Münchausen vagy Münchhausen? Hány h-val írjuk a nagyotmondó báró nevét?
Néhány napja jelent meg a Qubiten Uj Péter podcastje (pótkesztja) a kiváló fizikussal, Domokos Péterrel, aminek az a címe, hogy Münchausen-fizika, röpködő Nobel-djak, lézerrel megállított atomok és az óra, ami az univerzum keletkezése óta egy másodpercet késne, és már rögtön a cím első szava a Poincaré-sejtés bizonyításához mérhető feladat elé állította a szerkesztőséget: hogyan írjuk azt, hogy Münch(h)ausen? Egy h-val vagy két h-val?
Nem mindegy? Lényegében mindegy, de ha már leírjuk, írjuk le rendesen, nem kerül semmibe. Felnézel a polcra, ott a könyv, rá van írva, vagy az, hogy Münchhausen, vagy az, hogy Münchausen, és kész. Ha nincs meg a könyv, megnyitod a Google-t, beírod, kidobja, el van intézve. Persze ha beírod, pillanatok alatt kiderül, hogy a nagyotmondó báró nevének helyesírása azok közé a dilemmák közé tartozik, amiknek megoldásában a csodálatos internet, legalábbis kezdetben, nemhogy nem segít, de egyenesen növeli a homályt.
Nem mindegy
Lássunk néhány, a való életből vett példát! Itt van rögtön két gyerekkönyv a megszámlálhatatlan különböző magyar kiadás közül. Az egyik Pallas, a másik Móra, de a két h-val írt Münchhausen közös:
Ezen a nagyszerű kompakt diszken viszont már egy h-val szerepel:
Mint ahogy a Terry Gilliam–Eric Idle–Uma Thurman-féle film címében is, angolul és magyarul egyaránt:
Ha már idegen nyelvek, az oroszban a latin betűs nyelvekből átvett nevekben a h-ból g (г) lesz, a ch-ból х (vagyis h), Geinrih Geinétől Adolf Gitlerig. Na de mit kezdenek vajon a báróval, akinek a nevében egymás után két h, pontosabban egy ch és egy h is szerepel? Megoldják:
És a létező legjobb megoldás a kecske-káposzta vonalon:
A fenti képen látható, különböző hazai webshopokban fellelhető kötetek a megszólalásig hasonlítanak egymásra, két lényeges különbséggel: az egyiknek az a címe, hogy Münchhausen báró vidám kalandjai (két h), és szerzőként E. R. Raspe és G. A. Bürger van feltüntetve; a másik változat címe Münchausen vidám kalandjai (egy h), a szerző pedig G. A. Bürger és Elena Chmelová. Még egy szerző is közös, a borítókép is ugyanaz, de most akkor melyik a jó? Kérdezzük meg a kiadót!
Az Elektra kiadó vezetője és tulajdonosa, Bernáth István elmondta: ő ugyan úgy tudja, hogy a Münchhausen két h, de nem emlékszik a kiadás pontos körülményeire; a könyvet egy ukrajnai kiadótól vették át, elsősorban a szép illusztráció miatt, és valószínű, hogy a két különböző borító közül az egyik (nem tudni, melyik, az egy h-s vagy a két h-s változat) csak a könyvesboltoknak kiküldött kiajánlásban szerepelt, de feltehetően nincs két ilyen könyv két eltérő Münch(h)ausen-helyesírással a piacon. (A Könyvtündéren árult, két h-s verzióról nem sokat tudni azon kívül, hogy kemény fedeles és 2017-ben jelent meg – vagy nem jelent meg – , a TKK Online-on raktáron lévő könyv viszont már ISBN-számmal is rendelkezik, és gyanítható, hogy létezik is. Akinek megvan valamelyik, fotózza már le, és küldje el a szerk@qubit.hu-ra, az utókor hálás lesz érte!)
A valódi Münchhausen báró és a fiktív MüncXausen
Reménytelennek tűnik a helyzet, pedig a kiindulópont kifejezetten jól dokumentált: a fiktív irodalmi figura alakját (a fátyol fellebbentéséig nevezzük a kortárs filmművészetben bevált módszerrel MüncXausennek) élő személyről mintázták, akit úgy hívtak, hogy Hieronymus Karl Friedrich, Freiherr von Münchhausen, 1720-ban született a poroszországi Bodenwerderben, 1797-ben halt meg, ifjú éveiben az orosz birodalom oldalán harcolt a török-orosz-háborúban (onnan származnak a vicces katonatörténetek), és szigorúan, minden kétséget kizáróan két h-val írta a nevét.
Igen ám, de mi most nem az élő személy, hanem az irodalmi figura nevét keressük. Ráadásul nem is mi vagyunk az elsők: a MüncXausen-rejtély olyannyira nem újkeletű, hogy az e-nyelv.hu egy olvasója már hosszú évekkel ezelőtt feltette a kérdést, hogy hány h a h, de az általában megbízható, profi nyelvészekkel dolgozó szakportál ellinkeskedte a választ azzal, hogy „a legendássá vált báró nevében két h szerepel. A -hausen gyakori településnév-végződés, a Münch pedig a szerzetes szó (Mönch) módosult változata. Ezekből adódóan a Münchhausen létező családnév. Az első h tehát a ch-val jelölt kemény h hang elvehetetlen része, a második h az újabb szó nélkülözhetetlen eleje”, ami nyilván igaz, ha az eredeti báróról van szó, de nem ad választ az irodalmi karakter nevének írásmódbeli változataira. Egy h vagy két h? Erről az e-nyelv.hu mindössze annyit ír, hogy „az egyetlen h-t használó találatok figyelmetlen átírásokból születhettek”. Bárcsak ilyen egyszerű lenne. Ássunk tovább!
A fenti példákból feltűnik, hogy a német forrásokban szinte kivétel nélkül Münchhausen szerepel, két h-val, az angol nyelvűekben sokkal inkább Münchausen, egy h-val. Ha a magyar verziókat nézzük, a régebbi könyvekben és egyéb kiadványokban egyértelműen a két h dívott. Az OSZK elektronikus könyvtárában, a MEK-en két különböző Münchhausen található, egy 1913-as és egy 1975-ös, mindkettő két h-val. A jelek szerint az egy h-s verzió csak újabban jelent meg, és akkor is leginkább angol vagy amerikai eredetű művekben, amiből adódik a következtetés, hogy régen a németből vettük át Münchhausent a magyarba, az eredetinek megfelelően, tehát „jól”, két h-val, aztán jött Terry Gilliam, Hollywood meg a többiek, akik valamiért nem az eredetinek megfelelően, tehát „rosszul” írják, a fordító meg vagy tudatosan ragaszkodott az eredetihez, vagy lusta volt visszaírni a Münchausent két h-ra, és ezzel meg is volnánk. De nem vagyunk meg.
Az ifjuságnak elmeséli: Gaál Mózes, két h-val
A MüncXausent először még a kiegyezés előtt, 1864-ben fordította magyarra Lauka Gábor, minden valószínűség szerint németből, két h-val. A MEK-en most megtalálható, 1913-as kiadású Münchhausen: Az igazmondó német báró csodálatos kalandjai ifj. Gaál Mózes munkája, aki apjához, id. Gaál Mózeshez hasonlóan maga is ifjúsági szerzőként működött, és aki még azzal sem bajlódott, hogy feltüntesse az eredeti szerzőt, hanem egyszerűen odaírta, hogy a báró kalandjait „elbeszélte ő maga, a magyar ifjuságnak elmeséli Gaál Mózes”. Az 1973-as, Münchhausen vidám kalandjai című kiadás G. A. Bürgert tünteti fel eredeti szerzőként, akinek munkáját a csehszlovák Elena Chmelová dolgozta fel (velük már találkoztunk az Elektra kiadó szerzői között), és azt fordította magyarra Tordon Ákos, annak rendje és módja szerint két h-val.
Hurrá, megvan az ősforrás! Az a bizonyos G. A. Bürger ugyanis nem más, mint a balladái révén a maga idejében nagy népszerűségnek örvendő Gottfried August Bürger német költő, aki 1747 és 1794 között élt, tehát az igazi Münchhausennel pont egy időben, németnek német volt, és természetesen két h-val írta a karakter nevét, akkor meg is volnánk, ugye. Nem vagyunk meg.
A MüncXausent ugyanis nem Gottfried August Bürger írta, ő csak lefordította németre. Bürger műve, a Des Freyherrn von Münchhausen Wunderbare Reisen (Münchhausen báró csodálatos utazásai, két h-val) 1786-ban jelent meg, a fordítás alapjául pedig nem más szolgált, mint Rudolf Erich Raspe (1736–1794) ugyancsak Münchhausen-kortárs, ugyancsak német író, könyvtáros és tudós eredeti munkája. És hogy miért kellett a német Raspe irományát németre fordítani? Azért, mert nem németül jelent meg, hanem – most tessék megkapaszkodni – angolul, Bürger fordításához képest egy évvel korábban, 1785-ben, Oxfordban. (Raspe, aki korábban Göttingenben, Lipcsében és Kasselban is dolgozott könyvtárosként, sőt egy filozófiai traktátus szerzőjeként is feltűnt mint zoológus, 1775-ben költözött Angliába, és állítólag azért adta vicces történetek írására a fejét, mert a tudományból már akkor sem lehetett megélni, és folyamatos pénzhiánnyal küzdött).
Raspe művének címe pedig az volt, hogy Baron Munchausen's narrative of his marvellous travels and campaigns in Russia, így, angolul, egy h-val. Íme:
Akkor tehát meg is van minden eredők eredője, Raspe angol nyelvű, egy h-s Münchausenje (egészen pontosan Munchausenje, de ebbe most tényleg ne menjünk bele, mert sose lesz vége). Azoknak a mazochistáknak viszont, akik eljutottak idáig, itt az igazi slusszpoén: az angol nyelvű Munchausen sem eredeti, hanem fordítás, de azt Raspe nem más szerzőtől, hanem saját magától fordította, németből angolra.
Az eredeti, ős-ős-ős-MüncXausen az angol nyelvű verziónál négy évvel korábban, 1781-ben jelent meg először, Berlinben, németül, de nem önálló kötetben, hanem a Vade Mecum für lustige Leute című kiadványban (a vademecum magyarul is használatos volt egy időben, zsebkönyvet, útikönyvet jelent a latin vade mecumból – járj velem – , szóval az Útikönyv vicces embereknek volt a korabeli Hahota). Itt a szóban forgó kiadás címlapja:
Célba is értünk: ha megnézzük a 240 évvel ezelőtt kiadott, német nyelvű szövegben szereplő MüncXausen-írásmódot, eljutunk az igazsághoz. Na akkor hány h-val írta a jó Raspe hősének nevét az eredeti, német nyelvű sztoriban? Eggyel. De inkább elmismásolta. Az eredeti sztori hősét a Vade Mecum für lustige Leutéban úgy hívják, hogy „M – h – s – n”, esetleg „M – n”, sőt eleve a báróról szóló fejezet címe is úgy hangzik, hogy „M – h – s – nsche Geschichten”, vagyis „M – h – s-i történetek” – gyanítható, hogy Raspe egyszerűen nem merte nevén nevezni az igazi Münchhausent, aki mégiscsak katonaviselt ember volt, nem szobatudós, megjárt egy háborút, és nem nehéz megjósolni, hogy egy párbajban ki húzta volna a rövidebbet. Münchhausen ráadásul ebben az időben még bőven élt, sőt három évvel túl is élte a belőle gúnyt űző Raspét és Bürgert is.
Executive summary
A Münchausen (vagy Munchausen vagy Münchhausen) genezise tehát röviden összefoglalva annyi, hogy monda Isten: pezsdűljenek a vizek élő állatok nyüzsgésétől, és madarak repdessenek a föld felett, az ég mennyezetének színén; ezután eltelt egy kis idő, majd Raspe 1781-ben megírta a báró kalandjait, de úgy, hogy le sem merte írni a teljes nevét, azután négy évvel később lefordította az egészet angolra, immár Munchausennel a címben, ü helyett, nyilván mivel az nincs az angolban, u-val és egy h-val. Újabb egy évvel később aztán Bürger visszafordította az egészet németre, visszapakolta az umlautot az u-ra, és visszacsempészte a névbe a második h-t.
Ami a hazai úzust illeti, kezdetben volt a két h, ami sokáig tartotta magát, de az angolszász nyelvterületről felénk irányuló popkulturális dömping miatt, aminek az eredete Münchausen esetében nem más, mint Raspe saját angol fordítása, egyre inkább terjed az egy h-s változat.
Annak pedig, aki a továbbra is keresi a végső választ arra a kérdésre, hogy akkor most hogyan kell szabályszerűen leírni a híres-neves irodalmi karakter nevét: nem mindegy?
Lazán kapcsolódó cikkek a Qubiten:
