DNS-vizsgálattal sikerült azonosítani a titokzatos 19. századi vámpírt, JB55-öt

Az 1990-es években a Connecticut állambeli Griswoldban néhány gyerek koponyákat talált egy kavicsbánya közelében. A véletlen felfedezést követő ásatások 27 sírt tártak fel, köztük egy azonosítatlan középkorú férfiét, akinek a koporsójába  JB55 volt belevésve.

A holttest maradványainak szokatlan elrendezése alapján az archeológusok arra következtettek, hogy a férfit kortársai vámpírnak tartották, ezért comb- és lábszárcsontjait a a koponya alatt, keresztben helyezték el, hogy ne tudjon feltámadni.

Az ismeretlen férfi combcsonjátból nyert DNS-mintát megvizsgálták ugyan, de az akkori technológiai eszközök még nem tudták azonosítani a holttestet. 

Egy 2019 júliusában megjelent tanulmány szerint az amerikai Országos Egészségügyi és Orvostudományi Múzeum (NMHM) kutatóinak sikerült az addig JB55 kóddal jelölt ismeretlen férfi személyazonosságának nyomára bukkanni. A csontleletek szerint a férfi középkorú munkás lehetett, aki a bordákon található sérülései alapján nagy valószínűséggel tuberkulózisban szenvedett. Az akkoriban tüdővészként ismert betegség tünetei közé tartozott a véres köhögés, a sárgaság, a vörös, duzzadt szemek, és az antibiotikumok hiánya miatt rendszerint halálos kimenetelű volt. A kór cseppfertőzéssel terjedt, ezért rendszerint egymásnak adták át a családtagok és a közösség tagjai. A 19. század elején az emberek előtt ismeretlenek voltak a baktériumok és kórokozók, ezért úgy tartották, hogy a betegségben elhunytak vámpírként visszajárnak a sírból, hogy megfertőzzék az életben maradt közösség tagjait. 

A fiú holtteste vezetett vámpír apja nyomára

A 19.században a tuberkolózis egész családokat irtott ki az Egyesült Államok új-angliai régiójában. Az emberek értetlenül álltak a betegség terjedése előtt, és mivel gyógymód nem létezett, természetfeletti módszerekkel próbáltak harcolni a titokzatos kór ellen.

Az egyik ilyen módszer a vámpírgyanús holttestek exhumálása volt. Amennyiben a holttest a körülményekhez képest jó állapotban volt, tehát a bomlási folyamatok nem a hiedelmeknek megfelelően alakultak, bizonyítást nyert, hogy a vámpír az életben maradt, megbetegített családtagokból nyeri energiáit. Ilyen esetekben a belső szerveket elégették, a koponyát eltávolították, és újratemették a holttestet. A JB55- ként ismert férfi maradványainak vizsgálata alapján, valószínű, hogy a férfit vámpírnak tartották. 

A múlt század kilencvenes évei óta azonban sokat fejlődött a technika; a legújabb elemzések során az eddig vizsgált profilok genetikai jellemzőit összevetették egy családfakutató adatbázissal, és így bukkantak a Barber családra. Egy 1826-os újság egy Nathan Barber nevű, 12 éves fiú haláláról számol be, akinek apja John Barber volt. Az elhunyt fiú koporsójába az NB13-as azonosítót vésték, és a sír közel található a JB55 holttest maradványaihoz. Ezek alapján csaknem biztosra vehető, hogy sikerült kideríteni az eddig ismeretlen holttestek személyazonosságát: a JB55 és NB13 jelölésű maradványok a vámpírnak tartott John Garbert és fiát, Nathan Barbert jelölik.

A genealógiai és családfakutató adatbázisok fejlődése elvezethet John Barber, a connecticuti vámpír ma élő leszármazottaihoz is. 

Neked is fontos, hogy hitelesen tájékozódj tudományról, technológiáról, klímaharcról: az emberiség jövőjéről? Nekünk az. Támogasd a munkánkat Te is!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: