„Ma lemondtam az MTA Pszichológiai Tudományos Bizottságban betöltött tagságomról, mert így kívánok tiltakozni az ellen, hogy az MTA 26 új rendes tagja között a nők száma 0” – jelentette be a Facebookon Kende Anna szociálpszichológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Pszichológiai Intézete igazgatója szerda este, egy nappal azután, hogy a Magyar Tudományos Akadémia nyilvánosságra hozta új rendes, levelező és külső tagjai listáját. Kende az MTA új tagjainak megválasztása után levelet írt az MTA elnökének, Freund Tamásnak, valamint Zsoldos Attilának, a pszichológia tudományát is magában foglaló II. osztály elnökének és Urbán Róbertnek, a pszichológiai bizottság elnökének. „Amíg az MTA nem képes hatékony változásokat eszközölni a nők tudományos életben történő érvényesülése és elismerése terén, addig én nem kívánom a munkámmal támogatni a tudományos bizottság munkáját” – írta az intézmény vezetőinek címzett levelében a kutató.

„A döntést azért hoztam, hogy a saját eszközeimmel megmutassam, hogy a tiltakozásunkat, ellenérzésünket ki lehet és ki is kell fejezni. Nem gondolom, hogy közvetlen hatást lehetne ilyesmivel elérni, nem is azért csináltam, hogy azonnali változást eszközöljek, de talán tudatosabbá lehet tenni az embereket. Ha egymás közt puffogunk az általunk érzékelt igazságtalanságokon, az lelki támasznak jó lehet, de szerettem volna túllépni ezen és felhangosítani, kimondani, ami nem elfogadható”

– mondta Kende csütörtök délelőtt a Qubitnek.

A II. osztály elnöke elfogadja a lemondást, de nem ért vele egyet

Zsoldos Attila történészprofesszor, az MTA II. osztályának elnöke kérdésünkre megerősítette, hogy megkapta Kende felmondólevelét, és tudomásul vette a kutató döntését. Zsoldos elmondta: Kendének címzett válaszlevélben azt írta, hogy

„indoklása aggasztó tájékozatlanságról tanúskodik, ami kizárólag arra alkalmas, hogy rossz hírbe keverje a Magyar Tudományos Akadémiát, így talán nem is olyan nagy baj, hogy elválnak útjaink. A rendes taggá választásnak megvannak a szigorú szabályai, és idén egyetlen olyan női levelező tag sem volt, aki ezek betartása mellett rendes taggá választható lett volna. (Levelező tag legkorábban hat év elteltével választható rendes taggá.) Ezt a helyzetet a korábbi évek tagadhatatlan mulasztásai okozták, amely mulasztásokat az Akadémia maga igyekszik felszámolni, de az Akadémia nem fog eltérni a saját szabályaitól azért, hogy a Pszichológiai Tudományos Bizottság eredeti összetételében folytathassa a munkát. A szemrehányás akkor lehetne indokolt, ha lenne akár egyetlen 2019 előtt levelező tagságot elnyert női tudós, aki idén rendes taggá választható lett volna, ám nem választotta meg a Közgyűlés. De nincs. Akit pedig korábban választottak levelező taggá, az ma már rendes tag, ám nem azért, mert nő, hanem azért, mert kiváló tudós. A bizottsági tag lemondásának egyedül annyi lesz a következménye, hogy eggyel kevesebb női tudós lesz a bizottságban, ami, persze, újabb lehetőséget ad majd a kritikára, azon méltatlankodva, miért van olyan kevés nő a pszichológiai bizottságban.”

Azt Kende is megerősítette, hogy az akadémia korábbi vezetésének, kiemelten Lovász László volt MTA-elnöknek deklarált célja volt, hogy változtasson az akadémikusok nemi összetételén. Az új tagok bejelentése előtti felállás szerint az MTA 293 rendes tagja közül 19 nő (6,5 százalék), a 71 levelező tag közül 17 (24 százalék), a 198 külső tag közül 23 (12 százalék). Az újonnan megválasztott akadémikusokkal a rendes tagok körében a nők aránya nemhogy nem javult, de még romlott is, immár nem éri el a 6 százalékot sem.

Pedig azt Kende és Zsoldos egyaránt kiemelték, hogy az Akadémia új vezetése hivatalosan nem változtatott a Lovász-érában lefektetett alapelveken, vagyis elviekben kiemelten kezeli a nemek arányának javítását az akadémikusok körében. Igaz, Kende azt is hozzátette, nem tudja elfogadni azt az érvet, hogy az akadémiai szabályok képezték az akadályát az új női tagok megválasztásának. Mint mondta, „számos nemzetközi jó gyakorlat van, amely jelzi, hogy meg lehet változtatni az akadályt jelentő szabályokat. Az, hogy eddig is így volt, ezután is így marad, számomra nem érv a tétlenségre.”

Az MTA is reagált

Azt, hogy melyek a női akadémikusok körének bővítését nehezítő szabályok, Zsoldos is elmondta, illetve a bizottsági tag lemondását követő cikkünkre az MTA Kommunikációs Főosztályától küldött hivatalos közleményből is kiderül (a teljes levél eredeti cikkünk végén olvasható):

„Az Akadémiának a múltban valóban voltak mulasztásai a nők tudományos közéletbeli érvényesülésének terén. Azonban Lovász László akadémiai elnökként éppen e mulasztásokat elismerve tett lépéseket azért, hogy változtasson a helyzeten. A jelenlegi elnök Freund Tamás is maximálisan támogatja elődje kezdeményezését. E lépések eredeménye már látszott a 2019-es és a 2022-es levelező taggá választott nők számában. Idén a levelező tagságra 8 nőt és 36 férfit jelöltek. A nők közül mindenki elnyerte a tagságot, míg a férfiak közül ez 9-nek nem sikerült.
Rendes taggá az akadémiai szabályozás szerint olyan levelező tagok választhatóak, akik levelező tagságuk elnyerése óta jelentős tudományos eredményt értek el. Ez a folyamat általában 3 évnél többet vesz igénybe, így nem jellemző, hogy egy frissen megválasztott levelező tagot már a következő akadémikusválasztáson rendes taggá válasszanak. Az idei választáson 26 levelező tagot jelöltek rendes tagnak, és mindegyiküket meg is választották. Az tehát, hogy a jelöltek között nem volt nő, egy 6 évvel ezelőtti állapot lenyomata, vagyis még a nők érvényesülését segítő lépések előtti helyzetet tükrözi.”

Hat éve is nulla volt a rendes tagnak választott nők száma

Zsoldos a Qubitnek azt is elmondta, hogy hat évvel ezelőtt került felszínre a női tagok indokolatlanul kis száma, amiért az akadémia akkor meg is kapta a magáét. A tudósi életpálya csúcsa az akadémikussá választás, az, hogy ennek elérése a nők esetében jóval kevésbé magától értetődő, mint a hasonló teljesítményt nyújtó férfiakéban, Zsoldos szerint sok okra vezethető vissza. Csakhogy, mint a történész elmondta

„az, hogy ma kevés az akadémikus nő, a magyar tudomány 20-30 évvel ezelőtti állapotát tükrözi, amikor ugyanis a mai potenciális jelöltek kutatói pályája elindult, s az akkori mulasztások nem kérhetők számon a mai akadémiai vezetésen. Amit a jelenlegi és az előző vezetés tenni tudott, azt meg is tette: előnyöket élveznek a szabadon elosztható akadémikusi helyek kiosztásában azok az osztályok, amelyek női levelező tagokat választanak, működik a női kutatók helyzetét nyomon követő Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság, ma már bevett gyakorlat az Akadémián, hogy a rendezvények, testületi ülések esetében gyerekfelügyeletet biztosít az intézmény akkor, ha nagyobb számban várható fiatal női kutatók jelenléte. Én is egy kutatóintézetben dolgozom, ahol látom, hogy nem egyszerű a feleségek, anyák, háziasszonyok helyzete, ha a női szerepektől elszakadva a tudománynak akarják szentelni magukat, de azt nem hinném, hogy ezért az MTA lenne felelőssé tehető.”

De mi történt hat éve?

Hat évvel ezelőtt, az MTA 187. közgyűlésén Somogyi Péter világhírű agykutató neurobiológus hívta fel a figyelmet arra, hogy az akadémiai tagok között igen kevés a nő, és felszólalásának szövegét később a Magyar Tudomány című lap is közölte. Az ezt követő vitán az Oxfordi Egyetemen kutató, a brit, illetve a német akadémiákon is rendes tag Somogyi, aki egyébként 2020 nyarán, az akadémiai elnökválasztást és tisztújítást követően lemondott a magyar akadémiai tagságáról, javaslatokat is tett a helyzet orvoslására. Javaslatait a 2016-os közgyűlés ugyan nem fogadta el, de a felszólalásának folyományaként az akkori akadémiai elnökség vizsgálatot indított a nőkkel szembeni esetleges diszkrimináció felderítésére. Ekkor kezdeményezte Lovász a Nők a Kutatói Életpályán Elnöki Bizottság felállítását – ennek a testületnek a feladata lett a női akadémikusok alacsony számával összefüggő problémák vizsgálata, a helyzet javítása, valamint a kutatói és az egyetemi oktatói életpályát választó nők szakmai előmenetelének segítése.

Kende mostani kiállása hat évvel az után történt, hogy az akkori, 2016-os akadémikusválasztás kísértetiesen hasonló eredménnyel zárult. Akkor sem került be egyetlen nő sem az új akadémikusok közé. A szociálpszichológus, mint mondta, bár nem vár azonnali eredményt, reméli, hogy

„lesznek szövetségesek, akik hasonlóképpen fontosnak gondolják a kiállást. Sok olyan visszajelzést kaptam, miszerint az Akadémián belülről többet lehetne elérni, de én nem így látom: nem akartam magam előtérbe helyezni, mert a szerepem az Akadémián marginális volt, ugyanakkor úgy gondoltam, ha továbbra is a bizottság tagja maradok, azzal hozzájárulok a jelenlegi gyakorlatok folytatásához.”

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: