Miért nyújtjuk mindig kellemetlenül hosszúra a beszélgetéseket?

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Adam Mastroianni, az Oxfordi Egyetem mesterszakos pszichológiahallgatójaként többször találta magát olyan helyzetben, ami sokak számára ismerős lehet: akarata ellenére csak nyújtotta és nyújtotta a beszélgetéseit, mivel azt gondolta, udvariatlanság lenne gyorsan lerázni a beszélgetőpartnereket. Aztán egyszer elgondolkodott: mi van akkor, ha a másik fél is ugyanezt a taktikát játssza?

Mastroianni, aki ma már a Harvardon kutat, összefogott a Pennsylvaniai és a Virginiai Egyetem pszichológusaival, kidolgoztak egy olyan szituációt, amely alkalmas ennek mérésére, így öt évvel később már tudományos alapon is kimondható: az emberek legtöbbször tovább beszélgetnek, mint szeretnének.

A kísérletben 252 egymást nem ismerő alany vett részt, akiket párba állítottak, és arra kérték őket, hogy addig beszélgessenek, amíg szeretnének, de legfeljebb 45 percig. A kutatók arra is figyelmeztették őket, hogy a beszélgetés vége után fennmaradó időben további feladatokat kell végrehajtaniuk, így nem voltak arra ösztönözve, hogy minél hamarabb befejezzék a csevegést. A legtöbben ártalmatlan small talkkal töltötték ki az időt, hol nőttél fel, hol tanulsz, stb – Mastroianni szerint a legtöbb beszélgetés olyan unalmas volt, hogy szenvedés volt végighallgatni őket.

A következő lépésben arra kérték a résztvevőket, hogy értékeljék az élményt, amiből kiderült, hogy a 126 beszélgetés mindössze 2 százaléka ért véget akkor, amikor mindkét fél szerette volna. Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában (PNAS) megjelent tanulmány szerint az alanyok 69 százaléka mondta azt, hogy szíve szerint hamarabb véget vetett volna a beszélgetésnek.

„Mivel az egyének attól tartanak, hogy a beszélgetés befejezése udvariatlan vagy sértő lehet, szándékosan nem jelzik a másik félnek, hogy ki akarnak lépni a szituációból. Így nehezebb kitalálni, mit szeretne valójában a beszélgetőpartner” – mondta Mastrioanni a Science-nek.

A kutatók azt is vizsgálták, milyen pontossággal találják el az emberek, hogy mi jár a társalgási partnerük fejében. Bár az esetek 60 százalékában egyezett a partnerek hozzáállása a beszélgetéshez (tehát mindketten vagy előbb, vagy később szerették volna befejezni a beszélgetést), 64 százalékban rosszul tippelték meg a partnerük gondolatait.

Emellett egy online kérdőívet is létrehoztak, amelyet 806-an töltöttek ki, és amely az élő kísérlethez hasonló eredményt hozott: a kitöltők 67 százaléka arról számolt be, hogy a legutóbbi beszélgetésükből hamarabb szerettek volna menekülni, mint ahogy az véget ért. A kutatók szerint ez azért volt mégis meglepő, mert az online kitöltők nagyrészt családtagokkal és barátokkal való beszélgetésekről írtak. „Ahogy egy idegent sem szeretnél megsérteni azzal, hogy félbeszakítod, és továbbállsz, úgy az édesanyáddal sem teszed meg ezt szívesen” – mondta Mastroianni.

A Science-nek nyilatkozó Dale Barr, a Glasgow-i Egyetem pszichológusa szerint a kutatás eredményei alátámasztják azt az egyre gyarapodó tudást, amely szerint az emberek sokkal kevésbé képesek ráérezni, mi jár mások fejében, mint hinnénk.