Nemrég szenzációként robbant a hír: valódiak lehetnek a 18. században megtalált érmék, ami azt jelentené, hogy a mai Románia területén élt egy önjelölt római császár, akiről nem tud a történettudomány. A hangzatos elmélet azonban sajnos ezer sebből vérzik.
Az etruszk civilizáció és a Római Birodalom kialakulása közötti átmenetet segíthet megfejteni a kitűnő állapotban fennmaradt, körülbelül 2300 éves leletegyüttes.
Egy nemzetközi kutatócsoport szerint a Pártus Birodalomhoz tartozó Natounia városát találhatták meg az iraki hegyekben. Az egykori királyi város emlékét mindeddig csak néhány pénzérme őrizte.
A Római Birodalom egykori északi határvidékén találtak rá az eddigi legjobb állapotban feltárt templom- és oltárkomplexumra.
A kétezer éves festmények egy kétezer évvel ezelőtti római otthon ebédlőjének plafonját díszítették, és már csak azért is különlegesek, mert a görög-római istenek mellett egyiptomiak is szerepelnek rajtuk.
Most először bukkantak olyan csontvázra, amelynek sarokcsontjába egy szög ékelődött. A kutatók szerint nem véletlenül: az írásos emlékek szerint végzett keresztre feszítés éppen így fúrta volna át a csontot.
A jó állapotban megmaradt romok között találtak egy Akhilleuszt ábrázoló mozaikot is, amelyet az ásatás vezetője az elmúlt száz év legjelentősebb hasonló leletének tart. A villa maradványait a szántóföld tulajdonosának fia találta meg, séta közben egy különösnek tűnő cserépdarab keltette fel a figyelmét.
Öt századdal a város megalapítása előtt még alacsonyabb volt a tengerszint, mint ma, és a Velencei-öböl nagy része még szárazföld volt. A rómaiak meg is telepedtek itt, egy olasz kutatócsoport pedig most utakat, házakat és egy dokkot is talált a tenger mélyén.
A szentek csodatételeit bemutató írások alapján, de a legmodernebb geológiai eszközökkel bizonyították be, hogy a 6. századi Itália társadalmát a klímaváltozás hatásai rázták meg. Az áradások vizsgálata és a vallási történetek határán azonban még mindig a Noé bárkáját ihlető nagy özönvíz eredete a sláger.
Julius Caesar a viharos szelek miatt nem tudta bevenni Britanniát, Amszterdamot egy 14. századi áradás és egy elsüllyedt város tette a világ kereskedelmi központjává, Dzsingisz kán pedig hiába hódította meg a fél világot, a mongol hordák Európa zordra fordult időjárása miatt fordultak vissza kelet felé. Az időjárás és a történelem című könyvből kiderül, hogyan változtatta meg a birodalmak és a hatalmi pozíciók alakulását a klímaváltozás és a különböző természeti csapások.
A savariai aula a Római Birodalom egykori aulái közül a maga 663 m²-es alapterületével a harmadik legnagyobb uralkodói fogadóterem, ami előkerült, és az egyetlen, amelynek rekonstruálható mintájú, egységes mozaikpadlója is feltárult.
Amerikai kutatók az Északi-sarkvidékről származó jégmagokat vizsgálva jutottak arra a következtetésre, hogy a Földközi-tenger térségének időjárási anomáliáit az alaszkai Okmok időszámítás előtt 43-ban bekövetkezett kitörése okozta.
A leletek azután kerültek elő, hogy egy évvel ezelőtt megkezdődtek a Colosseum környéki ásatások.
Érzik-e az ókori posca állítólagos energialöketét a mai kor koffeinfüggő gyermekei? Hát, nem nagyon.
Ecet és víz volt az alapja a legionáriusok elixírjének. Itt a tuti recept, amit ki is próbáltunk!
Óriási erőforrások mozgósításával épültek a történelem legnagyobb határvédelmi rendszerei, de csak egy ideig voltak képesek feltartóztatni az ellenséget. Magyarországon nem volt rabszolgatömeg, hogy falat építsen, de a természet segített.
A jégben kimutatott ólomszennyezés mértékéből két kutató szerint kiderül, mikor mennyi pénzt vertek a rómaiak.
A város ma már azért nem mindenkié, mert az utcák kitisztítása, a nyüzsgő sokadalmak leszabályozása kiszorította az urbánus terekből a nyilvánosságot, az önrendelkező és érdekérvényesítő szabadságot, a demokrácia alapfeltételéül szolgáló párbeszédet. Legalábbis ezt állítja Eberhard Straub német történész magyarul most megjelent civilizációtörténeti kötetében.
A gőzgép és az elektromosság előtti kor legmodernebb ökonómiai struktúrája volt – állítja a Római Birodalom gazdaságáról Grüll Tibor ókortörténész, aki nemrég megjelent kötetében légiónyi kutatási eredménnyel bizonyítja, hogy az antikvitásban virágzott a piacgazdaság.