Beléndektől nyerhették szuperképességeiket az emberfeletti erővel harcoló vikingek
A berserkereket medvebőrbe öltözött, őrjöngő, legyőzhetetlen harcosokként írják le a viking kori források, de hogy mi váltotta ki belőlük ezt az állapotot, arról már nem sokat tudunk. Először a 9. század környékén tesznek róluk említést, ezek szerint a pajzsukat döngető, meztelen, legfeljebb állatbőröket viselő vikingek morogtak és üvöltöttek, transzban harcoltak, és fel se vették, ha megsérülnek.
A bőr általában medvéé vagy farkasé volt, a férfiak ezeknek az állatoknak a tulajdonságait tették magukévá, sokan a név eredetét is a medve szóban vélik felfedezni. Arról is megoszlanak a vélemények, hogy mi váltotta ki belőlük ezt a révületet, a legtöbben azt feltételezik, hogy valamilyen hallucinogén gombát fogyasztottak (a legtöbben úgy gondolják, hogy légyölő galóca (Amanita muscaria) lehetett).
A berserkerek Snorri Sturluson középkori izlandi költő prózai Eddájában is szerepelnek, a műben Odin harcosaiként jelennek meg. Nem viseltek páncélt, őrjöngésükben a pajzsukat harapdálták, de olyan erejük volt, mint egy ökörnek vagy medvének, egyetlen ütéssel öltek, és sem a tűz, sem a kard nem fogott rajtuk.
A gombahipotézissel sem ért mindenki egyet: sokan úgy gondolják, hogy egész egyszerűen csak belelovalták magukat ebbe az állapotba. Mások úgy gondolják, hogy ez az elitcsapat kizárólag valamilyen mentális rendellenességgel élő harcosok számára volt nyitva, de azt sem zárták ki, hogy egyszerűen csak jól berúgtak csata előtt.
A legenda szerint a 9. században vérivókként is emlegetett berserkereket megszállja az adott állat szelleme: elfogyasztják a medvevért, és erőt vesz rajtuk a révület. Akárhogy is volt, 1015-ben Erik király betiltotta a berserkerkedést, bár úgy tűnik, hogy nem mindenki volt képes betartani a törvényt. 1123-ban Izlandon három évnyi száműzetéssel díjazták, ha valaki megmedvült.
Beléndek, a csodagyom
Egy nemrégiben megjelent tanulmány szerint az összes leírt tünet magyarázható a bolondító beléndek (Hyoscyamus niger) fogyasztásával. Karsten Fatur, a Ljubljanai Egyetem gyógyszerkutatója szerint a beléndek sokkal elterjedtebb az északi területeken, mint a légyölő galóca, ráadásul pont olyan tüneteket okoz, mint amilyenekről a beszámolók szólnak. Ezek között szerepel a delírium, a görcsök, az arcszín megváltozása, megváltozott tudatállapot, majd a későbbiekben ólmos fáradtság.
A beléndek ráadásul csökkenti a fájdalomérzetet is, Fatur szerint pedig képes a roham után is kiváltani tüneteket, ami szintén jobban illik a korabeli leírásokra. A beléndekhez ráadásul inkább illik a fő tünet, a pusztító düh, ami Fatur szerint ez a gomba fogyasztása után igen ritkán fordul elő. A drog ráadásul a vérnyomást is csökkenti, ez pedig megmagyarázhatja, hogy a berserkerek sérülései miért véreztek kevésbé, mint a hétköznapi emberek. A beléndekelmélet mellett szól még az is, hogy a növény magjait megtalálták egyes viking sírokban is.
Csak egy baj van a teóriával: a beléndek nem magyarázza a fogcsattogtatást, közvetlen bizonyítékot pedig még nem találtak rá, hogy valóban ez váltotta ki a berserkerdühöt – mindenesetre sok mindent megmagyaráz, amit a gombahipotézis nem.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: