Na de mi kerül ezen a banánon 150 ezer dollárba?

Maurizio Cattelan, a főként szatirikus szobraival ismertté vált 59 éves olasz concept-művész nagyon ért hozzá, hogy folyamatosan magas hőfokon tartsa a munkássága iránti érdeklődést. Még el sem ült a színarany WC-csészéje körüli felhajtás – nem is ülhetett el, mert legutóbbi angliai kiállításán lába kélt és a Scotland Yard egyre reménytelenebb kísérleteket tesz arra, hogy előkerítse – máris itt van az újabb nagy (?), blöffnek, polgárpukkasztónak és nagyon elgondolkodtatónak egyaránt minősített húzása, amivel a művész a most zárult Art Basel Miami Beach-en rukkolt elő.

Maurizio Cattelan: ComedianFotó: Sarah Cascone / Forrás: Artportal

Cattelan, aki immáron 27 éve a párizsi központú neves galéria, a Perrotin művésze, galériája vásári standján mutatta be Komikus címre keresztelt új munkáját. A hírt a galéria büszkén újságolta, különös tekintettel arra, hogy a – közben néhány évre vissza is vonult művész – másfél évtized után először volt rávehető egy új művének vásáron történő bemutatására. Nos, az új mű nem volt más, mint egy darab közönséges, egy helyi szupermarketben beszerzett banán, szürke szigetelőszalaggal a galéria standjának központi falára ragasztva. A mű három kereskedelmi forgalomba szánt és két művészpéldányban létezik, ára előbb 120 ezer dollár, majd – miután két példány percek alatt elkelt – 150 ezer dollár volt. És bár a vásáron ez az ár alacsonynak számított, mégsem kapott egyetlen kiállított és eladott műtárgy sem akkora publicitást, mint az olasz művész banánja. 

Maurizio CattelanFotó: mashviral.com

Az első példányt egyébként egy francia gyűjtőnő vette meg, aki már korábban is vásárolt Perrotin galériájában, ám Cattelan-mű most először került gyűjteményébe. Francia magántulajdonba került a második példány is, a harmadikra pedig két múzeummal folytak ígéretes tárgyalások még a vásár alatt. Hogy pontosan mi is kerül a gyűjtők tulajdonába, azt nem könnyű megmondani. Maga a banán bizonyosan nem, mert az addigra elrohad. A szigetelőszalag szintén nem, mert az inkább egyszer használatos anyag. És mi is marad akkor? Igen, bizony, a certifikát, ami igazolja, hogy a tulajdonos a mű egyik legális példányának legitim tulajdonosa – továbbá egy Cattelan által írt, meglehetősen hevenyészett használati utasítás, amiből kiderül, hogy nem kell aggódni, ha a banán elrohad – bármelyik másik közönséges banánnal pótolható a sarki közértből. És bár Cattelant a szcéna nagy tréfacsinálói között tartják számon, a banánt fontos művészeti jelképként értelmező Perrotin gyorsan cáfolta, hogy itt egy viccről lenne szó. 

Maurizio Cattelan: Komikus, a fotó az Art Basel Miami Beach-en készült, a Perrotin standján. A művész és a galéria jóvoltából.Forrás: artsy.net

Cattelant szerinte régen foglalkoztatja a „banán, mint műtárgy” gondolat, és a bronztól kezdve a gyantáig számos különböző anyagból igyekezett megmintázni azt, míg rá nem jött az alapigazságra: a legjobb banán a banánból készült banán. A galerista szerint a művész a gyümölcs formájától kezdve annak elhelyezési módjáig minden apró részletet gondos mérlegelés után alakított ki, és a dolog komolyságát mutatja az is, hogy a banán a galéria standjának központi falán trónolhatott, ahol pedig sokkal nagyobb és drágább műtárgyakat is el lehetett volna helyezni. 

Mennyi a banán?

A legnagyobb gondot az ár meghatározása okozta. Egy szint alá nem akartak menni, mert az megkérdőjelezte volna a mű komolyságát és nem állt volna összhangban alkotója rangjával, de a csillagos ég sem lehetett valós alternatíva. Maga a művész, aki nem volt jelen Miamiban, a „miért pont banán?” újságírói kérdésre sem bocsátkozott fejtegetésekbe a mű mondanivalóját illetően – megtették ezt helyette mások, aki a gyorsan romló banánban többnyire a világkereskedelem kritikáját vélték felfedezni – mindössze annyit jegyzett meg, hogy Miamiban bizonyára amúgy is nagyon sok a festmény, ezért egy banán „figyelmet keltő hozzájárulás lehet a vásár sikeréhez.” 

A galerista pedig azért is szerette a munkát, mert nem kellett félnie attól, hogy lába kél a vásári forgatagban. Certifikát nélkül ez a banán ugyanis valóban csak egy banán, amiért senki sem fogja vállalni a lopás miatti felelősségre vonás kockázatát. Vagy ha mégis: a raktárban ott volt a tartalék banán, türelmesen várva, hogy rá is jusson a rivaldafényből. Perrotin nem gondolja, hogy a banán rendszeres kicserélése gondot okozna a műtárgy tulajdonosának, hiszen a „virágokat is meg kell locsolni naponta”. Hozzátette – és ez már egy fontosabb gondolat – hogy ez a banán a vásárlás aktusa által válik műtárggyá – „amíg nincs eladva, addig nem műtárgy”. A mű nemcsak ellophatatlan, de elpusztíthatatlan is: egy performansz-művész megette az egyik példányt – szavai szerint egyszerűen azért, mert éhes volt –, ám ezt is gyorsan pótolták; a lényeg, hogy a certifikátnak nem esett baja… A Komikus kapcsán a legtöbben Duchamp piszoárját emlegetik, nem véletlenül, hiszen ez a falra ragasztott banán ugyanazt a kérdést feszegeti: hogyan, mitől válik műalkotássá egy közönséges hétköznapi tárgy.

Azért nincs mindenki elájulva Cattelan banánjától: a tekintélyes ArtNews heti hírlevelének „jó hír – rossz hír” rovatában a rossz hírek között szerepel, hogy a művésznek „sikerült valahogy bebolondítania néhány gyűjtőt, hogy 120 ezer dollárt adjanak egy falra ragasztott banánért”, s az olvasók hitetlenkedését feltételezve még hozzáteszik: „Komolyan”.

A cikk eredetileg az Artportalon jelent meg, szerzője Fejes Júlia..