A törtezüstből, arab érmékből és gyűrűkből álló leletre egy fémdetektoros hobbista talált rá. Hosszú idő óta ez az első eset, hogy az országban ekkora ezüstlelet került volna elő, a tulajdonosa könnyen szállítható fizetőeszközként használta a felaprózott ékszereket.
A Köping melletti lelőhelyről eddig összesen húsz kard került elő, de ez az első eset, hogy egyetlen sírban kettőt is találtak. A lelőhelyen 600 és 1000 között temetkeztek, a fegyverek mellett a régészek üveggyöngyöket és játékfigurákat is feltártak.
A 10-11. század környékéről származó ékszereket, gyöngyöket és fegyvereket tártak fel az izlandi Öræfajökull vulkán közelében, a régészek azt remélik, hogy a felfedezéssel közelebb jutnak az egyik első ottani település megtalálásához.
A Svédországban egy templom falában megtalált, több mint 1200 éves rúnakő évszázadok óta foglalkoztatja a tudósokat. A világ legtöbb rúnát tartalmazó kövéről Henrik Williams rúnakutató beszél, sőt hipnotikus hangon fel is olvassa a rajta található szöveget.
A Stockholmi Egyetem régészei szerint eddig még nem tártak fel olyan helyszínt, ahol minden kétséget kizáróan hajógyártás folyt volna, most viszont megvan az első, ami érdekes módon a gazdag kereskedőváros falain kívül helyezkedett el.
A kard két darabban került elő, a tulajdonosa pedig erős és gazdag ember lehetett: a D típusú kardok voltak a kor legnehezebb fegyverei, a mostani leletet pedig aranyozással és cifra vésetekkel díszítették.
Miután négy évszázadon keresztül virágzott és gyarapodott a grönlandi vikingtársadalom, az 1400-as évek közepén egy szempillantás alatt eltűnt a kolónia a szigetről. Ezt eddig leginkább a nagy lehűléssel magyarázták, de egy friss kutatás szerint a hőmérséklet állandó volt, ellenben egyre nőtt a szárazság.
A kutatók eddig azt hitték, hogy a sziget első lakói a 850 körül érkező viking hajósok voltak, de több nyom is arra utal, hogy háromszáz évvel az érkezésük előtt már laktak a szigeten, sőt, birkát is tartottak. Birka még mindig van, és még az is lehet, hogy még maga Szent Brendan vitte magával az ötödik században.
Csak a röntgenvizsgálat tudta kimutatni, hogy a több évszázadnyi rozsda- és üledékréteg alatt a viking korszak egyik legsúlyosabb fegyvere, egy Peterson Type D kard rejtőzik.
Kevés olyan izgalmas alakjuk van a horrortörténeteknek, mint a vérfarkas, de a ruháját széttépő szőrös dög alakja mostanra önmaga árnyékává vált. Ha valakik, hát a vikingek még képesek voltak élettel megtölteni a figurát, amely egyszerre volt példakép, tragikus hős, áldozat és elkövető. A farkas aztán idővel gyanús lett: minden olyat jelképezett, ami idegen és természetellenes.
Vikingek által hátrahagyott, fából készült tárgyak vizsgálatából kiderült, hogy a skandináv hajósok már Szent István uralkodásának 21. évében megjelentek Új-Fundlandon.
Spanyolországban minden évben hatalmas bulit csapnak annak tiszteletére, hogy a vikingek annak idején nem tudták bevenni Catoira városát, de az írásos bizonyítékokon kívül tárgyi emlékek alig maradtak fenn ebből a korból. A régészek csak az utóbbi években kezdték el kutatni az Ibériai-félsziget vikingjeit, akiket később elűztek a területről, aki pedig maradt, muszlim hitre térhetett át.
Az egyik csontváz Otterupban, Dániában került elő, a másik Oxfordban, Angliában. A maradványokon végzett genetikai vizsgálatok szerint a két viking rokonságban állt egymással, az Angliában megkerült viking pedig valószínűleg a Szent Bereck-napi mészárlásban vesztette életét.
Egy régészcsoport közel-keleti gyöngyöket és ásványokat talált egy izlandi vulkán alatt meghúzódó barlangban. A vulkánkitörés után kialakított szentély a korabeli világvége-elhárítás emblematikus helyszíne volt.
Szomorú, de igaz: az igazi vikingeknek eszük ágában sem volt tülkökkel felszarvazni magukat. A szarvas sisakot viselő vikingek csak a 19. század végén jelentek meg az ábrázolásokon, és több közük van Richard Wagner díszlettervezőjéhez, mint a békés településeket feldúló, rettenthetetlen harcosokhoz.
A viking szó nem származást, hanem foglalkozást, életstílust jelölt – jelentette ki az a nemzetközi kutatócsoport, amely hat éven keresztül vizsgálta több száz viking DNS-ét. Mint kiderült, Skandinávián túl Dél-Európába és Ázsiába is vezetnek a viking örökség szálai.
A norvég pár szigetelésre készült, amikor a padló alól előkerült egy sötétkék üveggyöngy és egy baltafej. Azóta ásatási terület lett a nappalijuk.
A lelet arra utal, hogy a vikingek jóval nagyobb hatást gyakoroltak a Brit-szigetek kultúrájára, mint eddig hitték. Az apró üvegfigurát egy közösségi támogatásból működő civilek találták meg, a lelet azt is jelentheti, hogy a helyiek már azelőtt játszottak hnefataflt, mielőtt a vikingek nekiálltak volna kifosztani Nagy-Britanniát.
A hajós temetkezések nem számítottak rendkívülinek a a vikingek körében, de az nagyon ritka, hogy egy meglévő halottas hajóba száz évvel később egy másikat temessenek. Utoljára az ötvenes években került elő hasonló lelet, a régészek nem tudják, mi lehetett a szokás oka.