Így mentették meg Magyarország legnagyobb műtárgyát

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Pannónia legnagyobb egybefüggő mozaikfelülete és egyben Magyarország legnagyobb műtárgya az a mozaikpadló, amely a szombathelyi Járdányi Paulovics István Romkert helytartói palotájában díszítette a fogadóépületet, az Aula Palatinát. A legnagyobb egybefüggő savariai maradványt az elmúlt hónapokban a Salisbury Kft. nevű régészeti magáncég munkatársai restaurálták – közölte a cég kedden.

A díszes 4. századi padozat egykor a savariai helytartói palota 48 méter hosszú és 18 méter széles dísztermének ékessége volt. A felárt mozaik egykor egy hatalmas, téglalap alakú, félköríves apszissal záródó uralkodói fogadóterem padlóját díszítette. Az aula falait alul geometrikus elrendezésben csiszolt márványlapok, felül díszes falfestmény és stukkó borította. Az impozáns fogadóterem a 4. század első felében épült császári palotakomplexum része, amelyet a késő római korban helytartói székhellyé vált Savariában építettek.

A savariai aula a Római Birodalom egykori aulái közül a maga 663 m²-es alapterületével a harmadik legnagyobb uralkodói fogadóterem, ami előkerült, és az egyetlen, amelynek rekonstruálható mintájú, egységes mozaikpadlója is feltárult. A monumentális palotakomplexum gyakran összbirodalmi események helyszíne volt: a rendszeresen ide látogató császárok törvényeket, rendeleteket hoztak falai közt. Megszállt itt Nagy Konstantin (i.sz. 306 – 337), Constans (337-350), I. Valentinianus (364 – 375), Valens (364-378) és Gratianus (375-383) császár is. 

Fotó: Salisbury Kft.

A savariai helytartói palota a pannoniai keresztény időszak egyik legfontosabb épületegyüttese is volt. Feltételezések szerint a savariai születésű és itt gyereskeskedő Szent Márton édesapja is a helytartói-uralkodói rezidencia védelmét ellátó elit alakulat katonája volt.  

Pusztulás és feltárás

Az utókor szerencsétlenségére a római romok fölé épült középkori vár árkát éppen e padozatba ásták bele, és ezzel megsemmisítették a felület egy részét. A geometrikus mintákkal kombinált indadíszes keret így is monumentális hatású, hasonló az Aquileia és a közeli Grado ókeresztény bazilikáiban megőrzöttekhez. Azok azonban a szombathelyinél egy évszázaddal későbbiek, és kidolgozásuk sem ér fel az itteni aprólékosságával.

A hatalmas felületű mozaikapadló töredékei 1938-ban kerültek elő, amikor a Székesegyház szomszédságában fekvő egykori Püspökkertben a papi szeminárium bővítéséhez végeztek munkálatokat. A lelet láttán az építkezést leállították, majd feltáró-helyreállító munkába kezdtek, a mozaikot a kispapok bevonásával tisztították meg. Később az ásatások irányításával Paulovics Istvánt, a Magyar Nemzeti Múzeum régészét bízták meg. Ennek irányításában és a szükséges pénz megszerzésében Géfin Gyula vicerektornak, pápai prelátusnak voltak elévülhetetlen érdemei. 

A feltárás és helyreállítás érdekében országos közadakozás indult, még Kodály Zoltán is jótékonysági zongoraestet adott. A második világháború után a munkák sokáig szüneteltek, majd 1962-ben folytatódott a feltárás és a helyreállítás. A mozaik fölé védő épületet is emeltek ugyan, de az elmúlt évtizedekben vizesedett, mohásodott, állapota folyamatosan romlott, és csak az utolsó pillanatban sikerült megmenteni.

Hátralévő munkálatok

A közlemény szerint a legfontosabb feladat most a helytartói palota uralkodói fogadótermének helyreállítása, és a már restaurált mozaik visszahelyezése. A védőépület helyreállításánál fontos szempont a látogatók számára az egykori aula nagyságának érzékeltetése, ha másképp nem, virtuális technikával.

A második legfontosabb feladat az oktogonális épületcsoport folyamatosan pusztuló falfestményeinek leválasztása, restaurálása. A római kori falfestményeket kültéri, időjárási viszontagságainak ellenálló modern, de római hatású falfestményekkel kell helyettesíteni, hogy a vizuális élmény a látogatók számára ugyanúgy megmaradjon. 

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: