Dupla viking temetkezési helyszínt tártak fel Norvégiában
Ritka lelet került elő a norvégiai Vinjeøra falujánál: egy dupla hajós temetői halmot tártak fel. A régészek utoljára az ötvenes években találkoztak hasonlóval. A sírba a nyolcadik században egy viking férfit temettek el egy kilenc-tíz méter hosszú hajóban, a lándzsájával és egy egyélű karddal. Raymond Sauvage, az Norvég Tudományos Műszaki Egyetem (NTNU) múzeumának régésze szerint a fegyver formája alapján tudják megállapítani, hogy az eredeti temetés a nyolcadik században történt.
A hajósírok nem ritkák az egykori viking területeken, az viszont már annál inkább szokatlannak számít, hogy az eredeti temetés után nagyjából száz évvel a sírt feltárták, és a hajóba egy másik hajóban egy nőt temettek. A későbbi hajó hét-nyolc méter hosszú volt, és a régebbi hajó belsejében helyezték el. Ezzel a holttesttel együtt is temettek el tárgyakat: az ismeretlen nő köpenyét két aranyozott, kagyló formájú bross fogta össze, gyöngysort viselt, a túlvilági útra pedig adtak vele két ollót és egy tehénfejet is. A sírból előkerült még egy kereszt alakú bross is, ez Aina Heen Pettersen, az NTNU régésze szerint Írországból származott, és eredetileg egy kantárt díszíthetett, ezt már a vikingek alakították át brossá.
A DNS-vizsgálatot várják
Sauvage szerint mindeddig csak néhány ilyen dupla hajósír került elő, utoljára az ötvenes években a norvégiai Tjølling közelében, de hogy mi volt a szokás oka, arról csak találgatni tudnak a régészek.
Feltételezhető, hogy a halottak rokonságban álltak egymással: az nem számított ritkaságnak, hogy egyetlen halomba egy-egy család több tagját is elföldelték, a szájhagyomány pedig valószínűleg évszázadokon át megőrizte, hogy melyik sírban melyik család sarjai nyugszanak. A régészek azt remélik, hogy az előkerült női csontok DNS-vizsgálata után többet tudnak majd – igaz, a férfiból a fegyverein és a pajzsán kívül nem maradt semmi, így az esetleges rokonsági kapcsolatot is nehéz lesz bizonyítani.
A vikingek számára különösen fontos volt az ősök emlékezete – a hagyományokon kívül már jogi okoknál fogva is, a föld tulajdonjogát ugyanis úgy lehetett bizonyítani, ha akár a sírok felmutatásával tudták igazolni, hogy a terület már öt nemzedék óta a család birtokában van.