A beszélgetésben részt vesz Dr. Szabó G. Gábor közgazdász, kandidátus az MTA KRTK KTI tudományos főmunkatársa, Fehér György mérnök-fizikus, a BME tudományos segédmunkatársa, Boldog Péter biológus, fizikus, az SZTE Bolyai Intézetének matematikus PhD-hallgatója, Dr. Farkas Ábel matematikus, a Rényi Intézet munkatársa és Gáspár Merse Előd asztrofizikus, a CEU Kognitív Tudományi Tanszékének munkatársa.

Gáspár Merse Előd:
A tudomány és a bűvészet között számos kapcsolódási pontot lehet találni, ezek közül a beszélgetés során minden bizonnyal sokat érinteni fogunk, de hadd kezdjem egy olyannal, amiről az olvasók talán kevesebbet tudnak. A tudomány és a bűvészet egymásra hatása szempontjából egy különleges korban élünk. A mágia, a tudomány és a vallás az ősidőkben szorosan kapcsolódtak egymáshoz és együtt fejlődtek, a modern tudomány és a bűvészet, mint előadóművészeti ág, természetesen ma már két teljesen különálló dolog. Ugyanakkor a tudomány hatása a bűvészetre nyilvánvalóan folyamatos, hiszen, ahogy Arthur C. Clarke harmadik törvényében megfogalmazta: Bármely elegendően fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslástól.

Az utóbbi évtizedben azonban intenzíven megjelent egy fordított irányú hatás is. A kognitív tudományok, azon belül is leginkább a kognitív pszichológia felfedezte magának és elkezdte vizsgálni a bűvészetet és annak működési módjait. A bűvészek ugyanis évszázadok, sőt ezredek óta kutatják és tökéletesítik azokat a technikákat, amikkel ki tudják használni az emberi érzékelés és az agy működésének bizonyos korlátait, hogy ezáltal megtévesszenek, és illúziót keltsenek. A kutatók pedig bűvészekkel együttműködve ezek tudományos igényű vizsgálatával közelebb kerülhetnek agyunk működésének megértéséhez. A témában egy kíváló összefoglaló írás olvasható Öt dolog, amit a bűvészek előbb tudtak, mint a tudósok címmel Kelle Botond tollából a Bűvész Blogon. Továbbá mindenkinek ajánlom Alex Stone fizikus és bűvész Szedjük rá Houdinit! című kiváló önéletrajzi jellegű könyvét, amelynek minden fejezete lényegében a tudománynak és a bűvészetnek egy másik kapcsolódási pontját fejti ki olvasmányos és érdekfeszítő formában.

A rövid bevezető után hadd kérdezzem meg tőletek, hogy a ti életetekben és gondolkodásotokban hogyan hat kölcsön a tudomány és a bűvészet?

Boldog Péter:
A tudományos, elemző gondolkodásmód számomra akkor hasznos a bűvészetben, amikor egy előre elképzelt hatást, vagy érzést szeretnék a színpadra vinni. A fizikus hátteremnek pedig nagy hasznát veszem, amikor egy új, általam kitalált eszközt készítek. Egyébként nagyszerű bűvészek tengernyi irodalmat hoztak össze az illúziókeltésről, a csoda érzetének létrehozásáról. Bizonyos értelemben ez, ahogy a színház is, tudomány.

Gáspár Merse Előd:
Valóban, nem is tudom van-e más hobbi és szakma egyben, aminek akkora irodalma lenne, mint a bűvészetnek. Itthon ez meglepően hangzik még talán a kezdő bűvészek számára is, mert magyar nyelven elég kevés bűvészettel foglalkozó könyv létezik, az angol nyelvű irodalom azonban hatalmas. Erről Gábor tudna mesélni, hiszen a lakása lényegében egy bűvészkönyvtár, ami minden bizonnyal nagyobb értéket képvisel egy bűvész számára, mint maga a lakás, a több ezer kártyapakliról már nem is beszélve. Gábor, számodra mi a közös pont a bűvészetben és a tudományban, ha van ilyen?

Szabó G. Gábor:
Valóban, a bűvészetben leginkább a kártyabűvészet izgat, ezért is a hatalmas kártyagyűjtemény, a közgazdasági kutatásokban pedig elsősorban az együttműködés, szövetkezés és a bizalom témaköre a fő területem. Az emberek általában rácsodálkoznak, hogy miként fér össze a két tevékenység, hiszen a kutatás nagyon elvontnak tűnik a bűvészkedéssel szemben, mely sokak számára csupán a szórakoztatás egyik formája. A közös az, hogy mindkét területen nagy szerepe van az emberi kapcsolatoknak, bizalomnak, az empátiának, hogy bele tudjam élni magam a másik helyzetébe. Ezek, illetve a pozitív gondolkodás és közösségépítés nélkül nincs sem gazdasági-társadalmi együttműködés, sem pedig sikeres, a nézőket is bevonó bűvészprodukció.

Gáspár Merse Előd:
Van tehát közös pont, és hatott is egyik a másikra?

Szabó G. Gábor:
Igen. Korábban mindig egy nagyon logikusan felépített, meglehetősen komoly és komplex műsort mutattam be, melyet, ha valaki tudott és akart követni, nagyon élvezett, de ha nem volt erre képes, akkor sokkal kisebb volt a hatás. Később a bűvészversenyeken szerzett tapasztalatok alapján megváltozott a hozzáállásom. Ma már nem csak a racionális agyféltekét igyekszem stimulálni, hanem igyekszem egy színesebb, de sokkal egyszerűbb felépítésű, így könnyebben követhető műsort előadni, amely az érzelmekre is jobban hat. Ez a nézőpont váltás aztán bizonyos értelemben visszahatott a kutatásaimra is, hiszen a tisztán közgazdasági szemlélet mellett, mely elsősorban úgynevezett kemény eszközöket, megközelítést alkalmazott, a puha, az emberi viselkedéssel, bizalommal kapcsolatos vizsgálatokat is előtérbe helyeztem.

Gáspár Merse Előd:
Gyuri, a te életedben hogyan kapcsolódik a bűvészet és a tudomány? Aktuális a kérdés, hiszen szeptember 23-án hétfőn épp te leszel a Gábor által havi rendszerességgel szervezett Varázs-Szalon vendége az Africafe Clubban, az előadás pedig a Bűvészet – tudomány?! címet viseli.

Fehér György:
A kettő jól kiegészíti egymást az életemben. A kutatás inkább magányos dolog, míg a bűvészkedés előadás része kifejezetten szociális.

Gáspár Merse Előd:
Ábel, te matematikus vagy, mennyire kedveled a matematikán alapuló trükköket, hasznát veszed a metematikának a bűvészetedben?

Farkas Ábel:
Nyilván hasznát veszi az ember annak, ha bizonyos dolgok matematikáját átlátja, legyen az kártya vagy színpadi manipuláció. Engem viszont sokkal jobban lekötnek és szórakoztatnak azok a trükkök, amik nem használnak sok matekot, vagy csak nagyon rejtett módon. Ugyanakkor az olyan kézügyességi trükkök sem kötnek le igazán, amik láthatóan sok évi gyakorlás eredményei, bár nagyon tudom tisztelni őket. Számomra az egyszerű, de trükkös megoldások az érdekfeszítőek.

Gáspár Merse Előd:
Érdekes, amit mondasz a rejtett matekról. Elhangzott, hogy a fejlett technológia varázslatnak tekinthető, a mai világban azonban azt tapasztalom, hogy szinte sikk nem érteni a természettudományokhoz, különösképpen a matekhoz. Ezért aztán nem kell egyáltalán fejlett technológia ahhoz, hogy megtévesszük a közönséget, sokszor egy nagyon egyszerű matematikai elv is elegendő. Ha pedig kettő vagy több különböző metódust jól keverünk, akkor a leleplezés szinte lehetetlen, ezt az elvet előszeretettel alkalmazzák a bűvészek.

Mit gondoltok, a természettudomány iránt érdeklődő reál gondolkodású emberek másképp állnak a bűvészet befogadásához?

Boldog Péter:
Az a tapasztalatom, hogy sokan egy megoldandó feladatnak tartják a bűvészmutatványokat. Ez nyilván a szemléletből adódik és egyetlen dolgot tudok vele kezdeni: ha előre tudom, hogy a közönségben sok kutató foglal helyet, akkor el szoktam mondani, hogy minden ember saját választása az, hogy hogyan éli az életét: beengedi a csodát az életébe, vagy még a szerelmet is meg akarja magyarázni.

Emberek vagyunk, alapvetően spirituális lények, még akkor is, ha tudjuk, hogy milyen agyterületek és milyen biokémiai folyamatok felelősek az érzéseinkért. A spiritualitás iránti vágyunkat érdekes módon gyakran azok szokták a leghevesebben tagadni, akiknek a kedvenc filmjük a Csillagok háborúja, vagy akik épp Trónok harcát olvasnak.

Farkas Ábel:
A bűvészet annak az illúzióját kelti, hogy meghazudtoljuk a természet törvényeit. Akik a természet törvényeit kutatják, azoknak ez talán megdöbbentőbb és érdekesebb lehet. Ez a hozzáállás a gyakorlati munkákkal foglalkozókban is meg lehet, bár ők sokszor könnyebben elfogadjak, hogy a repülő repül, anélkül, hogy megkérdőjeleznék, de ennek ellenére, mivel természetesnek veszik, így akár érdekesnek is találhatják, ha ellentmond valami a világnézetüknek. Másokat meg lehet, hogy pont ez frusztrál. Egyszer egy kisgyerek lett rendkívül frusztrált, amikor eltüntettem egy LEGO elemet. Nem a játékot hiányolta, csak megijedt a szokatlan jelenségtől. Másrészt egy művészi beállítottságú személy számára gyakran már maga a tudomány valami érthetetlen és varázslatos dolog.

Szabó G. Gábor:
Az én tapasztalatom szerint a tudományos élet szereplői nagyon élvezik, és erről egészen friss élményem van. Idén augusztusban egy fontos szövetkezeti konferencián terveztem részt venni Berlinben egy szakmai előadással, mivel azonban idén nem volt utazási keretem, felajánlottam a főszervezőnek, hogy csinálok egy önálló estet a konferencia fogadásához kapcsolódóan, ha finanszírozzák az összes költségemet. Ő nagyon eredeti ötletnek tartotta, és elfogadta, így tudtam részt venni ezen a témám szempontjából is igen fontos konferencián.

A bűvészműsor abszolút sikeres volt, és a kollégák nagyon nyitottan működtek közre a műsorban. Általában úgy találom, hogy a kutatók érdeklődőek, együttműködők és nyitottak, igaz, én főként társadalomtudományi területen tevékenykedőkkel találkozom. Persze nem szerencsés, különösen kutatókból álló közönség esetén, ha valaki különleges képességekre hivatkozik, illetve, ha nyilvánvalóan nem hiteles történeteket ad elő. Ezzel az egész produkció hitelességét és hatását is rontja különösen ilyen körben.

Gáspár Merse Előd:
Ha már szóba került, mit gondoltok arról, hogy fér össze egy bűvész és egy tudós ebből a szempontból? Hiszen tudósként talán feladatunk fellépni a tévhitek és áltudományok ellen, míg bűvészként éppen megtéveszteni akarjuk a közönséget.

Nálam a bűvészet és a tudomány ebből a szempontból is összekapcsolódik. Természettudósként az ismeretterjesztés szívügyem, és amikor csak tehetem, tartok ismeretterjesztő előadásokat, ezekben pedig igyekszem a bűvészetet demonstrációs eszközként használni bemutatva egy-egy jelenséget vagy akár természeti vagy matematikai törvényszerűséget. Ez sokszor nagy kihívással jár, de az előadást sokkal érdekesebbé, befogadhatóbbá és emlékezetessé teszi.

Farkas Ábel:
Nyilván nem harcolhatunk minden csaló ellen, viszont azzal, hogy bemutatjuk az embereknek azt, hogy a bűvészet segítségével mit lehet elérni, talán fel is hívjuk a figyelmüket arra, hogy rosszindulatú emberek is használhatnak ilyen módszereket. Láttam például humoros bűvészelőadást, ahol látnok-gyógyító karaktert játszott a bűvész, de egyértelmű volt, hogy parodizálja a kuruzslókat. A bűvészet tehát pozitív módon is lehet használni.

Gáspár Merse Előd:
Érdemes megemlíteni az ezotériát is, hiszen eredetileg ez a titkos tanokra használt kifejezés, amely tanok csak egy csoport beavatottjai számára ismeretesek, ami nagyon hasonló a bűvészet világához. Ugynakkor az ezotéria világába sorolható számos olyan irányzat, amely korunk tudományos világképébe nem illeszkedik bele.

Boldog Péter:
Mindannyiunknak vannak hiedelmei és rituáléi, de szerintem nincs nagy különbség abban, ha valaki a lávaköves masszázsban, az alacsony szénhidrát bevitelben, vagy abban hisz, hogy pont a reggeli csésze kávétól fog jól indulni a napja. Szóval szerintem ilyen ártatlan módon az ezotéria például se nem jó, se nem rossz: strukturálja az ember életét, segít emberi kapcsolatokat kialakítani.

Ha viszont az ezotériára úgy gondolunk, mint a világ dolgaira hamis magyarázatot adó hitrendszerre, akkor feltétlenül egy lapon kell említeni a fundamentalista és ortodox vallásokkal, hiszen nincsen különbség abban, hogy valaki milyen indíttatásból csinál hülyeséget, például áltudományos magyarázat miatt, vagy vallási okok miatt tagadja meg a kötelező védőoltást. Szerintem ezen kizárólag fiatal kortól kezdődően oktatással és felvilágosítással lehet csak segíteni, így a felelősség elsősorban a döntéshozóké és oktatásszervezőké.

Muszáj itt megemlíteni a Dunning–Kruger-hatást, amely annak a jelenségnek a neve, amikor a hozzá nem értők hajlamosak túlbecsülni a saját jártasságukat a témában. A természettudományos oktatás sokat segíthet abban, hogy ezt elkerüljük, hiszen ezeken az órákon tanuljuk meg azt, hogy a világ törvények szerint működik, valamint azt is, hogy a rendelkezésre álló ismereteink mindig korlátosak és a tudomány ezen korlátok tágításával folyamatosan fejlődik.

Szabó G. Gábor:
Én nem gondolom, hogy a bűvésznek feladata lenne a felvilágosítás, és semmiképpen nem olyan áron, hogy elmagyarázza mutatványok megoldásait, hiszen ezzel összetöri a nézők élményét. Az szerintem is fontos, hogy a nézők tisztában legyenek vele, hogy amit látnak, az egy szórakoztató bűvészműsor. Ahogy az Omega énekli a Bűvész című számában „...Ő az, aki elintézte,/ Bármennyit csal,/ Mégse de mégse de mégse/ Haragszol meg érte”. Lényeges, hogy a bűvész semmilyen körülmények között ne sugallja vagy fogadja el, hogy ő földöntúli erőt használ, akkor sem, ha a közönség ezt szeretné érezni, gondolni. Más oldalról ugyanakkor a spirituális megközelítés, hogy az anyagon kívül más is létezhet, például a lélek, segíthet, hogy a bűvész és szerencsés esetben a nézők is érzékenyebbek, fogékonyabbak legyenek, jobban tudjanak egymáshoz és a műsorhoz kapcsolódni.

Fehér György:
Hogy bűvészként etikai kötelesség-e a felvilágosítás, vagy etikus-e kihasználni a nézők hiedelmeit, nagyon nehéz kérdés. A probléma az, hogy lényegében minden bűvészműsorban van művészi célú hazugság, és nagyon nehéz meghúzni a határt, hogy meddig etikus és honnantól nem. Mennyire etikus a nagyobb élmény érdekében olyan hihető hazugságokat mondani, amik nem összeegyeztethetők az általános racionális világképpel? Ilyen szempontból a legellentmondásosabb terület a mentalizmus, ahol valóban van olyan, hogy valaki elhiszi, hogy itt gondolatolvasás történik. Nagyon etikusnak tartom például Derren Brown megközelítését, aki a műsora előtt egy nyilatkozatban kijelenti, hogy itt bűvészműsor fog következni. Én elég szerencsésnek mondhatom magam, mivel olyan típusú trükköket mutatok, ahol ez a lehetőség nem nagyon merül fel. Ha esetleg felmerülne, jellemzően nem árulom el a megoldást, de azt elárulom, hogy itt csalás történt.

Gáspár Merse Előd:
A hazai, viszonylag piciny bűvésztársadalomban, úgy gondolom, relatíve sok a kutató bűvész. Ötünkön kívül még hívtam egy kémikust, egy pszichológust és egy orvos kutatót is, de épp konferencián voltak. Mit gondoltok ez csak véletlen, vagy nemzetközi szinten is ez a helyzet?

Fehér György:
Csak a saját benyomásaimról tudok beszélni, ez alapján szerintem sem nem több, sem nem kevesebb a bűvészek között a kutató. Ami talán igaz lehet, hogy kifejezetten a komoly kártyabűvészek között sok a mérnöki, számítástechnikai háttérrel rendelkező, ami szerintem az analitikus gondolkodásra vezethető vissza.

Boldog Péter:
Azt nem tudom megbecsülni, hogy állunk az arányokkal, de én azt látom, hogy a kiemelkedően kreatív bűvészek között nagy számban vannak mérnöki vagy természettudományos végzettséggel rendelkezők. Ez alatt persze nem azt értem, hogy például a vegyészek csodálatos alkimista bemutatókat tartanának. Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy valaki nagyszerű bűvész legyen, sokkal több kell, mint megtanulni a bűvészboltban megkapható trükköket. Ez a több pedig sokszor a felfedezés, az újítás iránti vágy, ami szorosan kapcsolódik a tudományos érdeklődéshez.

Szabó G. Gábor:
Nem hiszem, hogy több lenne, legfeljebb jobban látszanak, mert nagyobb szerephez jutnak a nemzetközi bűvészéletben. Ennek oka a szépen kidolgozott eredeti mutatványok, műsorok mellett lehet az is, hogy általában nyelveket beszélnek, jó a kommunikációjuk, kapcsolatteremtő képességük, illetve a kapcsolati hálójuk. Ha pedig a bűvészetet mint művészetet tekintjük, bizony jól jön, ha nemcsak logikusan-analitikusan gondolkodik valaki, hanem az érzelmi, kreatív oldala is erős, ez pedig sok esetben jobban megfigyelhető a nem kutatóknál.

Gáspár Merse Előd:
A kreativitás számomra is fontos. Azt gondolom, hogy a tudomány és a bűvészet is egy nagyon kreatív tevékenység az én életemben, és alapvetően a motiváltság a hajtóereje, amit pedig a kíváncsiság hajt. Senki nem érti, hogyan lettem fizikus, mert a családban nem volt ilyen érdeklődés, de kiskoromból emlékszem egy meghatározó vaskos könyvre, nagyon aranyos mammutos illusztrációkkal, David Macaulay: Hogy működik? című könyvéről van szó. Azt hiszem, ez az a kérdés, ami egy bűvésztrükk kapcsán is elsőként felmerül.

Ti hogyan lettetek bűvészek? Mi volt előbb az életetekben, a bűvészet vagy a tudomány?

Boldog Péter:
Bár nagyon pici gyermekként már biológus szerettem volna lenni, az életemben mégis a bűvészkedés jelent meg elsőként. Az élet úgy hozta, hogy általános iskola második és negyedik osztályában is bűvésznek öltöztem farsangon, azóta sem találtam jobb maszkot magamnak.

Fehér György:
Egyértelműen a tudomány, a fizika volt előbb. Emlékszem, hogy kiskoromban egy bűvészdobozból családi körben a gyerekek tartottak egy előadást, és az egészet inkább rejtvényeknek fogtam fel, nem varázslatnak. 

Szabó G. Gábor:
Nálam is egyértelműen a tudomány. Már óvodás koromban kutató akartam lenni, és könyvespolcot rajzoltam könyvekkel, valószínűleg édesapám példája nyomán. Érdekesség, hogy ő akkor ugyanabban a kutatóintézetben dolgozott, ahol én most 30 évvel később. Nagyjából 12 évesen jött a bűvészkedés, először egy Rodolfo, majd egy Figaro bűvészdoboz kapcsán. Ma mindkettőt művelem, bár az, hogy nemzetközi szinten is jegyzett legyen az ember, nagyon sok energiát és áldozatot igényel. Talán ezért is szakosodtam mindkét szakmámban, ahogy azt már említettem.

Gáspár Merse Előd:
Én elsősorban kreátornak tartom magamat, Trükkjeimet kiadom, szemináriumokra hívnak, vagy egyedi alkalmakra kreálok trükköket. Mindig új dolgokkal próbálkozom, ezért aztán távol állok a profi, hivatásos bűvészektől. A bűvészetben számomra fontos a mondanivaló, esetleg az ismeretterjesztés, ahogy korábban említettem, és nem csak a szórakoztatás. Ehhez nagyon sok minden ad ötletet, többek között a tudományos gondolatok, felismerések, jelenségek. A kíváncsiság hajt, és több tudományterület iránt érdeklődöm, ez aztán az asszociációk révén segít a bűvészetben is újat alkotni. A tudományban is gyakran akkor születnek nagy felfedezések, amikor látszólag távoli területeket össze tud kapcsolni valaki. Szerintem hasonló a helyzet a művészetekben és az előadóművészetekben is.

Titeket mi motivál jelenleg a bűvészetben, mik a fontos szempontok egy előadásotok során?

Boldog Péter:
Korábban sokat bűvészkedtem gyerekeknek, és bár ezt az időszakot nagyon hasznosnak tartom, mert a gyerekek a legőszintébb közönség, újabban inkább az érdekel, hogy lehet drámát, színházat csempészni a műsoraimba.

Szabó G. Gábor:
A önálló, kreatív mutatványok kidolgozása mellett igyekszem tudatosan felépíteni a műsoraimat, hogy nézőkre a lehető legnagyobb mértékben hassanak érzelmileg is, nemcsak vizuálisan, hiszen a célom, hogy a nézők a műsorban olyan élményeket kapjanak, melyek tovább inspirálják őket a hétköznapokban is, s akár konkrét élethelyzetek, problémák megoldásában is segítenek. A cél, Rilkével szólva: „Változtasd meg élted!”. Ezért is a mottóm, jelmondatom. „Inspirációs bűvészet – intelligens embereknek”, ezzel is jelezve, hogy az IQ és EQ egyensúlyára törekszem, s mindkét területen/módon igyekszem hatni a nézőkre.

Gáspár Merse Előd:
Azt hiszem, még egy közös dolog a tudományban és a bűvészetben, hogy mindkettő a határokat feszegeti, és csak is úgy tud tovább fejlődni. Mit gondoltok a jövőről?  A technológiai szingularitás felé haladva lesz még a bűvészetnek létjogosultsága mondjuk 50-100 év múlva. A témát bővebben kifejtve lásd ezt a gondolatkísérletet Csirmaz András bűvész tollából.

Szabó G. Gábor:
Szerintem mindenképpen van jövője, csak részben megváltozik a platform, megváltoznak az alkalmazott eszközök, módszerek és sok esetben az előadásmód is változhat. Fontos lesz ugyanakkor az élő előadás, a rácsodálkozás élménye, az előadóval való közvetlen valódi kapcsolat, illetve az érzelmi kötödés igénye szerintem megmarad!

Farkas Ábel:
A tudomány fejlődése szerintem sok új lehetőséget ad a bűvészetnek. Ez sokat fogja formálni és persze lehet, hogy a jövőben az érzéki csalódások területén olyan tudományos és ipari eredmények lesznek, hogy a mai vagy korábbi értelemben vett illúzió mindennapos lesz, így a nézők erre immunissá válnak abban az értelemben, hogy nem lesz számukra megdöbbentő. Már ma is vannak olyan előadások, ahol egy vizuális effekt áll a középpontban, és bár nem egyértelmű pontosan hogyan csinálja az előadó, de nem is az a kérdés, hogy éppen melyik módszerrel csinálta a rengeteg lehetséges közül, hanem a látvány az, ami leköti a nézőt. Ezeknél vitatható, hogy bűvészetről beszélunk-e és minden bizonnyal ez egy új erős vonulatot hoz majd az előadóművészetbe.

Személy szerint persze néha kiábrándító a bűvészet jövője, ha úgy tekintünk rá, hogy az a fajta elem eltűnhet, hogy lehetetlennek érzem azt, hogy amit láttam az lehetséges, és inkább egy filmtrükkre emlékeztet. De emellett ez más szempontból lehet nagyon szórakoztató, és művészi mivoltából semmit nem veszít, csak más értékeket képvisel. Másfelől, a természet mindig utat tör magának és biztos feltalalják magukat az előadók, hogy lehet továbbra is megadni a lehetetlen illúzióját, csak új irányokat kell erre találni. Juan Esteban Verala alkotott egy bűvesz műsort, amiben a nezők teljes sötétségben bekötött szemmel vesznek részt, ezáltal vakoknak teremtve bűvészetet. Márpedig, ha vakoknak lehet bűvészkedni, akkor a jövőben is biztos feltalálják majd magukat a bűvészek.

Boldog Péter:
Szerintem ahogy a hanglemez nem ölte meg az élő zenét és a film sem lett a színház gyilkosa, úgy a jövő technikája sem veszélyezteti a bűvészetet. Egyrészt ameddig emberek maradunk, addig a személyes emberi kapcsolataink nélkülözhetetlenek lesznek a teljes élethez. A bűvészet pedig pont az emberi kapcsolatokról szól: a nézők nekem adnak pár percet az életükből, amely alatt fel kell építenem a bizalmat közöttünk, hogy elhiggyék nekem, hogy a valóság, amit a színpadon látnak pont ugyanaz a valóság, mint amiben élnek. A műsor alatt pedig megcáfolom a valósággal kapcsolatos elvárásaikat és ebből levonják azt a következtetést, hogy amit látnak az csodálatos, hiszen lehetetlen.

Másrészt pedig bármelyik szuperhősös filmben több csoda látható, mint bármelyik bűvészműsorban, mégis soha nem volt még ekkora kereslet az élő bűvészet iránt. Mivel egy hihetetlenül rugalmas és sokszínű (drámai) műfaj, hatalmas arénáktól kezdve színházakon, éttermeken, szállodákon és tudományos konferenciákon át az esküvőkig bárhol láthatunk bűvészetet. Ezzel együtt biztos vagyok benne, hogy néhány mutatvány, hatás idővel átalakul, esetleg értelmetlen lesz, a technikai fejlődéssel kapcsolatban mégis optimista vagyok, azt hiszem, több lehetőséget tartogat, mint amennyi hátránya lesz.

Gáspár Merse Előd:
Köszönöm nektek a beszélgetést.