A Varsói Egyetem régészei szerint Mehtjetju, a férfi, akit a sírba temettek, valószínűleg a legelőkelőbb körökhöz tartozott, és ő kezelte a fáraó titkos dokumentumait is. A hivatalnok sírja viszont szegényesen díszített, ebből azt a következtetést vonják le, hogy hirtelen érhette a halál.
Egy 6500 éves neolitikus temetkezési helyen csak egy női holttestet találtak, a vele temetett tárgyak tanúsága szerint viszont halálában már nem nőnek, hanem férfinak tekintették.
Csak a röntgenvizsgálat tudta kimutatni, hogy a több évszázadnyi rozsda- és üledékréteg alatt a viking korszak egyik legsúlyosabb fegyvere, egy Peterson Type D kard rejtőzik.
Az emberiség bölcsőjeként is emlegetett dél-afrikai lelőhelyről nemrégiben előkerült fiatal Homo naledi maradványainak felfedezési helye arról tanúskodik, hogy az emberelődök szándékosan helyezhették a barlangrendszer mélyére elhunyt társukat.
A gyerek és felnőtt maradványokat tartalmazó, nagyméretű cserépedényeket kialakításuk alapján Karthágóban gyártották, de a régészek szerint az elhunytak helyiek lehettek.
Egy frissen megjelent kutatás feltárta, hogy milyen vánkossal indíthatták utolsó útjára azt a két harcost, akiknek a sírját Valsgärdeban tárták fel a régészek. A hetedik században készült ágynemű a legrégebbi, amit Skandináviában találtak, annak pedig, hogy milyen tollból készült, szimbolikus jelentősége lehetett.
Tavaly decemberben kezdte meg a működést a világ első holttestkomposztálója Seattle közelében. A piacra további cégek tervezik a beszállást, és a környezetbarát eljárást várhatóan további amerikai államok engedélyezik a közeljövőben.
Egyre több bizonyíték szól amellett, hogy már a neandervölgyiek is temetkeztek, egy mostani kutatás szerint a mai Franciaország területén előkerült csontokat is eltemették, a halott fejét pedig felpolcolták.
„Egyedül vagyok itt, a bátyám és a nővérem nem tudott eljönni, a feleségem nincs itt, az unokák is hiányoznak. Csak én. Az ember el sem tudná képzelni, hogy a vég ilyen is lehet” – mondta egy gyászoló a CNN-nek.
Az elhunytak speciális, újrahasznosított anyagból készült, levegőztetett tartályokban, faforgácsba ágyazva, környezetbarát szerves redukciós folyamat során válnak komposztként is hasznosítható porrá.
A hajós temetkezések nem számítottak rendkívülinek a a vikingek körében, de az nagyon ritka, hogy egy meglévő halottas hajóba száz évvel később egy másikat temessenek. Utoljára az ötvenes években került elő hasonló lelet, a régészek nem tudják, mi lehetett a szokás oka.