Öt dolog, ami kiderült, miután újrafőztek egy 450 éves ír sörreceptet

Írország nemcsak Európában, de az egész világon a legnagyobb alkoholfogyasztó országok közé tartozik, és évszázadokkal ezelőtt még a mainál is többet ittak a Guinness és a Jameson hazájában. Egy, az ír élelmiszertörténetet vizsgáló kutatócsoport az Európai Kutatási Tanács (ERC) támogatásával vágott bele abba a projektbe, amelyben arra voltak kíváncsiak, milyen sört ittak az írek a 16. században.

A történelmi sörök eddigi legátfogóbb – a mikrobiológia, a régészet, a történettudomány és a sörfőzés módszereit vegyítő – vizsgálata során egy olyan sörfélét alkottak újra és elemeztek ki, amit utoljára 1574-ben készítettek el a dublini várban. A dublini Trinity College kutatói most a Conversation oldalán írták meg, mi az öt legérdekesebb dolog, amire a projekt rávilágított.

1. Az emberek nem azért ittak sört, mert nem volt tiszta víz

Bár tartja magát a hiedelem, hogy a tiszta vízhez való hozzáférés hiánya állt a heves sörfogyasztás mögött, a kutatók szerint ez már csak azért sem igaz, mert jelentős mennyiségű tiszta víz nélkül iható sört sem lehetett volna főzni. A vizet nem azért tartották kevésbé egészségesnek a sörnél, mert bármi fogalmuk lett volna a 16. században a mikrobiológiai szennyezésekről. Hanem inkább azért, mert a korabeli orvoslás szerint a víz „hideg” ital volt, ami emésztési zavarokat és puffadást okoz, míg a sört „meleg” italként szomjoltó hatásúnak és egészségesnek tartották.

2. Sörrel fizettek a munkáért

A sört nemcsak orvosságként használták (vérhasra őrölt kecskepatával, ágybavizelés ellen pedig reszelt szarvaspénisszel kellett felütni), hanem fizetségként is. A Christchurch-székesegyházon dolgozó kőművesek például naponta akár 15 pint (több mint 8,5 liter) sört is kaphattak a munkájukért, de a dublini várban 5-10 pint sör volt az átlagos fizetség, amivel napi 2700 kalóriát is bevihettek a szervezetükbe – ezt a mennyiséget nemigen tudták volna fedezni a drága kenyérből.

3. A sör összetevői nagyjából ugyanazok voltak, de egyvalamiben különböztek

A sör alapjai a 16. században is ugyanazok voltak, mint ma: árpából, esetleg zabból készült maláta, komló, víz és élesztő. Ugyanakkor négy évszázaddal ezelőtt még tájfajta gabonákat termesztettek, amelyek a helyi klímához és talajhoz adaptálódtak, szemben a standardizált modern fajtákkal. Ez nehézséget is jelentett az autentikus újrafőzésnél, de szerencsére a skóciai Orkney-szigeteken még ma is termesztenek tájfajta sörárpát, amit fel tudtak használni a projektben.

4. A sörkészítéshez ma már eltűnőben lévő mesterségekre volt szükség

Míg a mai ipari sörgyártás képes minden főzésnél ugyanazt a minőséget biztosítani, a 16. században nem álltak rendelkezésre azok az eszközök és technikák, amelyek ezt lehetővé teszik – még hőmérőjük sem volt. Ezért sokkal nagyobb hangsúly volt a sörfőzők szakértelmén és tapasztalatán, és a sör olyan mesteremberek nélkül sem kerülhetett volna a fogyasztók kezébe, mint a hordókat készítő bodnárok (avagy pintérek vagy kádárok), illetve a főzéshez szükséges egyéb eszközöket létrehozó szövőmesterek, fa- és rézmunkások. Ezek kihalófélben lévő foglalkozások: a 16. századi recept modern újraalkotásában például az a Les Skinner készítette el az érleléshez használt tölgyhordót és cefrézőkádat, aki a projekt idején Anglia utolsó két bodnára közé tartozott – azóta ő is nyugdíjba ment.

5. Nem igaz, hogy alacsony alkoholtartalmú söröket ittak

Szintén gyakori tévhit, hogy évszázadokkal ezelőtt azért tudtak annyi sört inni az emberek, mert gyenge, kb. 2 százalék alkoholtartalmú söröket fogyasztottak. A kutatók szerint azonban az ilyen söröket sem az orvosok, sem a hatóságok nem ajánlották fogyasztásra, mert veszélyesebbnek tartották az egészségre, mint az erős, gyógyhatásúnak ítélt söröket. Az újrafőzött receptből végül kb. 5 százalékos sört sikerült kihozni, ami megfelel a modern lagereknek – nem véletlen, hogy rengeteg feljegyzés van olyan esetekről, amikor a munkáltatójuk által napi több liter sörrel ellátott munkásokat rendre kellett inteni részeges viselkedésük miatt.

A történelmi sörfőzésről még többet meg lehet tudni a kutatócsoport online tárlatán, illetve a projektről hamarosan megjelenő dokumentumfilmben.