Őslénykutatók furcsa lábnyomokra bukkantak egy közel 355 millió éves homokkő táblán, amiket gyíkszerű hüllők hagyhattak hátra. Egy bökkenő van: eddig úgy gondoltuk, hogy a hüllők 35 millió évvel később jelentek csak meg.
A dinoszauruszokkal egy időben élt, és kasza alakú állkapcsai alapján brutális ragadozó rovar lehetett.
A százmillió évvel ezelőtt élt állat 5-6 méter hosszú volt, és mint a nem többi tagja, ez is súlyos farokbuzogánnyal büszkélkedhetett.
Szöllősi Gergely és kollégái kiderítették, hogy egyes baktériumok már több százmillió évvel azelőtt megtanulták felhasználni és tolerálni az oxigént, hogy a gáz nagy mennyiségben megjelent volna a légkörben.
Mi a közös egy Iguanodonban, egy Triceratopsban és egy Pachycephalosaurusban? Mindhárom közismert faj a jura időszaki Cerapoda növényevő dinoszauruszok leszármazottja. Egy friss felfedezés 168 millió évvel ezelőttre teszi a csoport megjelenését.
Még rejtély, hogy ennek ellenére miért csak 28 fajból áll a honos méhpopuláció.
A 69 millió évvel ezelőtt élt, mai búvár- és vöcsökfélékre emlékeztető madár halakra és más apró állatokra vadászott az Antarktisz körüli vizekben. Egy friss kutatás egy szinte teljes épségben megmaradt koponya alapján hosszú viták után tisztázta a faj rendszertani besorolását.
Amatőr fosszíliavadász talált rá a kőzetbe rejtett meglepetésre, amit valószínűleg egy kréta kori hal hagyott hátra, amely nem tudta megemészteni a tengerililiomok meszes vázát.
Ritkának számít, hogy egy sauropodomorpha növényevő dinoszaurusz koponyája ilyen épségben megmaradjon. Az állat egy tavakkal és folyókkal tarkított tájon élhetett, ahol harasztokkal és nyitvatermőkkel táplálkozott.
Egy spanyol barlangban 15 megkövesedett kagylót és csigát találtak, és csak az egyiket használták valamilyen eszközként közülük. A 46 ezer éves leletek a gyűjtőszenvedély eddigi legkorábbi bizonyítékai lehetnek.
A Qubitnek nyilatkozó világhírű paleontológus, Steve Brusatte csodálatos csontváznak nevezte a Navaornis hestiae nevű madár Brazíliában megtalált, közel 80 millió éves fosszíliáját.
Kezdetben úgy becsülték, hogy több mint 100 ezer éve élhetett Thorin, a genetikai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy alig 40 ezer éve.
A leletanyag legalább két új fajt reprezentálhat.
A tengeri tehenet egy krokodil rántotta a vízbe, a maradványaiból pedig még egy tigriscápa is lakmározott. A leletek sokat elárulnak a miocén táplálékláncáról.
A hihetetlenül ritka, káprázatosan megőrződött fosszíliát a kutatók komputertomográfiával vizsgálták, ami feltárta belső szervrendszereinek szinte minden részletét.