Megvizsgálták a pár éve felfedezett WASP-121b exobolygó légkörét, és kiderült milyen lehet az éghajlat a pokolban
Hiába van a WASP-121b exobolygó légkörében víz, fémeső áztatja a felszínét, és nem orkánerejű szél hordja a vas- és titánfelhőket a bolygó körül körbe-körbe, hanem olyan légáramlatok, amelyek mellett a sugárhajtású repülőgépek lajhárnak tűnnének.
A WASP-121b nevű exobolygót 2015-ben fedezték fel a Földtől mintegy 850 fényévnyire. A szakemberek a saját csillagjukhoz ilyen közel keringő óriási bolygóknak önálló csoportot hoztak létre, ezeket a gázóriásokat forró jupitereknek hívják. Egyelőre nem teljesen világos, hogyan alakulnak ki a forró jupiterek, a WASP-121b-ről mindeddig annyit tudtak, hogy
- egy és negyed földi nap alatt megkerüli csillagát, a WASP-121-et,
- nagyjából 2500 Celsius-fok a felszínhi hőmérséklete,
- mégis van víz a légkörében
- Jupiternél kétszer masszívabb bolygónak furcsa, megnyúlt alakja van, amit a csillagához való közelsége és az így rá ható tömegvonzás magyaráz.
Egy nemzetközi kutatócsoport most behatóbban is megvizsgálta az exobolygó légkörét a Hubble-űrtávcsővel és a Nature Astronomy szaklapban arról írtak, milyen lehet a WASP-121b időjárása egy átlagos napon. A bolygónak az éjszakai, vagyis a csillagával átellenes oldalán jelentősen lehűl az amúgy 2500 Celsius-fokos hőmérséklet, ami lehetővé teszi, hogy a légkörében lévő hidrogén- és oxigénatomok vízzé álljanak össze. Ez azonban soha nem hullhat le csapadék formájában, mert az óránként közel 18 ezer kilométeres sebességgel száguldó szélben ismét a „napos” oldalra kerülnek és ott újra hidrogén- és oxigénatomokká szakadnak szét.
Másképp alakul viszont a WASP-121b légkörében feltételezett vas, titán és korund, vagyis alumínium-oxid sorsa. A forró oldalon hirtelen elpárolgó fémek a kutatók szerint néhány óra leforgása alatt a hűvös oldalra kerülnek, ott hirtelen lehűlnek és fémeső formájában hullanak alá.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: