Alig függ öröklött tulajdonságainktól, hogy meddig élünk

Kutatók 54 millió nyilvánosan elérhető családfát vizsgálva arra jutottak, hogy a várható élettartamnak sokkal kevesebb köze van a génekhez, mint eddig hittük.

Az Ancestry.com genealógiai oldalon gyűjtött adatrengeteg alapján a felmenőktől örökölt tulajdonságok csak kevesebb mint 7 százalékban tehetők felelőssé azért, hogy az utód meddig él, míg korábbi becslések 20-30 százalékban határozták meg ezt az arányt.

Ha a Genetics című folyóiratban közölt tanulmány megállapítása helyes, az azt is jelenti, hogy a várható élettartam génszabászattal való növelése is tévút lehet  – mondta a tanulmány egyik szerzője, J. Graham Ruby számítógépes genetikus, a Calico Life Sciences biotechnológiai cég munkatársa. A vállalatot a Google azért alapította 2013-ban, hogy az öregedés ellenszereit kutassa.

Azok a kutatók, akik a gének és a környezet egészségre gyakorolt vizsgált hatásaival foglalkoznak, nemigen lepődtek meg az eredményen. „Ha az ember elfogadja, hogy a genetikai tényezők a környezetiekkel együtt jelennek meg, belátja, hogy ez korlátozza a genetikai örökség lehetséges hatásait” – mondta például Sandro Galea, a Boston Egyetem Közegészségügyi Intézetéből, aki matematikai szempontból már korábban vizsgálta a genom limitált szerepét a számos tényező által befolyásolt várható élettartam alakulásában.

406 milliós minta

A Calico és az Ancestry munkatársai óriási adatbázissal dolgoztak: az 54,43 millió családfa feldolgozásával 406 millió ember születési és halálozási időpontjához jutottak hozzá (személyes adatok nélkül), akik a 19. századtól a 20. század közepéig születtek. Utóbbaik közül sokan még élnek, így az ő várható élettartamuk persze még nyitott kérdés.

A kutatók többféle összefüggésben vetették össze az adatokat: házaspárokét és szülő-gyerek párokét, testvérekét és unokatestvérekét, sőt olyan távoli kapcsolatban álló emberek élettartamát is összehasonlították, mint a sógorok és sógornők, azaz a testvérek házastársainak testvérei, illetve a házastársak testvéreinek házastársai. Érdekes módon a genetikai kapcsolatban nem álló házastársak várható élettartama közelebb volt egymáséhoz, mint a testvéreké, ez volt az első arra utaló jel, hogy jelentősen befolyásolják az élettartamot azok a nem genetikai tényezők, amelyeken a férj és a feleség osztozik. Ilyen lehet például, hogy a járványoktól távol élnek, hozzáférnek tiszta vízhez, tudnak írni-olvasni, egészségesen táplálkoznak, és nem dohányoznak.

Grafika: Economist / Eurostat

Ennél is meglepőbb volt, hogy a még távolabbi rokonságban állók (sógorok, sógornők, unokatestvérek házastársai, nem vérrokon nagybácsik és nagynénik) várható élettartama is korrelált. Ha valaki feltűnően idősen vagy feltűnően fiatalon halt meg, nagy eséllyel a testvére házastársának a testvére, házastárs testvérének a házastársa (és így tovább) is hasonló korban vesztette életét.

Ahogy tágították a kört az egyre távolibb rokonok felé, a korreláció nem csökkent olyan jelentős mértékben, mint ha a gének határoznák meg a várható élettartamot. Ennek egyik lehetséges magyarázata, hogy az emberek olyan társat választanak, akivel vannak bizonyos, a várható élettartamot befolyásoló közös jellemzőik. 

„Valószínűbb, hogy az ember várható élettartama közelebb áll a sógoraiéhoz és sógornőiéhez, mint egy olyan idegenéhez, akivel nincs semmi kapcsolata“ – mondta Catherine Ball, az Ancestry tudományos igazgatója, a tanulmány vezető szerzője. Ha az emberek önmagukhoz hasonló partnert választanak, a leszármazottakra gyakorolt, élettartambefolyásoló, de nem örökletes hatások a kutatók szerint megduplázódnak: olyan tényezőkről van szó, mint az alkoholfogyasztási szokások vagy a szülők kockázatvállalási hajlandósága. „Egy megrögzött absztinens ritkán házasodik bulikirálynővel, az ultramaratonista sem gyakran választ otthonülő típust” – hozott példákat Ball.

7 százalék, sőt kevesebb

A több százmillió születési és halálozási időpont alapján a kutatók kiszámolták, hogy az örökletes tényezők mindössze 7 százalékban magyarázzák az egyes emberek élethossza közötti különbségeket. 

Ezen belül a genetikai ráhatás mértéke még ennél is kevesebb lehet, ha figyelembe vesszük, hogy a társadalmi mobilitás – világszerte, Magyarországon is tapasztalható – csökkenése mellett az utódok olyan nem genetikai, de egészséget befolyásoló tényezőket is „örökölnek” szüleiktől, mint a képzettség, a jövedelem, az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés és egyéb szociokulturális jellemzők. 

Ez volt az eddigi legnagyobb mintájú élettartam-kutatás, de korábbi, kisebb vizsgálatok is jutottak már hasonló eredményre a genom várható élettartamra gyakorolt hatásairól. Amit az 1990-es években még 20 százalékra becsültek, egy 2011-es tanulmányban 15 százalék lett, egy másik genealógiai szájt adatait elemző idei kutatás ugyancsak 15 százalékra jutott.

Bár a jelek szerint a gének kevésbé befolyásolják a várható élettartamot, abban nagyobb szerepet játszhatnak, hogy valaki megéri-e az aggastyán-, illetve matuzsálemkort. Korábbi genetikai vizsgálatok ugyanis feltártak néhány tucat genetikai variánst, amelyek gyakran előfordultak a 100 év fölöttiek genomjában.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: