Kínában kerültek elő az Yilingia spiciformis fosszilizálódott maradványai, amelyek arra utalnak, hogy ez az ősi féregféle sokkal fejlettebb volt, mint eddig hittük volna. 

Kezdjük ott, hogy volt neki eleje meg hátulja. A paleontológusok eddig ebben sem voltak biztosak, a most tanulmányozott megkövesedett maradványok alapján viszont az állat a tengerfenéken mászkált, eközben olykor meg-megpihent, szóval úgy néz ki, hogy nemcsak hogy valami volt, de ment is valahova.

Ez azt is jelenti, hogy (a nagyjából 630 millió évvel ezelőttől 500 millió évvel ezelőttig tartó) ediakara korszakban már komplexebb élet volt jelen a Földön, mint eddig hitték – egészen a közelmúltig a kutatók még abban sem voltak biztosak, hogy az akkori élőlények egyáltalán állatnak tekinthetőek-e. Ekkoriban jelentek meg a korai többsejtű létformák, köztük a Yilingia spiciformis is, 12 millió évvel a kambriumi robbanás előtt – ez utóbbi a ma élő állatok őseinek megjelenését jelenti a földtörténetben. 

A most vizsgált ízeltlábúlelet azért különleges, mert nemcsak a jószág fosszilizálódott maradványait tárták fel, hanem az általa hagyott nyomokat is, ebből tudtak következtetni arra, hogy mit művelhetett az akkori tengerfenéken. A faj tagjai akár 27 centisre is megnőhettek, és a korabeli élőlényektől eltérően egyértelműen állatnak számítanak. Rachel Wood, az Edinburghi Egyetem földrajztudósa szerint ez újabb jele annak, hogy az ediakara és a kambrium közötti határvonal nem olyan éles, és az utóbbi korszaknak tulajdonított robbanás sem olyan hirtelen következett be, mint korábban hitték. 

Közös ős is lehet

Shuhai Xiao, a Virginia Tech paleontológusa szerint az állat jobban hasonlít a ma ismert élőlények kambriumi őseire, mint a többi korabeli lelet – bár az nem világos, hogy pontosan milyen állat ősét tisztelhetjük benne. Úgy tűnik, mintha rendelkezne lábakkal, így valószínű, hogy valamiféle ízeltlábú lehetett, bár az sem lehetetlen, hogy csak a fosszilizáció miatt tűnik úgy, mintha lábai lettek volna. Ez utóbbi esetben mégiscsak féreg volt, de Xiao szerint az is lehetséges, hogy mindkét csoporthoz köthető – ez egyébként nem új gondolat, már a 19. században felvetették, hogy a gyűrűsférgeknek és az ízeltlábúaknak közös ősei vannak. 

Xiao szerint a felfedezés amellett, hogy a korai állat mozgásáról is tanúskodik, egyébként is nagy jelentőségű: a gyűrűsférgek megjelenése a komplex életformák fejlődésének forradalmi mozzanata, így a korai megjelenésük sokat elárul arról, hogy a későbbiekben hogyan diverzifikálódtak. 

Doug Erwin, a Smithsonian paleobiológusa azért óvatosságra inti az ősféregrajongókat: szerinte a tagolt test többször is előfordult már az evolúció során, egyes fajok pedig ki is pusztultak már, így az Y. spiciformis megjelenése egyáltalán nem tekinthető olyan forradalmi jelentőségűnek. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: