Két sikeres mintavételen van túl, és egy ősi, az élet számára megfelelőnek tűnő környezetre talált bizonyítékot a NASA masrjárója, a Perseverance, jelentette be az amerikai űrügynökség.

Az első minták a Rochettenek elnevezett, a kutatók szerint vulkáni eredetű kőzetből származnak, amit folyékony víz formálhatott hosszú időn keresztül. Az első sikeres mintavételek egy augusztus eleji próbálkozást követtek, ami akkor egy másik, Roubionnak nevezett kőzet tulajdonságai miatt sikertelenül végződött.

A Rochette tudományos értéke alapján a kutatók rögtön két fúrással végzett mintavétel mellett döntöttek: az első szeptember 6-án, a második szeptember 8-án fejeződött be a mintatároló hengerek hermetikus lezárásával.

„Úgy tűnik, hogy az első általunk vizsgált kőzetek egy potenciálisan hosszú távon lakható környezet felé mutatnak. Nagyon jelentős dolog, hogy sokáig lehetett víz a területen"

- kommentálta az első mintavételeket és a Rochette vizsgálatát Ken Farley, a Perseverance vezető kutatója.

A NASA idén februárban landolt marsjárójának célja annak kiderítése, hogy kialakulhatott-e valaha a bolygón az élet. Ehhez az egyik legalkalmasabb helyszínen, a több mint 3,5 milliárd éve egy tónak és egy folyó által létrehozott deltatorkolatnak otthont adó Jezero-kráterben vizsgálódik.

Az első sikeres mintavételek az amerikai-európai marsi minta-visszahozatali program hivatalos kezdetét jelentik, amivel részletesen ebben a korábbi cikkünkben foglalkoztunk. A rendkívül ambiciózus vállalkozás célja a Perseverance által gyűjtött marsi kőzetminták Földre való visszajuttatása a 2030-as évek elején, két további űrszonda segítségével.

„Ez valóban történelmi pillanat a NASA egész tudományos programja számára. Ahogy az Apollo holdprogram bizonyította, hogy a minták más égitestekről való visszajuttatása több évtizedes tudományos haszonnal bír, mi is ezt fogjuk megkísérelni a Perseverance által gyűjtött mintákkal a marsi minta-visszahozatali program keretében. A legszofisztikáltabb földi tudományos műszerek fogják vizsgálni ezeket, így áttörő felfedezésekre számítunk több tudományterületen is, beleértve annak kiderítését, hogy volt-e valaha élet a Marson"

- értékelte Thomas Zurbuchen, a NASA tudományos programjának vezetője az első sikeres mintavétel jelentőségét.

A Perseverance az eddigi legfejlettebb szonda, amit az emberiség egy másik bolygóra juttatott, és hosszú ideje az első marsraszálló egység, ami kifejezetten egykori életnyomok után kutat. A szondán utazott a Marsra az Ingenuity helikopter is, amely eddig 13 sikeres repülésen van túl – ez az első szerkezet, amely saját erejéből, rotorjai segítségével felszállt egy másik bolygó felszínéről. A Perseverance emellett az első emberes marsraszállás előkészítéséért is fontos lépést tett: MOXIE berendezése sikeresen képes volt űrhajósok ellátására és rakétahajtóanyagként használható oxigén előállítására a Mars szén-dioxid légköréből.

Hosszú távon lakható környezetről árulkodnak a kőzetek

Az első begyűjtött minták a kezdeti eredmények szerint egy bazaltos kőzetből származnak, amelyet valószínűleg lávafolyások juttattak a Jezero-kráter aljzatára. Mivel vulkanikus eredetű kőzetről van szó, a minták földi laborokban való vizsgálata nagyon pontosan megadja majd, hogy mikor keletkezett. Több hasonló minta segítségével a kutatók precízen rekonstruálni tudják majd a Jezero geológiai történetét.

A Rochette jelentősége azonban itt még nem ér véget. A Perseverance SuperCam lézerspektrométere, valamint a robotkaron található PIXL és SHERLOC műszerek sókristályok jelenlétét mutatták ki a kőzetdarab lecsiszolt felszínén. A kalcium-szulfát és a kalcium-foszfát a kőzetet átjáró folyékony víz elpárolgása után maradhatott hátra. A NASA szerint ezek az ősi környezetről árulkodó parányi vízcseppeket is tartalmazhatnak, illetve egykori életnyomokat is megőrizhettek.

A sókristályok felfedezésének jelentőségét Katie Morgan, a Perseverance helyettes vezető kutatója érzékeltette a NASA múlt pénteki sajtótájékoztatóján. Szerinte ha a kőzetet sokáig átjárta a víz, elképzelhető, hogy lehettek benne mikrobák számára lakható régiók.

Eddig nem volt egészen biztos, hogy mennyi ideig töltötte ki tó a Jezero-krátert 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt. A legpesszimistább forgatókönyv szerint akár néhány évtized elég lehetett a kráter megtöltéséhez, majd a víz teljes eltűnéséhez. A Perseverance mérései azonban egyelőre arra utalnak, hogy víz, legalábbis talajvíz formában, hosszú ideig, minimum több tízezer évig volt a kráterben. Azt a következő hónapok és évek munkája fogja eldönteni, hogy a kráterbe érkező folyók meddig lehettek aktívak és tarthatták fent az egykori hatalmas krátertavat.

A marsjáró ütvefúrója által a Rochetteből vett minták nagyjából 6 centiméter hosszúak, és vastagságuk egy darab krétáéhoz hasonló. A kutatók 35 további titániumból készült, szupersteril mintatárolóval tudnak gazdálkodni. A tárolókat a marsjáró több év alatt tölti majd meg a Jezero-kráter és közvetlen környezetének kőzeteivel és talajával. A jelenlegi terv az, hogy a legértékesebbnek tűnő kőzetekből két mintát vesznek, amelyeket a Jezero-kráter különböző pontjain, akár két nagy kupacban helyeznek el a következő években, hogy egy későbbi küldetés során begyűjtsék őket.

Még néhány megálló, aztán irány a delta

A marsjáró következő célpontja a 200 méterre fekvő, South Séitah-nak nevezett, sziklákkal, homokdűnékkel tarkított kiemelkedéses terület lesz, ami a kutatók szerint az eddig látottaknál ősibb kőzetekből állhat.

Ezt megelőzően még egy kisebb szünet várhat a Perseverance-re és minden más marsszondára. A bolygó ugyanis október elejétől néhány hétig a Földről nézve a Nap túloldalán foglal majd helyet, ami megnehezíti a megbízható kommunikációt. A Nap és a Mars együttállása 26 hónaponként fordul elő, amely alatt a biztonság kedvéért a szondák nem kapnak újabb utasításokat a Földről, de adataikat továbbítják.

2022 elején a Perseverance várhatóan befejezi majd a leszállóhelytől délre végzett vizsgálatait, és elindul északra, a küldetésének fő célpontját jelentő delta felé. A kutatók azt remélik, hogy ha a Marson 3,5-4 milliárd éve kialakult az élet, akkor az egykori deltatorkolat üledékes rétegeiben, illetve az egykori tó partvonalán elhelyezkedő karbonátos kőzetekben a szonda megtalálhatja annak nyomait.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: