Így sikerült rekonstruálni a Balatonkeresztúron megtalált lelet, a 4000 éves Jelena arcát
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
A régészet és a hozzá kapcsolódó rokontudományok módszertani eszköztára rengeteget változott az elmúlt két évtized során. Ennek következtében a szakma képviselői is teljesen másként tekintenek a diszciplína lehetőségeire és jövőjére, mint a 2000-es évek elején. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont Glossza podcastjának kilencedik adásában a szerkesztők egy olyan kivételes leletegyüttesről beszélgettek Fábián Szilviával, a Magyar Nemzeti Múzeum Régészeti Örökségvédelmi Igazgatóságának főosztályvezetőjével, régész muzeológusával, valamint Gerber Dániellel, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Archeogenomikai Intézetének tudományos munkatársával, bioinformatikusával, amely 2003 óta folyamatosan munkát ad a kutatók egy nagyobb csoportjának.
Az időpont 2003. augusztus 18. A helyszín Balatonkeresztúr-Réti-dűlő, az éppen ekkor épülő M7-es autópálya nyomvonala, ahol régészek egy csoportja közel 45 000 négyzetméternyi területet tárt fel 18 hónap alatt.
A rézkortól a középkorig számos tárgyi lelet és emberi maradvány került elő, amelyek sorában különösen fontos egy nyolc fő nyughelyeként szolgáló tömegsír, valamint az ettől kissé távolabb fekvő temetőrészlet és az itt napvilágot látott női temetkezés. Az epizódból többek között kiderül, hogy miért kapott különleges figyelmet a leletek sorában a szakemberek által Jelenának nevezett, a bronzkorban, 4000 évvel ezelőtt élt nő, vagy hogy miért segített a COVID-19 pandémia a róla felmerült tisztázatlan kérdések megválaszolására.
De ki az a Jelena?
Szóval ki is pontosan Jelena, és mik derültek ki róla a biorégészet, s ezen belül az archeogenetika módszereivel az elmúlt hónapok során?
A 35–45 éves korában elhunyt nő maradványai már a feltárás idején is kivételes számítottak, hiszen a korszakban nagy értéknek számító apró réz vagy bronz ékszerekkel temették el, és koponyája szinte teljesen épen maradt az utókorra.
Ezáltal, s a legutóbbi évek rendkívül fejlett genetikai vizsgálatainak segítségével róla készülhetett el Kelet-Közép-Európa első női bronzkori arcrekonstrukciója 2021-ben.
A leletből kinyert DNS alapján egyedülálló módon nem csupán a nő vonásaira, szemének, hajának és bőrének színére, hanem fizikai, valamint mentális egészségi állapotára, esetleges betegségeire is következtethettek a kutatók: alapvetően kreolosabb bőrszín, sötétebb tónusú szőkésbarna haj jellemezte, arca szeplős lehetett; szemszínét kék és barna pigmentációért felelős gének egyaránt alakították. Úgy tűnik továbbá, hogy Jelena genetikai hajlamot mutatott a skizofréniára.
Az eredményekből tudományos publikáció készül, amelyben az elkészült arcrekonstrukcióról és a szóban forgó népcsoport történetéről is bővebben lehet majd olvasni.
A Glossza legújabb, kilencedik adása elérhető a Spotify-on és a Soundcloudon, valamint a Youtube-on. További információk és aktuális hírek a podcastsorozatról a Glossza Facebook- és Instagram-oldalán.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Mégsem európai bevándorlók voltak a kínai sivatag 4-5 ezer éves múmiái
A belső-ázsiai sivatag forró, száraz és sós környezetében hajjal és ruhával együtt fennmaradt múmiákról sokáig azt tartották, hogy a mezőgazdasági technológiákat terjesztő európaiak maradványai, de most 9000 évre visszavezették a származásukat, és csak Szibériáig jutottak.
Magyar kutatók segítettek meghatározni a mai lovak őseinek eredetét
A modern házi ló megjelenése forradalmasította a bronzkori népek életét. Most kiderült, hogy a mai lovak ősei a nyugat-eurázsiai sztyeppéről származnak, és azt is sikerült meghatározni, hogy milyen genetikai változások vezettek előnyös tulajdonságaik kialakulásához.
Most már évre pontosan tudjuk, mikor érkeztek meg a vikingek Észak-Amerikába: 1021-ben
Vikingek által hátrahagyott, fából készült tárgyak vizsgálatából kiderült, hogy a skandináv hajósok már Szent István uralkodásának 21. évében megjelentek Új-Fundlandon.