Íme a világ legunalmasabbnak tartott munkái
Egy nemzetközi kutatócsoport felmérése szerint a világ legunalmasabbnak tartott embere valószínűleg egy vallásos adatbeviteli adminisztrátor, aki szeret tévét nézni és egy kisvárosban él. A Personality and Social Psychology Bulletin tudományos folyóiratban megjelent, szakmai bírálaton átesett tanulmány több mint 500 tesztalanyon végzett ötféle kísérletben vizsgálta, milyen állásokat, hobbikat és emberi tulajdonságokat tartanak széles körben a legunalmasabbnak, és hogy ezek az ítéletek milyen következményekkel járnak az emberi kapcsolatokra nézve.
A kutatók a válaszadók ítéletei alapján arra jutottak, hogy a legkevesebb izgalommal járó, legmonotonabb munkák a könyveléssel, takarítással, bankolással és adatelemzéssel kapcsolatosak, míg a legkevésbé érdekfeszítő hobbik a vallás, a tévénézés, a madárfigyelés és a dohányzás. A felmérésben részt vevők általános benyomásai alapján a kisvárosok és falvak számítanak az unalom fellegvárainak a nagyvárosokkal szemben.
A kutatást Wijnand Van Tilburg, az Essexi Egyetem pszichológiai tanszékének munkatársa vezette, hogy felderítse az észlelt unalom stigmáját, és hogy ez milyen hatással van a társas kapcsolatokra. Arra az egyébként nem világrengető eredményre jutott, hogy az unalmasnak tartott embereket kevésbé kedveli a környezetük, és az észlelt prekoncepciók miatt kerülik őket. Sőt, társaságuk elviselése pszichológiailag megterhelő, ezt pedig pénzben kifejezve átlagosan minimum napi 15 ezer forintnyi kompenzációért cserébe tennék meg.
Van Tilburg szerint az unalom tanulmányozása ironikus módon nagyon is érdekfeszítő, és rengeteg hatása van a való életre. Egyrészt a tanulmány megmutatja, milyen meggyőzőek az unalomról alkotott percepciók, és hogy ez milyen hatással lehet emberekre: például az unalmasnak tartott munkákat végző vagy hobbikat kedvelőket inkább alapból is elkerülheti a többség anélkül, hogy szóba elegyedne velük, így kevés lehetőséget kapnak, hogy megtörjék a negatív sztereotípiákat. Az pedig, ha elkerülik az unalmasnak kikiáltott embereket, magányhoz és kiközösítéshez vezethet.
Ezen kívül a kutatás arra jutott, hogy akit unalmasnak találnak, azt kevésbé tartják kompetensnek és kevésbé közvetít magáról barátságosságot. Ez a negatív viszonyulás viszont növelheti a mentális egészségügyi problémák és a függőségek kialakulásának kockázatát. Van Tilburg szerint érdekes volt, ahogy arra a következtetésre jutottak a válaszadók, hogy az unalmas emberek nem olyan kompetensek: „Azt gondoltam volna, hogy bár unalmasnak tartják a könyvelőket, de hatékonynak és tökéletesen alkalmasnak arra a feladatra, hogy megcsinálják az ember adóbevallását. Az az igazság, hogy a bankárok és a könyvelők remek képességű emberek, és hatalmuk van a társadalomban, így talán nem kellene felmérgesíteni és unalmasként sztereotipizálni őket.”
Ez igaz a többi munkatípusra is, ezeket a sztereotípiákat azonban nem lehet megkerülni, sőt, jobb tisztában lenni a jelenséggel, hogy aztán hatékonyabban le lehessen építeni őket. Ezért mi is kíváncsiak vagyunk arra, mik az unalmasnak tartott munkák a Qubit olvasói szerint.