A beszélni még nem képes csecsemők agyhullámaikkal irányítják a velük játszó felnőtteket

Az embergyerekek már pár hónapos korukban is kommunikálnak, még akkor is, ha nem a szükségleteiket kívánják közölni. Sőt, akár még irányíthatják is a felnőttekkel létrejött interakcióikat, és ehhez nem kell más, mint közös játék és szemkontaktus, derítették ki a Princeton Egyetem kutatói.

A princetoni babalabor vizsgálatai szerint amikor együtt játszanak, a csecsemők és a velük foglalkozó felnőttek agyhullámai egymásra hangolódnak. Amikor a kísérletek során egy felnőtt játék közben a csecsemő felé fordult, agyterületeik, különösen a világ működésének megértését segítő régiók aktivitása szinkronizálódott. A kutatók úgy gondolják, ez a folyamat segíti a beszélni még nem tudó gyerekeket abban, hogy kövessék a történeteket, vagy hogy megértsék az ok-okozati viszonyokat. Ha a gyerek és a felnőtt nem néztek egymásra, agyi aktivitásuk is elhangolódott egymásétól.

A kísérletek eredményei szerint a felnőttek és a csecsemők agyhullámai leginkább az agy homloklebenyi részének prefrontális kérgében szinkronizálódtak – ez a terület a felelős a tanulásért és a tervezésért. 

Pirossal a prefrontális kéregForrás: Wikimedia Commons

Az agyi fejlődéssel foglalkozó kognitív tudósok mindeddig úgy gondolták, hogy a prefrontális kéreg csecsemőkorban még meglehetősen fejletlen. Ehhez képest a vizsgálatok azt mutatták, hogy a csecsemők agya nemcsak passzívan hangolódott rá a felnőttek agyi tevékenységére, hanem olykor néhány másodperccel meg is előzte azt, vagyis épphogy ők irányították a szinkronizálódási folyamatot, befolyásolva ezzel, hogy a felnőtt milyen szavakat mondjon vagy milyen játékot vegyen elő.

Kell a szemkontaktus

Ahhoz, hogy a csecsemők és a felnőttek interakcióját valós időben kövessék, a kutatók az agyhullámok mérésére képes speciális sapkákat használtak. Ezek az úgynevezett közeli infravörös képalkotó eljárással (fNIRS) mérték az agy aktivitását, pontosabban az agykérgi területeket ellátó vér oxigenizációjának  szintjét, amiből következtetni lehet az adott terület aktivitására is. A vizsgálatokhoz eredetileg 42 csecsemőt toboroztak, ám végül csak 18, 8 és 15 hónapos kor közötti gyermeket vizsgáltak, mert a többiek vagy hevesen tiltakoztak a sapkák ellen, vagy rájuk sem tudták adni őket. 

A kísérletben részt vevő összes gyermekkel ugyanaz a felnőtt játszott. A kísérletvezető az egyik feladat során mindössze öt percet foglalkozott szemtől szemben a gyermekekkel, játékokkal, mondókákkal, gyermekdalokkal szórakoztatta, miközben a csecsemő a szülője ölében ült. A másik feladatban a csecsemők csak oldalról látták a kísérletvezetőt, aki egy másik felnőttnek mondott egy történetet, miközben a gyermek csendben játszott a szülőjével. Az agyi ráhangolódás csak abban az esetben jött létre, amikor a kísérletvezető szemkontaktust vett fel a gyermekkel.

Neked is fontos, hogy hitelesen tájékozódj tudományról, technológiáról, klímaharcról: az emberiség jövőjéről? Nekünk az. Támogasd a munkánkat Te is!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: