Magyar kutatók megfejtették miként kerülnek halak telepítés nélkül az elszigetelt belvizekbe
Ismert jelenség, hogy az átmeneti, látszólag egyéb víztestektől elszigetelt frissen kiásott mesterséges tavakba belvizekbe rövid időn belül emberi beavatkozás nélkül halak jelennek meg. Ennek legvalószínűsíthetőbb természetes formája az egyéb állatfajok általi terjesztés, méghozzá olyan fajok által, amelyek gyakran mozognak különböző víztestek között, és rövid időn belül nagy távolságok megtételére képesek.
Már korábban is a vízimadarak voltak az első számú gyanúsítottjai a halak víztestek közti terjesztésének, ám az eddigi kutatások a madarak lábára tapadt ragacsos ikrák átszállítását tekintették a transzport legvalószínűbb módjának, ugyanakkor a madarak lábaira ragadt sár és egyéb anyagok vizsgálata során halikrákat mindössze egy-két alkalommal sikerült találni. Az elmúlt évtizedben aztán kiderült, hogy a madarak nem csak a testfelületükön szállíthatnak élőlényeket. Vizsgálatok kimutatták, hogy állatok és növények ellenálló szaporodó képletei (magok, peték) ha elfogyasztásra kerülnek a madarak által, azok nagy valószínűséggel és sokszor nagyon nagy számban életképesen kerülnek kiürítésre hosszú órákkal később, estlegesen nagyobb távolságokra az elfogyasztás helyszínétől.
Lovas-Kiss Ádám és Lukács Balázs András, az Ökológiai Kutatóközpont Duna-kutató Intézetének munkatársai a Vizes Élőhelyek Funkcionális Ökológiai Kutatócsoportjának tagjaival közösen tisztázták, hogy miként jelenhetnek meg halak emberi beavatkozás nélkül például egy más vizektől elszigetelt frissen kiásott kerti tóban. A PNAS interdiszciplináris folyóiratban június 17-én megjelent cikkükben a magyar ökológusok részletezték, hogy a vízimadarak által elfogyasztott halikrák egy része képes lehet túlélni a tápcsatornán vezető utat, és egy eredetétől távoli vízben kikelni. A kutatók ehhez megtermékenyített ponty és ezüstkárász ikrákat etettek fogságban nevelt tőkés récékkel.
A kísérletet végző kutatók minden egyeddel 500 ezüstkárász és 500 ponty ikrát etettek meg. A nyolcból hat madárnál találtak épségben átjutott ikrákat az ürülékben, viszont összességében az elfogyasztott ikrák csupán 0,2 százaléka jutott át épségben a madarak emésztőrendszerén. Az átjutott 18 ikra közül 12 tartalmazott életképes embriót és egy ponty, valamint két ezüstkárász ikra kelt ki a keltetés során. Az átjutott, de ki nem kelt ikrák gombafertőzés miatt pusztultak el, amelyet a kutatók a szuboptimális keltetési körülményekkel magyaráznak.
Lovas-Kiss és Lukács fontosnak tartja megjegyezni, hogy a halak inváziós képessége miatt pusztán egyetlen ezüstkárász képes egy új populáció megalapítására a spontán ginogenezisnek nevezett aszexuális szaporodási képességüknek köszönhetően. A tanulmány eredményei azt mutatják, hogy a madarak általi tápcsatornán belüli (endozoochór) terjesztése fontos szerepet játszik a halak nagyobb távolságokban történő terjedésében.
Korábbi kapcsolódó cikkeink: