Csodálatos részletességgel maradt fenn egy 54 millió éves összetett szem
A Dánia északi tengerpartján található Fur rétegtani formációban talált 54 millió éves fosszília olyan épségben őrizte meg egy ősi lószúnyog összetett szemét, hogy a svédországi Lund Egyetem paleobiológusai tüzetesen is megvizsgálhatták szerkezeti felépítését, sőt az érzékszervet felépítő szerves anyagokat is.
A Nature-ben augusztus 14-én publikált kutatási beszámoló szerint e ddig nem ismert evolúciós összefüggéseket tárt fel a megkövült összetett szem vizsgálata és az eredmények összevetése 1200 mai lószúnyogfaj látószervével.
A kutatók az érzékszerv architektúráját pásztázó elektronmikroszkóppal és röntgenspektroszkóppal, molekuláris összetételét pedig speciális tömegspektrométerrel állapították meg.
Kiderült, hogy az elmúlt évmilliók alatt alig változott a fényérzékeny fehérjék összetétele, de sikerült egy eddig rejtélyes állítást is megcáfolni. Eddig ugyanis azt gondolták az ősi rovarvilág kutatói, hogy a ma ismert, kitin-alapú összetett szemekkel ellentétben az ősrovarok érzékszerve kalciumvegyület kalcitokat is tartalmazott. A svéd paleobiológusok eredményei szerint azonban az ézékszerv struktúráinak meszesedése nem a rovar életében, hanem a fosszilizáció során következett be.
Magyarán az 54 millió évvel ezelőtti rovarszemek optikai tulajdonságai szinte semmiben sem különböztek a ma élő utódok látószerveitől – evolúciós léptékben is rendkívül tartós eszköznek mondhatóak.
Kapcsolódó cikkeink:
Könnyezni képes műszemet fejlesztettek az állatkísérletek kiváltására
Az eddigieknél sokkal tökéletesebben imitálja a valódi látószervet a Pennsylvania Egyetem biomérnökei által kidolgozott műszem.
Rettenetes szuperképességei vannak az ágyi poloskának
Eredetileg csak a vérszívó poloskák bizarr szaporodási módszerét akarta feltérképezni egy kutatócsoport, de a DNS-mintákból további megdöbbentő következtetések adódtak.
A szúnyoginvázió és a madármalária kutatása megmutatja, hogy mivel jár a klímaváltozás
A felmelegedéssel évről évre nagyobb területet hódítanak meg a maláriaszúnyogok, és ugyan a mérsékelt éghajlaton ma már ritkán okoz megbetegedést az általuk terjesztett parazita, a madárpopuláció vizsgálata azt mutatja, hogy a fertőzési arány növekedése összefügg az éghajlatváltozással.