ELTE-s kutatók: Az emberközelben nevelt törpemalacoknál megjelenik a kutyákra jellemző viselkedés

2019.07.10. · tudomány

A kutyák és az egyre gyakrabban házi kedvencként tartott törpemalacok viselkedését hasonlították össze tudományos programjukban az MTA-ELTE Lendület Neuroetológiai Kutatócsoport és az ELTE Etológiai Tanszékének munkatársai.

Az emberekkel való együttélés sok hasonlóságot eredményez a háziállatként tartott fajok viselkedésében, de szép számmal akadnak különbségek is. Mint azt a kutatást vezető Gerencsér Linda elmondta, a kutatók arra voltak kíváncsiak, vajon a sertések is feltétel nélkül fordulnak-e az emberek felé, miként a kutyák, amelyek anélkül is kölyökkoruktól fogva kommunikálnak az emberekkel, hogy erre külön megtanítanák őket.

A malacokat kevésbé érdeklik az emberek utasításai, mint a kutyákat
photo_camera A malacokat kevésbé érdeklik az emberek utasításai, mint a kutyákat Fotó: Paula Pérez Fraga / MTA-ELTE

Kiderült, hogy nem. A malacok csak akkor néznek az emberi arcra, ha ezért cserébe ételt remélnek, míg a kutyák egyéb helyzetben is. A kézzel való irányjelzésre pedig, amelyet a kiskutyák már néhány hónapos koruktól lelkesen követnek, alig-alig figyelnek, szívesebben mennek a saját fejük után, ahogy a fenti képen is látható.

Az eredményeiket az Animal Cognition című szaklapban a napokban publikáló magyar kutatók hozzáteszik, hogy a jutalom azért a kutyák viselkedését is befolyásolja: „miután enni kaptak, a malacok és a kutyák is többet fordultak az ember felé és gyakrabban értek hozzá, illetve többször is néztek fel az arcára. Érdekes különbség viszont, hogy ha nem vártak élelmet, akkor csak a kutyák néztek az emberi arcra, a malacok nem” - foglalja össze a kísérlet lényegét Paula Pérez Fraga, a kutatásban részt vevő doktorandusz.

Hasonlóan, mégis máshogy reagálnak az emberekre
photo_camera Hasonlóan, mégis máshogy reagálnak az emberekre Fotó: Újváry Dóra / MTA-ELTE

Egy másik kísérletben azt vizsgálták, hogy befolyásolják-e az állatok viselkedését az emberek instrukciói. Ennek vizsgálatához két magasabb falú tálkát helyeztek az állatoktól némi távolságra, így azok nem láthatták, hogy étel csak az egyikben van. A kísérletvezető kezével jelezte, melyik tálhoz érdemes menni. A malacok következetesen a saját fejük után mentek, míg a kiskutyák elsőre ahhoz a tálkához szaladtak, amelyre a kísérletvezető rámutatott.

Az MTA-ELTE Neuroetológiai Kutatócsoportjának és az ELTE Etológia Tanszékének videós összefoglalója itt nézhető meg:

link Forrás