Volt már úgy, hogy a szusit nem bírta a gyomrom, de a Sushi Rollból jöhet akármennyi, megunhatatlan. Elődjéről, a Sushi Go! nevű pörgős, draftolós, 15 perc alatt lezavarható, jó hangulatú kártyajátékról már írtunk korábban, ennek a nagy sikerre való tekintettel hamar megjelent a partiváltozata, ami ugyancsak több díjat bezsebelt. Azon túl, hogy a játékosszámot 5 főről 8-ra növelték, az alkotók az eredeti 9 féléhez képest 23 különböző kártyával (többnyire a japán konyha ételkülönlegességeivel) is kényeztették a rajongókat, ami persze sokkal nagyobb kombinációs változatosságot eredményezett.

A sorozat harmadik tagjaként idén megérkezett a Sushi Roll kockadraftolós játék magyar kiadása a Reflexshop jóvoltából. Azt hihetnénk, hogy ezzel csak még egy bőrt akartak lehúzni az alkotók a nagysikerű koncepcióról, de az alap játékmenet és hangulat megtartása mellett mégis egy egészen más jellegű, sokkal okosabb játék lett belőle, sőt a futószalagok még élményszerűbbé is tették és megidézik a running sushi éttermi hangulatot. Ha negyedóránál több időt szánnátok a játékra, 4-5 főig sokkal inkább ajánlom ezt a nagyon különleges mechanikával működő kockás verziót, amiben fura módon a kockák nem a szerencse szerepét növelték, hanem éppen a jobb tervezhetőséget hozták be. Ha valaki eddig nem tette, és most szeretne felszállni a szusivonatra, akkor hajrá – baráti társaságok és családok számára egyaránt érdemes, akkor is ha a jó hangulatért, és akkor is ha egy kis agytornáért játszanátok.

Mindhárom játék alapmechanizmusa a draft, azaz a leválogatás. A kártyás verziókban kártyákat adunk körbe, és egy körben mindenki csak egy kártyát, azaz egy ételt választ ki magának, a maradék kártyákat pedig továbbadja a szomszédjának, és ez így meg tovább, amíg el nem fogynak a kártyák, azaz le nem válogatjuk az összeset. A játék három ilyen leválogatási fordulóból áll, a cél pedig az, hogy a legvégére a fordulónként összegyűjtött különféle kombinációidért a legtöbb pontot szerezd. A leválogatási fordulók végén az előző forduló kártyái pontszámítás után – a desszertek kivételével – kidobásra kerülnek, és új kártyákat osztunk. A desszerteket a játék legvégén pontozzuk, és ezek jelentősen befolyásolhatják az állást, a legkevesebb pudingot gyűjtő játékos például pontlevonást kap.

A Sushi Rollban ezzel szemben nem kártyákat, hanem különféle jópofa és színes dobókockákat draftolunk. Ez nagyon lényeges különbség két okból is: az egyik, hogy nem konkrét dolgokat draftolunk, hanem lényegében csak lehetőségeket, amik csak a játékosok kezében realizálódnak a dobásuk után. A másik fontos különbség pedig az, hogy mindezt nyíltan tesszük, mindenki látja a kockákat, ezért a játék elejétől fogva lehet számolni azzal, hogy milyen típusú kockák kerülhetnek hozzád, illetve másokhoz. A kártyás verzióban elég véletlenszerű volt, hogy ki milyen kártyákat kap, és bár azáltal, hogy csak egyet vehetsz ki belőlük, a szerencse szerepe kétségtelenül kiegyenlítődött, de a véletlenszerűség miatt nehezen volt tervezhető, illetve érdemes lett volna memorizálni a lapokat, amiket kiadunk a kezünkből, de ezt nyilván nagyon kevesen tették meg, legfeljebb az eidetikus memóriával rendelkezők.

Bár a kockadobás véletlenszerű, a Sushi Rollban több mód is van arra, hogy kiküszöböljük a szerencsétlen dobásokat. A játék elején ugyanis mindenki kap néhány étlapot és evőpálcikát, és ezekhez még a játék közben is lehet szerezni újakat egyes kockákkal. Egy étlap felhasználásával akárhány kockánkat újradobhatjuk egyszer, az evőpálcikával pedig egy kockánkat átforgatás nélkül elcserélhetjük egy másik játékos kockájára. Ez utóbbi ráadásul kis piszkálódásra, interakcióra, és az esélyek kiegyenlítésére is ad lehetőséget. Valójában tehát a dobókockák ellenére a Sushi Roll sokkal jobban tervezhető, és kisebb benne a szerencsefaktor, mint a kártyás verziókban, sőt azt mondanám, hogy szinte elhanyagolható, a kockadobás izgalma mégis megmaradt.

Ráadásul, bár a kártyás verzió nagyon pörgős, az utolsó egy-két kártyaválasztásra sokszor senkinek nem kellő, sőt használhatatlan lapok maradnak, például azért, mert az ottani evőpálcikát nem lehet későbbre eltenni. Itt ügyesebben lehet előre tervezni, és az étlapok és evőpálcikák használatával el is kerülhetjük a számunkra kedvezőtlen dolgokat, ráadásul semmi sem teljesen fölösleges. A hátulütője csak annyi, hogy a szimultán draft helyett, itt sorban következnek a játékosok, így a játék hossza a játékosok számától függően nő.

Összességében nekünk a kétszemélyes mód kevésbé volt izgalmas: több fővel sokkal érdekesebb a játék, és négyen a legjobb. A kellékek kiválóak, a kockák élénk színekben pompázó darabok, amihez jó minőségű zsák is jár. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy nem kisebb dobozban érkezik a játék, amit könnyebben magunkkal vihetnénk. A Sushi Roll mindenesetre hatalmas élmény, épp elegendő benne az interakció, sokszor újra lehet játszani, ráadásul okos tervezésre és kombinálgatásokra ad lehetőséget. Ajánlható partijátéknak is, családoknak is, de még a gémerebb lelkeknek is szórakoztató lehet.

A tesztpéldányt a Sushi Roll magyar nyelvű kiadója, a Reflexshop jóvoltából tesztelhettük, köszönjük!

Kapcsolódó cikk a Qubiten: