Egy kutatócsoport olyan apró buborékokat fedezett fel 830 millió éves ausztráliai sókristályokban, amelyek sejtek és algák nyomait tartalmazzák. Ez arra utal, hogy a sós lerakódási környezetből származó mikroorganizmusok akár több százmillió éven át jól megőrződhetnek a sóban, és helyben is kimutathatók, kizárólag optikai módszerekkel.

Ahogy a sókristályok egy párolgó víztömegben növekednek, a kristályos szerkezetekben apró vízbuborékok rekedhetnek, amelyeket a geológusok elsődleges zárványoknak neveznek. Ezek a víz mellett a vízben lévő szilárd anyagokat is magukba zárhatják, amelyek lehetnek párolgó ásványok apró kristályai vagy szerves maradványok is.

A kutatók egy olyan, Nyugat-Ausztráliából származó, neoproterozoikus (vagyis 1000–541 millió évvel ezelőtt keletkezett) formációt vizsgáltak, amely nagyjából 830 millió évvel ezelőtt, egy sekély lagúnában vagy egy száraz tóban, nagyon forró környezetben jött létre, iszapkő és agyagpala rétegeinek egymásra rakódásával. Ahogy a víz elpárolgott, sókristályok képződtek, és betemetődtek a kőzetekbe.

A sókristályokban fennmaradt zárványok és azok tartalmának azonosítása során a kutatók megállapították, hogy a zárványokban rekedt szilárd anyagok méretük, alakjuk és az UV-látható fényre adott fluoreszcens válaszuk alapján prokarióta és eukarióta sejtek, valamint szerves vegyületek lehetnek.

A felfedezés, miszerint a földi mikroorganizmusok több százmillió éven át fennmaradhatnak a sókristályokban, a földönkívüli élet keresésére is kihat. A NASA Perseverance marsjárója még 2021 szeptemberében gyűjtött olyan kőzeteket, amelyben sólerakódásokat fedeztek fel. Ezek akkor keletkezhettek, amikor még folyékony víz volt a Marson, így a kőzetben lévő sóásványok az ősi marsi víz apró buborékait is magukba zárhatták. Ha így történt, akkor azok a Mars ősi éghajlatáról és lakhatóságáról árulkodhatnak, de akár még ősi marsi mikrobák maradványait is megőrizhették.