Merész gyarmati álmokat dédelgetett Magyarország a monarchia idején

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Kolónia, gyarmat, birodalom, „munkaterület”. Milyen politikai, gazdasági-társadalmi tartalommal és erkölcsi töltettel teltek meg ezek a fogalmak, és miként formálódtak, nyertek újabb és újabb jelentéseket a 21. század elejére? Ezekből mennyi és miként szivárgott át az általános közbeszédbe? Minden, amit a gyarmatosításról és annak közéleti vetületeiről tudni érdemes Csaplár-Degovics Krisztián történésztől és Kolozsi Ádám újságírótól a Glossza podcast 11. adásában.

Bár a legtöbb kelet-európai néphez hasonlóan a magyarok is erőteljesen nemzetközpontúan látják saját múltjukat, önképünk meghatározásához hozzátartozik (vagy legalábbis hozzá kellene tartoznia) a gyarmatosítás fogalomkörének. S itt ezúttal nem a hagyományos, a magyar néplélek sajátjának tekinthető áldozati szerepre kell gondolnunk, hanem azon kolonializációs célkitűzésekre, amelyek leginkább a Balkán és Közép-Ázsia irányába fogalmazódtak meg a 19–20. század fordulóján vezető politikai és gazdasági körökben.

Az adás, illetve Csaplár-Degivocs 2022 elején megjelenő új kötete rendkívül innovatív, a magyar történész szakma és köztudat számára újszerűen járja körül a kérdéskört. Az évszázados áldozati narratívából kiszakadva a történész és az újságíró is azt hangsúlyozza, hogy a magyaroknak ténylegesen van közük a gyarmatosításhoz, vagyis korántsem igaz az, hogy a történelmünk során mindig csak a rövidebbet húztuk. Rámutatnak továbbá, hogy a problémakörrel már csak azért is érdemes részletesebben foglalkozni, mivel annak rengeteg jelenkori párhuzama van, és a mai magyar külpolitika balkáni és keleti nyitásra vonatkozó terveit is kontextusba helyezi.

Otto von Bismarck üdvözli az 1878-as berlini kongresszus résztvevőit, köztük Andrássy Gyulát, az Osztrák–Magyar Monarchia közös külügyminiszterét. A tárgyalások célja az oszmán uralom alól felszabadult Balkán-félsziget térképének újrarajzolása volt.Fotó: North Wind Picture Archives

A beszélgetésből kiderül még, hogy a „rokonságkeresés” narrációjába helyezett, Ázsiába indított magyar expedíciók szerepe nem szűkíthető csupán tudományos kutatásokra. Ezekkel párhuzamosan már a 18. század óta körvonalazódott egy elképzelés arról, hogy a Magyarországtól délre-délkeletre fekvő területek valamilyen szempontból függésbe kellene kerülniük. Fontos, hogy itt elsődlegesen nem a magyarok politikai, hanem gazdasági jelenlétére kell gondolnunk, amely viszonyrendszer a későbbiekben arra is lehetőséget ad(hat)ott, hogy az adott régiókat politikai függés alá vonják. Az ilyen irányú gyarmati eszmék fokozatosan fejlődtek, és szinte valamennyi generációban akadt egy-egy politikus (Széchenyi, Kossuth stb.), aki ehhez a gondolatisághoz új impulzusokat adott.

Jogosan merülhet fel, hogy Magyarország az Osztrák–Magyar Monarchia részeként esetleg túlságosan merész  gyarmati álmokat dédelgetett. Ez abból a szempontból teljesen logikus lépésnek tűnt, hogy a magyar politikai körök már a 19. század elején felismerték a „pánszláv tenger” közeledtét. A meglehetősen dinamikus terjeszkedésbe kezdő Orosz Birodalom ugyanis rövid időn belül kezdte túlnyerni magát, ezáltal pedig tényleges veszélyt jelentett a szomszédos államokra.

Mindez egyértelműen azt mutatja, hogy Magyarországnak köze van a koloniális világrendszerhez, amelyre a beszélgetésben és az új könyvben is számos konkrét példát ismerhetünk meg.

A Glossza 11. adása már elérhető a Spotify-on és a Soundcloud-on. További információ a Glossza Instagram és Facebook oldalán.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: