Érdekelnek egyáltalán valakit a legvalódibb hamisító, Elmyr de Hory saját munkái?

Hoffmann Elemérként 1906-ban Budapesten látta meg a napvilágot az az ember, aki később Elmyr de Hory néven a XX. század talán leghíresebb képhamisítójává vált. Életének adatai között nem könnyű eligazodni, mivel a hamisítást saját életrajzával kezdte: amit származásáról, családjáról állított, annak nem sok köze volt a valósághoz, és a tőle kapott, ellenőrizetlen információk éppúgy beépültek életrajzíróinak műveibe, mint néhány általa hamisított rajz és festmény példának okáért Modigliani életművébe. Az csak külön érdekesség, hogy a róla Hamisítás! Korunk legnagyobb művészeti hamisítója, Elmyr de Hory címmel könyvet írt Clifford Irving maga is hamisító volt, Howard Hughes nevében írt ál-önéletrajzáért a börtönt is megjárta. A rácsok mögötti világgal amúgy Hory is kénytelen volt ismeretséget kötni, ám többnyire kisebb stiklikért; a hamisítást általában nem tudták rábizonyítani. Amikor végül mégis kezdett forróvá válni lába alatt a talaj, és a spanyolok 1976-ban késznek mutatkoztak az ekkor már évek óta Ibizán élő Horyt kiadni Franciaországnak, ahol már valóban jó eséllyel ítélték volna el hamisításért, jó fél évvel a 70. születésnapja után önkezével vetett véget életének. Előtte három évvel filmen is eljátszotta önmagát; a filmes szakma nem kisebb mesterét, mint Orson Wellest ihlette meg története; a filmet itt lehet megnézni.

Elmyr de Hory: Önarckép, 1973 körül, olaj, vászon, Mark Forgy gyűjteménye,Forrás: finearts.blog.gustavus.edu

Pályája elején saját munkáiból próbált megélni, megfordult többek között Nagybányán is, ahol a múlt század húszas éveinek közepén kiállítást is rendeztek neki. Saját állítása szerint tanult a müncheni akadémián is, majd Párizsban – megint csak állítólag – Léger tanítványa is volt. A vészkorszakot Budapesten élte túl, hogy aztán az első adandó alkalommal visszatérjen Párizsba, ahol csakhamar beindult – ha nem is a festői, de – a hamisítói karrierje. Székhelyét nem sokkal később, vélhetően a lelepleződéstől tartva, Amerikába tette át, hogy aztán a 60-as évek első felében visszatérjen Európába, és Ibizán telepedjen le. Kezdetben inkább rajzokat, majd festményeket is hamisított; neve leginkább Modiglianiéval forrt össze, de kedvencei közé tartozott Matisse és Picasso is.

„Picassóról az a legenda terjed, hogy az egyik Hory-hamisítványt saját munkájaként fogadta el; s ha ez jó eséllyel nem is így volt, az tény, hogy becsülte képességeit.”

Hogy hány festményt forgalmazott mások szignójával, mielőtt jó útra tért, arról igencsak megoszlanak a vélemények, s ő ebben a kérdésben sem segítette a tisztánlátást; a becslések általában száz és ezer közé teszik a számukat. Időnként ma is lepleződnek még le hamisítványai, s ezek száma nagyobb is lehetne, ha sok rosszat sejtő múzeum és magángyűjtő nem vonakodna alaposabb vizsgálatnak alávetni azokat a főleg Modiglianinak tulajdonított műveit, melyekre a gyanú árnyéka vetül. Hogy hamisítóként a csúcsra ért, nemcsak az jelezte, hogy hamisítványai komoly gyűjteményekbe is bekerültek, hanem az is, hogy már őt magát is hamisították, a szakértők jó néhány olyan Hory-féle hamisítványként eladott művet ismernek, amiknek valójában nem ő a szerzője.

Egy legendás Hory-hamisítvány, Modigliani stílusábanForrás: elmyr.net

Utolsó éveiben Hory, aki addigra az ibizai társasági élet egyik ismert és közkedvelt figurájává vált, többnyire már saját nevét kanyarította a továbbra is kedves és sokat hamisított mestereinek stílusában festett munkáira, de szomorúan kellett tapasztalnia, hogy ezeket a piac több nagyságrenddel alacsonyabbra, legfeljebb néhány ezer dollárra értékelte. Évtizedekkel később részben hasonló utat járt be a XXI. század eddigi legismertebb hamisítója, a német Wolfgang Beltracchi is, aki a nagy hamisítói karrier után ugyancsak szerényebb sikerrel értékesíti még napjainkban is az egykor hamisított mesterek stílusában születő saját munkáit – igaz, még ez a szerényebb siker is biztos megélhetést jelent számára. Hasonló kettejük érvelése a hamisítványok létjogosultsága mellett is; mindketten úgy látták, hogy ők tulajdonképpen kiegészítik a hézagos életműveket, megfestik azt, amit igazából az eredeti mestereknek kellett volna megalkotniuk.

Hory életének utolsó éveire döntő hatással volt egy 1969-es ibizai találkozás. Ekkor futott ugyanis össze az akkor mindössze 20 esztendős Mark Forgyval, s egyfajta apa-fiú kapcsolat alakult ki közöttük. Forgy idővel Hory mindenesévé, halála után pedig örökösévé, többek között mintegy 300 munkájának birtokosává vált.

Mark Forgy egy hamis Matisse-képpelForrás: Kickstarter

Forgyt Hory gyógyszerekkel elkövetett öngyilkosságának tervébe is beavatta, kérve őt, hogy haláltusáját látva ne siessen a segítségére. Forgy azonban Hory szenvedését látva mégis úgy döntött, hogy kórházba viszi, de ekkor már késő volt, Hory útközben az ő kezei között halt meg. Halála után Forgy visszatért Amerikába, és magával vitte örökségét is, amivel évtizedeken keresztül keveset foglalkozott. Csak 2007-ben kezdett hozzá közös éveik története megírásának, és 2012-ben ki is adta az elkészült könyvet, amiből aztán színdarab, sőt musical is készült, és nagy szerepet játszott a Hory iránti érdeklődés újbóli felkeltésében. Forgy a könyv után életének értelmét Hory kétes hírű életművének gondozásában találta meg: honlapot hozott létre munkássága és a hamisítványok bemutatására, számos kiállításra adta kölcsön műveit – igény szerint eredetieket vagy hamisakat –, és ma ő mond először ítéletet arról, hogy egy-egy felbukkanó munka Hory ecsetjétől származik-e, vagy csak annak látszatát igyekszik kelteni. 

Forgy egyre inkább úgy ítélte meg, hogy Horynak a hamisítványok árnyékában is figyelemre méltó életműve született, és elkezdett dolgozni egy nagyszabású kiállítás tervén, ami végül idén valósulhatott meg a Minnesota állambeli St. Peterben, az ottani Gustavus Adolphus College múzeumában. A The Hillstrom Museum of Art az USA-ban igen gyakori egyetemi gyűjtemények egyike, és viszonylag komoly kollekcióval rendelkezik, elsősorban XX. századi amerikai képzőművészek, köztük Edward Hopper munkáiból. Hory tárlata A hamisító Elmyr de Hory titkos világa: Ibizai portrék címmel nyílt meg, és április 19-ig látogatható. A tárlatot kísérő események sorában március 22-én az időközben 70 éves Mark Forgy is tart előadást, amiben azt a harcot kívánja bemutatni, amivel Hory hírhedt hamisítóból híres művésszé szeretett volna válni, jó esetben is csak szerény sikerrel.

Elmyr de HoryForrás: La Razon

A kiállított portrék közül jó néhány a festőt magát, vagy ifjú barátját, Forgyt ábrázolja. A művek egy része befejezetlen, sok Hory vázlatfüzetéből származik. A művek stílusa sokszor nagyon különböző, számos munkán könnyen felfedezhető a korábban hamisított mesterek – elsősorban nem is Modigliani, hanem inkább Matisse – erőteljes hatása. Vannak ugyanakkor naturalista, melankolikus hangulatú képek is a tárlaton, amik olyan mesterekre, például Albrecht Dürerre emlékeztetnek, akiket Hory sohasem hamisított, nem mert hamisítani. A stiláris sokszínűség egyidejűleg tanúskodik Hory kétségtelen tehetségéről és bizonytalanságáról is. Aki pályája során többnyire mások bőrébe igyekezett bújni, annak aligha alakulhatott ki markáns egyéni stílusa; aki önmagáról is folyamatosan valótlanságokat terjesztett – még olyan bizalmasainak is, mint Forgy –, annak különös kihívást jelenthetett egy sok mindenről árulkodó önarckép megfestése.

Az írás eredetileg az Artportalon jelent meg, 2020. március 6-án.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: