És most félre mindent: gyönyörködj a csinos, de annál vérszomjasabb rablópillékben!
A pomázi Majdán-fennsíkon készültek az alábbi képek három június végi hajnalon a Magyarországon fokozottan védett keleti rablópillékről (Libelloides macaronius, régi nevén Ascalaphus macaronius). A Visegrádi-hegységben a rovar első példányát egyes források szerint 2014-ben észlelték, de máshol is ritka Magyarországon, nem véletlen, hogy a faj eszmei értéke százezer forint.
Rövid élete miatt is nehezen bizonyítható a jelenléte egy-egy élőhelyen. Itthon 1982-ben vált védetté, 2012-ben fokozottan védetté. A száraz és meleg, sztyepp jellegű élőhelyeken telepedik meg, Európa keleti és déli részén jellemző faj.
Az ártatlan külsejű, sőt kifejezetten megnyerő lények első látásra talán lepkének tűnhetnek, bunkós csápjuk is a lepkéket juttathatja a szemlélő eszébe. Az is békés nektárfogyasztóra utal, hogy egy bunkós hagymán (azaz Allium sphaerocephalonon) üldögélnek.
Azonban közelebbről szemügyre véve őket jól látszik, hogy szájszervük nem pödörnyelv, hanem erőteljes rágó szájszerv, ebből is kiderült, hogy a macaroniusok ragadozó életmódot folytatnak.
A fátyolkák rendszertani csoportjába és a recésszárnyú fátyolkák rendjébe tartozó rablópillék érdekessége, hogy repülés közben vadásznak, elsősorban szálló rovarokat, főként lepkéket leteperve a levegőben.
Magyarországon a nyári hónapok felhőtlen napjain láthatók, ennek oka az is, hogy kétosztatú szemük elülső-felső része csak az ultraibolya tartományban lát annyira jól, hogy a levegőben kiszúrja az apró szálló rovarokat. Hatalmas összetett szemeiről kapta angol nevét is: owl-fly.
A faj érdekességei közé tartozik még a hímek násztánca: többen csapnak le egyszerre a felrepülő nőstényre, majd hosszas üldözés kezdődik, és végül az legrátermettebb hímé lesz a párzás joga. Az aktus a legtöbbször a fűben történik, és mivel a rablópillék ilyenkor a legkiszolgáltatottabbak a ragadozóknak, gyakori, hogy a pár előrelátóan egy sárga virágokkal ékesített mezőn száll le.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: