Sakura: egy magyar társasjáték, ami japánabb a legjapánabb japánnál

A szakura nem titkos klán, nem harcművészeti ág, nem távolkeleti fegyver és nem is a Toyota új pick-up modelje, hanem a japáncseresznye és annak virága: 🌸🌸🌸. Ez a lélegzetelállítóan szép növény állítólag a Himalájából származik, és Japánban egyszerre szimbolizálja a létet, és rövid virágzása miatt az elmúlást is. 

Japánban nemzeti ünnep e fák virágba borulásának pár hétig tartó időszaka, a hanami, azaz  a virágnézés. A hagyomány szerint a Fudzsi-hegy istennője, Konohana Szakuja Hime kelti életre a halott virágokat. Az emberek ilyenkor a szabadban sétálnak, és gyönyörködnek a rózsaszín tavaszi sziromtengerben. Aki azonban ráteszi a kezét Hegedűs Csaba Sakura nevű játékára, egész évben megteheti ugyanezt.

Sakura doboza és lapjaiFotó: Merse E. Gaspar

Nem túlzás, hogy csodálhatja a japáncseresznyét, mert gyönyörű grafikájú játékról van szó, aminek minden egyes számos kártyalapján a japáncseresznye látható az év különböző szakában. Bár a játék mechanikájának a cseresznyvirágzáshoz nem sok köze van, a magyar játéktervező japán stílusú játéka valószínűleg a legjapánabb játéknál is szebben mutatja be a japán kultúra elemeit. 

Két játék egyszerre

A játékosok célja, hogy lapjaiktól úgy szabaduljanak meg, hogy közben minél kevesebb ütésük legyen. Különlegesség, hogy egyszerre két pakliba is tenniük kell lapokat, folytatniuk kell egy csökkenő és egy növekvő sorozatot is, mintha két játékot játszanának egyszerre. Mindez természetesen stílusosan a jin-jang szimbólum köré van felépítve. További különlegesség, hogy a játékosok pénzért karaktereket bérelhetnek fel, akik különleges képességeikkel segítik át őket az aktuális nehézségeken. Pénzt többnyire az ütések felvételével lehet szerezni, ami viszont negatív győzelmi pontokkal jár, ezért meg kell találni az egyensúlyt, és nagyon ügyesen taktikázni, gazdálkodni három fordulón keresztül.

A játéktér: alul a két talon, és a játékosok pénzei, felül a megvásárolható karakterek a pagoda alatt.Fotó: Merse E. Gaspar

A játékban bőven van csavar, mégis elég pörgős, ha az ember kicsit jobban kiismeri a karaktereket, ugyanakkor a fejlődésre is van lehetősége annak, aki a Sakura művészévé akar válni. Hosszú távú stratégiával, taktikával, amit állandóan érdemes felülértékelni, és egy kis memóriával is lendíthetsz az esélyeiden, sőt akár egy kis fondorlat is becsusszanhat.

Mindehhez a cseresznyevirágzáson kívül a harcművészeti és egyéb japán karakterek bevonása is mesteri húzás volt a tervező részéről. Mechanikájában teljesen lényegtelen lett volna, hogy milyen a dizájn, hiszen egy sima 52 lapos kártyapakli is lehetne a kellék, mégis annyira szervesen illeszkedik a japán kultúrához a játék, hogy ez fel sem merül. A hoszúkás kártyák praktikusak is és különlegesek is, egyedül az okoz egy kis szívfájdalmat, hogy a doboz sokkal nagyobb, mint amekkorára szükség van, és abban nincs ezeknek a különleges kártyáknak kialakított hely, így össze vissza csúszkálnak és keverednek. Érdemes ezért egy megfelelő méretű dobozkát vagy kis zsákocskát keríteni nekik. És bár a karakterek grafikája nagyon szép, a játék leírásában kicsit többet is szívesen megtudtam volna róluk, mert vannak japán nevek és kifejezések, amik nincsnek lefordítva, bár ez a játék menetét semmiben nem befolyásolja.

Néhány jó tanács, mielőtt belevetnéd magad

Nekünk elsőre sikerült félreértenünk a játékot, mert azt hittük, hogy a színeket az évszakok jelölik, de kiderült, hogy a fák csupán grafikai elemek, és a játék menetéhez semmi közük, csak a sarokban lévő számokat és azok színeit kell figyelni. Mindenképpen kell egy-két játék ahhoz, hogy megismerjük a karaktereket, és az első játék semmiképpen sem lesz gördülékeny, mert folyamatosan olvasgatni kell, hogy melyik karakter mit tud, de ha valaki belefektet egy kis időt, akkor hamarosan beletanul. Nem ajánlatos egyszerre egy nagy társasággal játszani, ahol még senki nem ismeri a szabályokat.

A karakterekből elég sok van egyébként, és vannak egészen bonyolultak, nehezen megjegyezhetők, a kiegészítőben pedig még további extra karaktereket is találunk, amiket még a játékkal rendszeresen játszók sem feltétlenül tudnak észben tartani. Ezért mindenképpen azt ajánljuk, hogy legalább kezdetben ne vegyük bele az összes karaktert. Mi például eleve kizártuk az összes olyan karaktert, amiben pénzfeldobás-szerűen sorsolni kell, mert az fölöslegesen lassítja és megakasztja a játékot. Ha csak néhány jól megjegyezhető, egyszerű karaktert teszünk a játékba, akkor pörgős tud lenni, és egy összeszokottabb társaság esetén lehet később bővíteni egy-két extra karakterrel.

Még egy apróság. A szabály azt írja, hogy a talonokat nem szabad átnézni, mi ezt nem tartottuk be. Egyrészt nem túl életszerű, főleg ezekkel a hosszúkás lapokkal, hiszen könnyen elcsúszkálnak egymáson, másrészt stratégiaibb a játék, ha ezek az információk nyíltak – kár belekeverni a memóriaképességeket, elég a szerencsefaktor. Egyébként a memóriának is lehet szerepe: amikor például valakivel lapot cserélhetünk, átnézve a kezében tartott lapokat, az első ránézésre csak egy lapcsere, valójában rengeteg hasznos információhoz jutunk. Ami a szerencsét illeti, az a jó a Sakurában, hogy a lapjainkat végig ismerjük, így lehet kalkulálni. Ez alól kivétel az első kör, ahol a kezdő játékos lehet olyan szerencsés, hogy egy kis pénzhez jut vesztőpont nélkül.

Összességében szuperjó hangulatú játék a Sakura, amit leginkább közepes méretű társaságnak ajánlunk. Előnyös, ha valaki már ismeri a társaságból, és kezdetben érdemes a fentiekben említett, kicsit módosított házi szabályokkal játszani, hogy gördülékenyebb legyen, egyszerűbb karakterekkel és átnézhető talonokkal. Ha valakinek tetszik a japán kultúra, szereti az igényes grafikájú játékokat, akkor a Sakura kötelező darab, de ha valaki egy kicsit különlegesebb, hagyományos alapokra épülő, taktikázós kártyajátékot szeretne, neki is bátran ajánljuk kipróbálásra.

A Sakura 2018-ban a Magyar Társasjátékdíj különdíjasa lett. A tesztjátékot az A-Games, a játék kiadója bocsátotta a rendelkezésünkre. Ezúton is hálásan köszönjük!

Társkereső

– Ma van a szerelmesek napja, és maga a szerelmet kapja ajándékba – az alak a homlokára tolta a maszkot, ahogy Segesdire mosolygott, őszinte kedvesség ült az arcán.