Így működnek a rakétafigyelő műholdak, amelyek segíthetnek megelőzni a világvégét

Támogasd a tudomány népszerűsítését, segítsd a munkánkat!

Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajna lerohanása után, vasárnap magasabb készültségbe helyezte országa nukleáris erőit. A lépés a NATO szerint nem járt lényegi következményekkel, de ráirányította a figyelmet a konfliktus további eszkalálódásának kockázataira.

A Föld felszínétől 35 ezer kilométerre keringő öt csúcstechnológiás katonai műhold gondoskodik arról, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei azonnal értesüljenek arról, ha valahol nukleáris fegyvereket hordozó ballisztikus rakéták indítására kerülne sor. Ez garantálja a NATO elrettentő erőinek hitelességét, mivel még azelőtt el lehet indítani azokat, hogy az agresszor támadása sikeres lenne, ezzel a MAD-doktrína (kölcsönösen biztosított elrettentés) értelmében elriasztva a támadót egy első csapástól.

Egy geostacionárius pályán lévő SBIRS műhold fantáziarajzaFotó: Lockheed Martin

Az amerikai űrparancsnokság SBIRS (Space Based Infrared System) nevű űrbeli figyelmeztető rendszere geostacionárius pályán helyezkedik el, és rendkívül érzékeny infravörös szenzorokkal felszerelt műholdakból, valamint a pólusok felett elliptikus pályákon keringő műholdakra szerelt detektorokból áll. Ezek a rakétahajtóművek által kibocsátott hőt észlelik és követik, így képesek meghatározni a rakéták célpontját, miközben segítik a rakétavédelmi rendszerek munkáját és adatokat gyűjtenek más országok fegyverrendszereiről. A rakétavédelmi rendszerek alatt az Egyesült Államok alaszkai és kaliforniai, 44 darab GMD elfogórakétáját, illetve hadihajókra telepített, SM-3 rakétákat használó védelmi rendszereket kell érteni, amelyek egy limitált, Észak-Koreából érkező támadás ellen lehetnek képesek megvédeni az országot - és nem alkalmasak egy jelentős orosz vagy kínai támadás kivédésére.

A 2011 és 2018 között pályára felbocsátott négy SBIRS műhold a Lockheed Martin A2100-as alapműholdjának katonai változatára épül. Ezeken két fejlett infravörös teleszkóp kapott helyet, amelyek közeli infravörös és közép-infravörös tartományban mérnek. Az egyik műszer 0–24 órában folyamatos képet biztosít a Földről és figyelmeztet a rakétaindításokra, míg a másik nagy felbontású, gyorsan reagáló képalkotást biztosít, így lehetővé teszi a pontosabb adatok gyűjtését kisebb, regionális területekről is, például ha egy rakéta tesztindításának megfigyelése a cél.

A SBIRS a 2010-es években váltotta le a hidegháború alatt kiépített, több fejlesztésen átesett DSP (Defense Support Program) műholdakat. A hatalmas infravörös teleszkópok köré épített, 10 méter hosszú és 6 méter átmérőjű űreszközök eredetileg egy szovjet nukleáris támadásra figyelmeztették volna az amerikai hadsereget és döntéshozókat, de az 1991-es öbölháború során is fontos szerepet játszottak az iraki Scud rakéták indításának követésében.

Az STS-44 űrrepülőgép-küldetés során felbocsátott DSP műholdFotó: NASA

A műholdanként hozzávetőleg 1,1 milliárd dolláros költségű SBIRS a rendelkezésre álló nyilvános információk alapján sokkal érzékenyebb és fejlettebb szenzorokkal rendelkezik, mint az előző rendszer, így már regionális szintű konfliktusok esetén is sokkal precízebb adatokat szolgáltatnak. Erre jó példát jelent az a támadás, amelyet Irán 2020 januárjában indított az USA Irakban található Ain al-Aszad légibázisa ellen, rövid hatótávú ballisztikus rakétákkal – ebben az esetben a SBIRS figyelmeztetésének köszönhetően még időben óvóhelyekre tudtak húzódni a katonák.

A SBIRS 2020 óta üzemelő orosz megfelelője, a Kupol/EKS Molnyija-pályákon keringő műholdakból áll, amelyek a bolygó orosz szempontból releváns területein zajló indításokat képesek figyelemmel követni. Jelenleg a SBIRS az egyetlen olyan műholdas figyelmeztető rendszer, amely teljesen globális lefedettséget biztosít, ennek ellenére a folyamatos fejlesztése mellett már utódjának tervezése is nagy erőkkel folyik. A négy eredeti, geostacionárius pályán keringő műholdhoz néhány hete csatlakozott a tavaly májusban indított, külső beavatkozások ellen nagyobb védelmet biztosító, továbbfejlesztett GEO-5 műhold, amelyet a következő hónapokban induló GEO-6 követ majd.

Az amerikai légierő 2018-ban döntött az akkor még általa menedzselt SBIRS jövőjéről, és elhatározta, hogy a 2020-as évek közepétől egy, a támadásokkal szemben még ellenállóbb, egyszerűbb műholdas rendszer válthatja azt fel. A „következő generációs űrbeli állandó infravörös rendszer” (Next Gen OPIR) első műholdját 2025-ben lőhetik fel. Az új generációs műholdak egy része a Földtől távoli geostacionárius és az alacsony Föld körüli pálya között kering majd, hogy a SBIRS-nél is jobban tudja detektálni akár a nem ballisztikus pályán mozgó hiperszonikus fegyvereket is.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: