Magyar mikrobiológusok baktériumokból festették meg Munch Sikolyát

Kevesen gondolunk arra a hűtő aljában kutakodva, hogy a penész tulajdonképpen szép, és valószínűleg még kevesebbünknek jut eszébe, hogy baktériumokban gyönyörködjön. Pedig lehet, és nem is csak mostanában: már magának a penicillin felfedezőjének, Alexander Flemingnek is szemet szúrt, hogy milyen szép színesek tudnak lenni ezek a gombatenyészetek. A skót orvos lelkes festő is volt, főként akvarelleket festett, de miután elegendő időt töltött a különböző színű baktériumok között, olykor festékként is használta őket – a beszámolók szerint balerinákat, katonákat és tájképeket is festett velük, de ezek persze nem maradtak fenn, a baktériumok és gombák ugyanis idővel elpusztulnak.

Az első baktériumpiktor a penicillin felfedezője volt

Hiába nem időtálló, a mikrobafestészet Fleming óta tényező: az Amerikai Mikrobiológiai Társaság (AMS) 2015 óta évente versenyt is hirdet az olyan festmények között, ahol a vászon helyett Petri-csészét, festék helyett élő mikroorganizmusokat használnak a művészek. Most először két magyar versenyző alkotásai is indulnak a megmérettetésen: Pöstényi Zita és Mezei Zsófia baktériumokból és gombákból hozott létre műalkotásokat, amelyekre az AMS versenyén szavazni is lehet.

Pöstényi és Mezei a SYNLAB Hungary Kft-nél dolgozik, és nem túl meglepő módon alapvetően nem azért alkalmazzák őket, hogy baktériumokkal fessenek. Illetve, mint ahogy elmondták a laborlátogatáskor, tulajdonképpen mégis, de ezeknek a vizsgálatoknak elsősorban nem esztétikai, hanem diagnosztikai céljai vannak. 

Már a hétköznapi munka során is „rajzolni” kell a baktériumokkal, mielőtt kitenyésztenék őket a Petri-csészékben elegyengetett táptalajon. Ez amellett, hogy egyfajta alapot ad a képnek, nem mellesleg életmentő információval is szolgálhat: az adott baktérium a számára megfelelő körülmények között növekedve gyorsabban azonosítható, így hamarabb juthatnak hozzá a beteg vagy az orvos által kért információhoz, ezzel pedig a beteg korábban juthat a megfelelő gyógyszerhez is. 

Lehet, hogy csinos, de veszélyes is lehet 

A müncheni székhelyű SYNLAB hatalmas méretű csepeli laboratóriumában (a német nagyvállalat Európa legnagyobb labordiagnosztikai szolgáltatója) többek között azt is megállapítják, hogy egy adott baktérium milyen típusú antibiotikumra rezisztens: különböző antibiotikum korongokat helyeznek el a tenyészeteken, és megnézik, hogy melyik pusztította el sikeresen a kórokozókat, és melyik nem. Ahogy Pöstényi Zita elmondta, ehhez persze először azt kell megállapítani, hogy az adott baktérium éppen kórokozónak minősül-e egyáltalán: nem mindegy, milyen mintával dolgoznak, és az honnan származik. Az egyik árulkodó jel (a mikroszkópos vizsgálat és a lézeres MALDI-vizsgálat mellett) éppen a szín – innen pedig már csak egy lépés, hogy fessenek is a baktériumokkal. 

A baktériumok számára a megfelelő táptalajt az agar nevű zselésítőanyaggal hozzák létre – legalábbis Robert Koch német orvos kísérletei óta, ő alkalmazta ugyanis először zselatint, majd az agart a táptalaj létrehozásához. Az ő laboratóriumához köthető a Petri-csésze feltalálása is, igaz, ezt nem ő találta ki, hanem az asszisztense, Julius Richard Petri. A történet szerint egyébként az agar felhasználásának ötlete egy másik asszisztensétől, Fanny Hessétől érkezett, aki állítólag lekvárfőzés közben figyelt fel az áttetsző anyag hasznára. Fleming és Koch után végül minden adott volt ahhoz, hogy megszülessen az agar art, amelyben hiába szerepelnek most már génmódosított, direkt (de nem feltétlenül ebből a célból) színes baktériumok, alapvetően még mindig ugyanolyan nehézkes, körülményes művészeti tevékenység, mint Fleming idején volt.

A biológus palettája

A mikrobiológia világa meglepően sokszínű – szó szerint. A különböző baktériumok és gombák maguktól is épp elég változatot kínálnak, alapszínük általában állandó, bár a táptalajtól függően lehet élénkebb és halványabb is. Az itteni képekhez az alábbiakat használták:

Baktériumok:

• Escherichia coli (rózsaszín) 
• Enterococcus faecalis (türkizkék) 
• Acinetobacter junii (sárga) 
• Klebsiella pneumoniae (kék) 
• Staphylococcus aureus (fehér)
• Citrobacter freundii (lila)

Gombák:

• Candida glabrata (halvány rózsaszín) 
• Candida tropicalis (kék) 
• Candida albicans (halványzöld) 
• Candida dubliniensis (sötétzöld) 
• Saccharomyces cerevisiae (lila) 
• Trichosporon ashaii (világoskék) 
• Geotrichum silvicola (fehér, szőrös)

Egyre jobban megy az agar

Az AMS első, 2015-ös versenyére még csak 85 pályamű érkezett, és számuk idén már 347-re növekedett. A versenyen három kategóriában lehet indulni: meglepő módon még gyerekkategória is létezik, ezen kívül az ember lehet még „maker”, vagyis műkedvelő baktériumpiktor, illetve szakember is, mint Pöstényi és Mezei. Ez utóbbi kategóriában indulhatnak a biológiai vagy mikrobiológiai tanulmányokat folytató versenyzők is. 

Pöstényi és Mezei már a tavalyi megmérettetésen is el szerettek volna indulni, de erre már nem jutott idő: a műfaj egyik legnagyobb nehézsége éppen az, hogy nem jár azonnali eredménnyel, ahogy a diagnosztikához, itt is meg kell várni, hogy kinőjön a tenyészet. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az ember nem igazán látja, hogy pontosan mit is rajzol, míg el nem telik egy nap, és meg nem jelennek a – remélhetőleg megfelelő színben pompázó – baktériumtelepek. A feladat nehézsége a táptalaj fajtájától is függ: ezekből is különböző színűek léteznek, sőt, akad olyan is, ami nem is átlátszó, így még a Petri-csésze alá helyezett vázlat sem tud mindig segíteni.

Anthrax azért nincs, pedig biztos szép 

A fekete filctoll persze itt is csodákra lehet képes – de csak nagyobb vonalakban. Pöstényi Zita szerint az egészben a legfőbb izgalmat pedig az jelenti, amikor az ember másnap megnézheti, hogy vajon valóban megfelelően alakult-e a kép, addig ugyanis lutri a dolog. Megkérdeztem azt is, hogy vajon mennyire lehet megbetegedni a pályamunkák megtekintése közben – mégis baktériumokról van szó, és a kötelezően viselendő laborköpeny, a kötelező kézmosás-fertőtlenítés, adott esetben a maszk és a gumikesztyű használata pedig azért óvatosságra inti a laikust. A munka közbeni nassolás, az ujj vagy a Petri-csésze nyalogatása persze semmiképpen sem ajánlott.

Ne nyalogasd a Sikolyt! 

A jó hír az, hogy a legtöbb alkotáshoz nem használnak anthraxot, a rossz hír pedig az, hogy állítólag nem jó ötlet – pláne nem legyengült immunrendszerrel – megnyalogatni Munch képének, a Sikolynak baktérium-változatát, mert az nem tenne jót az embernek. Ez nem feltétlenül nagy baj: egészen tartalmas életet lehet élni úgy is, hogy az ember egyéb festményeket sem nyalogat.

Az idei verseny közönségszavazása november 13-án zárul, a pályaművek között pedig a baktérium-Jézustól a magyar népi motívumokon át a tájképig. Ez utóbbi éppen Mezei Zsófia munkája, és a megkapó Candida Mountains címet viseli – majdnem olyan jó helynek tűnik, mint a Langerhans-szigetek. A hegyek tetején lévő hósipka a Geotrichum silvicola nevű gombafajtából áll, amelyet a diagnosztikai laborban kevésbé művészi céllal is szoktak látni. 

A pályaművekre az AMS Facebook-oldalán lehet szavazni.