nagyon hamar meg lehet fojtani az ellenfelet, így igazából a szerencse és a szemfülesség dönt arról, hogy kinek lehet hamarabb ellehetetleníteni a standépítését. 

A szabályok egyszerűek, némi rutinnal a játék is pöröghet, bár a kezdeti nehézségeket még a kreatív szabályértelmezéssel sem lehet elkerülni. Miután a paklik kicsik, és mások kézben tartott lapjaiba csak a mosómedvés kártyákkal lehet beleszólni, nagyon sok múlik azon, hogy milyen színeket használunk. 

Mindent összevetve a Kereskedők völgye megfizethető árú, kompakt játék, amit érezhetően azzal a céllal fejlesztett a finn dizájner, Sami Laakso, hogy némi rutinnal és a sok kombinációs lehetőséggel sokszor újrajátszható legyen. Variációkban nincs is hiány, de a játékmenet sajátosságai miatt valódi izgalmat inkább csak a meccs közepe felé várhatunk a játéktól. A kártyák egyébként annak ellenére is szép kivitelezésűek, hogy még mindig elképesztően idétlennek találom a klán- céh- vagy kereskedőházneveket, de a kerettörténettel itt nem is igazán érdemes foglalkozni. Ennyi pénzért (a játék ötezer forintba kerül) valószínűleg hamarabb döntenék a Végtelen galaxisok mellett, már csak azért is, mert a hasonló kártyajátékos dizájn mellett ott több variációs lehetőség adódik, de nem véletlen, hogy a Kereskedők völgye inkább a cuki állatos vonalra ment rá – családi társasjátéknak ajánlják, és épp annyira bonyolult, hogy felnőttként is lehessen vele egy jót játszani, de valószínűleg gyerekeknek is bevethető.

A játékot a Reflexshop jóvoltából tesztelhettük. Köszönjük!